Kérdés: Hogyan éri el valaki a megvilágosodást? Mechanikus eszközök révén, mint amilyen a TM rendszeres gyakorlása vagy pedig Isten kegyelméből stabilizálódik a megvilágosodás?
Maharishi: Mindkettő ugyanazt jelenti. Ne feledjük a mondást, hogy „segíts magadon, és Isten is megsegít.” Isten segít azokon, akik segítenek magukon. Így tehát részét képezi saját erőfeszítésünk, és a Mindenható Isten érdemeit is elismerjük. Isten segít azokon, akik segítenek magukon. Ha tudjuk, hogyan kell meggyújtani egy lámpást, akkor nincs más tennivalónk, mint hogy meggyújtjuk azt, amikor pedig a lámpa már ég, a sötétség hirtelen eltűnik. Ekkor mondjuk azt, hogy ó, igen, hála Istennek! Isten mindig jelen van a tudatosságunkban. Isten a teljesség, az összes lehetőség teljessége. És ez jelen van a mi Átmánkban, a mi Önvalónkban. Az Ön-viszonyuló tudat a teljes feltárulása – mondhatjuk így – Isten kegyelmének, Isten akaratának. Ekkor beszélhetünk a kegyes Istenről.
Mindezek a dolgok jelen voltak a világ egész történelme folyamán. Most pedig kezdjük látni, hogy a világ jobbá lesz Isten jól ismert Fényében, a Természeti Törvény jól ismert Fényében, a Tudat jól ismert Fényében. Ezek a gyönyörű kifejezések mind a bennünk szunnyadó kreatív lehetőségeket írják le. Azt a kreatív lehetőséget, amely mindenkiben jelen van.
Isten jelen van benned, bennem, ebben, abban és amabban. Ebben a tekintetben Isten mindenütt jelenlévő. Egyúttal mindentudó. Mindenütt jelenlévő, mindentudó és mindenható. Ezért az ember az idők folyamán mindig is az intelligenciának ezt a mezejét, az összes lehetőség eleven mezejét vágyta, kutatta, ezzel próbált meg kapcsolatba kerülni. Ebben a nemzedékben transzcendentális tudatnak nevezzük, mivel az embernek át kell lépnie, transzcendálnia kell a változások mezejét, hogy eljuthasson a mindenütt jelenlévőhöz. A Transzcendentális Meditáció elhozza a tudat transzcendentális mezejét, az intelligencia egyesített mezejét. Isten kegyelmének mindenütt jelenlévő, mindentudó, mindenható mezeje önviszonyuló. Örömmel tölti el az embert, amikor azt mondja, hogy „Isten kegyelme”. Én pedig éppen ezt teszem.
Én éppen ezt teszem. Jelen van ugyan valami olyan is, ami nem annyira kellemes, nem annyira kitágult tudatosság, ám Istenben van valami melegség. Az intelligencia valós felemelkedése. Isten valóságos. Túl van a szavakon, ám valóságosan létezik. Nagyon-nagyon valóságosan. Ez a valóság az, amikor a tudatosságunk túllép a határokon. Amikor tudatosságunk túllép a határokon, akkor az Isten határtalan mindenütt jelenvalósága. Ez egy rendkívül mélységes dolog. Túl van a szavakon, melyek teljességgel képtelenek arra, hogy leírják. Ez az élet nagyszerű valósága. Ez az élet nagy öröme.
(Elhangzott egy globális sajtókonferencián 2003. július hetedikén)
