“Amikor a szavaitok mind finomabbá válnak, amikor az elme a gondolat finomabb szintjeit tapasztalja a meditáció során, akkor az anyagcsere lecsökken, és ahogyan az anyagcsere csökken, az elme is egyre finomabbá válik, ahogyan pedig az anyagcsere még tovább finomodik, az elme transzcendál, és eljut a Transzcendentális Tudat szintjére. Ezzel egyidejűleg a test, az elme és a belső gépezet egész működése, az anyagcsere egésze teljességgel megáll. Amikor ez történik, akkor az idegrendszer fizikai struktúrája eljut egy olyan állapotba, ahol nem ismer semmiféle cselekvést. Ennek ellenére eleven marad, cselekvés nélküli, mégis eleven. Ez az az állapot, amely nem ismer romlást. A romlás, a fizikai leromlás a cselekvésen keresztül történik. A cselekvés megszűnése a romlási folyamat megszűnésével jár együtt.”
Az élet egész mezejét három részre osztva tekinthetjük át. Mind a négy Véda három részre tagozódik, a megértésünket elősegítendő. Ez a három rész a karma-kánda, az upászana-kánda és a dnyána-kánda. A kánda fejezetet vagy részt jelent. A karma-kánda a cselekvéssel kapcsolatos rész. Upászana annyit tesz, mint valaki közelében, Isten avagy a Valóság közelében ülni, kapcsolatba kerülni az élet valódi lényegével. Az upászana-kánda az összes olyan móddal és eszközzel foglalkozik, amelyek az Isten közelségébe való eljutáshoz vezetnek. Isten közelsége a halhatatlansághoz, a mindenható nagy Létezéshez való közelséget jelenti. A dnyána-kánda a megvilágosodás vagy tudás területe, a tökéletes tudás, mely a megértésen és a közvetlen tapasztaláson keresztül létrejövő tudáson alapszik.
Nincs semmi ebben a kozmoszban, sem az anyagi, sem a spirituális síkon, amit ne lehetne közvetlen módon felfogni. A Védák a határtalan kozmosz anyagi síkján való közvetlen felfogás közvetlen módszerét nyújtják, továbbá annak a közvetlen technikáját, hogy miként lehet felfogni Azt, ami a kozmosz egész fizikai struktúráját egyenletesen áthatja és átjárja, azt a mindent átható valóságot, amely maga a mindenható Isten.
A Valóság tudását, az élet teljességének tudását, az egész sokféleséget átható egyetlen Valóság tudását taglalja a harmadik rész. Ezért van az, hogy a Véda utolsó fejezetét Védántának nevezik, a Véda antájának. Az „anta” a Védák végét jelenti. Az élet adja ezt a bölcsességet, melyet megismerve halhatatlanságot nyerhetünk el az összes szinten.
Ami a fizikai szinten való halhatatlanságot illeti, egyszer említettem a Gítá bizonyos tanításait az öregedési folyamat megszűnéséről, és beszéltem erről a meditáció során átélt tapasztalataitok szintjén. Amikor a szavaitok mind finomabbá válnak, amikor az elme a gondolat finomabb szintjeit tapasztalja a meditáció során, akkor az anyagcsere lecsökken, és ahogyan az anyagcsere csökken, az elme is egyre finomabbá válik, ahogyan pedig az anyagcsere még tovább finomodik, az elme transzcendál, és eljut a Transzcendentális Tudat szintjére. Ezzel egyidejűleg a test, az elme és a belső gépezet egész működése, az anyagcsere egésze teljességgel megáll. Amikor ez történik, akkor az idegrendszer fizikai struktúrája eljut egy olyan állapotba, ahol nem ismer semmiféle cselekvést. Ennek ellenére eleven marad, cselekvés nélküli, mégis eleven. Ez az az állapot, amely nem ismer romlást. A romlás, a fizikai leromlás a cselekvésen keresztül történik. A cselekvés megszűnése a romlási folyamat megszűnésével jár együtt.
Ameddig képesek vagyunk ebben az állapotban megmaradni, a romlás állapota megáll. Annak az életállapotnak az elérése, amelyben sem a mentális sík, sem a fizikai sík nem romlik, hanem mindkettő a spirituális sík magaslatára emelkedik, amely örök élettel bír és nem ismer változást, egy nagyon egyszerű és nagyon közvetlen módon elérhető annak a meditációs rendszernek a segítségével, amelyet a Szellemi Megújhodás Mozgalom tanít.
Ez a Védák legnagyobb áldása; a meditáció e rendszere a Védák legnagyobb áldása. A karma-kánda minden sikere, a karma, a cselekvés beteljesedése annak az állapotnak az elérésében rejlik, ahol a cselekvés megszűnik kötöttségnek lenni, ahol a cselekvés már nem rombolja az életet, ahol a cselekvést a hatalmas, örök béke hatja át. A dinamikus aktivitást fenntartja és kiegészíti az örök béke – két hatalmas ellentmondásban lévő dolog, az élet és a halál, a pusztuló és az örökké változó tartja fenn és egészíti ki egymást. A cselekvés mezeje mindig változik, szüntelenül csak változik és változik, hiszen a cselekvés változást jelent. A cselekvés mezeje ezért a változás mezejét jelenti, a halál mezejét. Ezt hatja át, ezt támogatja és ezzel halad együtt kéz a kézben Az, amely soha nem változik, az elpusztíthatatlan, Abszolút Lét, az Örök Csend. Ez a tanítás a Védák legnagyobb áldása. A Védák megtanítják nekünk, hogy miként cselekedjünk úgy, hogy közben megmaradunk a nem-cselekvésben; hogy miként létezzünk a relatív létezés mezején úgy, hogy közben megalapozódunk az örök létezés, a soha nem változó Lét mezején. Megtanítják, miként éljük a tapasztalás és a cselekvés mulandó oldalát, miközben melyen benne nyugszunk az örök Lét, a tiszta boldogság tudat állapotában. Cselekedjünk a mulandóban és közben maradjunk meg az örök, állandó, halhatatlan életben – ez a Védák tanítása.
(Az 1964. decemberében, „Véda – a kifinomult tudomány forrása” címmel Los Angelesben tartott előadás első része)