“A teremtés azon része, ahol az ákása tattva, a tér van túlsúlyban, a teremtés legfinomabb szintje. És mivel ez a terület a ragyogás mezeje, az egész teremtés, mely azon a szinten jelen van, a testek és minden más, az ott élő emberek teste, az ott lakozó összes lény teste mennyei test, fényből levő – és ez az a ragyogás, melyet megtapasztaltok a meditációtokban.”
Maharishi: Látjuk magunk előtt a világegyetem roppant kiterjedését, számtalan világot mindenütt. Eltűnődünk azon, hogy léteznek-e hozzánk hasonló emberek, esetleg más lények vagy bármilyen élet ezekben a régiókban. A Mindenható Teremtő bizonyosan nem teremtett semmit, aminek ne lenne jelentősége.
Ebben a határtalan világmindenségben megszámlálhatatlanul sok különböző réteg húzódik, melyeket röviden így írhatunk le: a teremtés durvább szintjei, illetve a teremtés finomabb szintjei.
A teremtés durvább szintjei azokat jelentik, ahol a föld elem az uralkodó. A teremtés ennél finomabb szintjei azok, ahol a víz elem dominál. A teremtésben, ahol a föld elem uralkodik, világok milliói léteznek, melyek az olyan rétegek millióinak felelnek meg, amelyekben a föld elem dominál.
A föld elem dominanciája azt jelenti, hogy a föld elem 50-100 százalékban van jelen. A másik 50 százalékot a többi elem teszi ki. Így a föld elem uralmán megszámlálhatatlan réteget értünk, melyekben a föld elem 99 százaléktól 50 százalékig terjedő arányban van jelen. Számtalan világ van, ahol a föld elem lesz az uralkodó. Hasonlóképpen rengeteg sok világot találhatunk, amelyek a teremtés azon különböző rétegeit képviselik, ahol a víz elem van jelen a legnagyobb mértékben, és ugyanígy számolatlanul sok világot találhatunk, ahol a tűz elem az uralkodó, vagy a levegő elem vagy pedig az ákása tattva [a tér elve]. Ez a világegyetem teljes kiterjedése, mely határtalan, elgondolhatatlanul hatalmas és – mondhatjuk így – a végtelenbe nyúló.
A teremtés azon része, ahol az ákása tattva, a tér van túlsúlyban, a teremtés legfinomabb szintje. És mivel ez a terület a ragyogás mezeje, az egész teremtés, mely azon a szinten jelen van, a testek és minden más, az ott élő emberek teste, az ott lakozó összes lény teste mennyei test, fényből levő – és ez az a ragyogás, melyet megtapasztaltok a meditációtokban.
Az egész teremtés ebből a ragyogásból áll. A házak, amelyek ott vannak, ebből a ragyogó anyagból épültek, ugyanúgy, ahogyan mi a Földön, akik földből lévő testünkben élünk, a földet használjuk arra, hogy házat építsünk belőle. Ők viszont azt a mennyei anyagot használják, amelyből a testük is van, a ragyogásból, mely fényből áll.
Az ehhez legközelebb álló dolgok, melyeket elképzelhetünk, az olyan házak lennének, amelyek üvegtéglákból készültek. Mintha az emberek azt az üveget használnák fel, csak az mennyei anyagból lenne. Ez a mennyei testek, a mennyei élet mezeje. Ez az istenek mezeje. Az összes megszámolhatatlan isten és a róluk szóló történetek ebből a tartományból származnak.
Valahol a teremtésben létezik a mennyei élet világa, és ez az a tartomány, ahol az ákása tattva dominál.
Amikor azt mondjuk, hogy léteznek az életnek különböző intenzitású – durva és finom – világai, akkor a saját meditációs tapasztalatunk is mutatja, hogy létezik bennünk a ragyogásnak az a tartománya, amit a mennyei élet világaként tartunk számon. Ti is megtapasztaltátok ezt magatokban, amikor a mantra eltűnik, és eljuttok a rezgés legfinomabb szintjére, a ragyogás mezejére, ami bennetek van – és ez a mennyei élet tartománya.
A maga tiszta állapotában ez lehet, hogy létezik a világegyetem egyik részében, ám a maga tiszta állapotában ez bennünk is jelen van, mint a saját létezésünk egy meghatározott, finom tartománya. Ezért, ha jobban összhangba kerülünk ezzel, akkor közvetlenül ráhangolódhatunk arra a tartományra, ahol az istenek lakoznak a világegyetem különböző rétegeiben.
Hallottátok már azt a mondást, hogy mindaz, ami a világegyetemben létezik, az emberben is jelen van? És ez így igaz. A létezésünk legfinomabb rétege, a ragyogás állapota, amelyet tapasztalunk, Isten tartománya. Innen származik a közvetlen kapcsolat e mennyei istenekkel.
Ugyanerről beszélt Krisztus, amikor azt mondta, hogy „a mennyek királysága tibennetek van.” Bizonyosan létezik ez a világegyetem egy tartományában is; egy olyan élet, ahol nincs szenvedés, nincs bűn, csak öröm és tiszta boldogság. A maga tiszta állapotában ez a mennyei élet létezik a világegyetem egy tartományában, ám emellett és ezen túl bennünk is létezik. Minél inkább ráhangolódunk erre, annál inkább ehhez válunk hasonlóvá, annál mennyeibbek, annál erőteljesebbek leszünk.
(Maharishi 1959-ben elhangzott előadásának részlete)
