Ezekben a napokban, ahogyan az óesztendő lassacskán átfordul az újba, sokan gondolják át eddigi életüket, és döntenek úgy, hogy mostantól megváltoznak, azzal a feltett szándékkal, hogy gyógyítsák, fejlesszék testüket, lelküket vagy életük egy-egy területét.
E szándék rendkívül elismerésre méltó, ám csak akkor kecsegtet valódi sikerrel, ha kellő önismeret társul hozzá.
Rengetegen követik el ugyanis azt a hibát, hogy azonnal, szinte gombnyomásra akarnak megváltozni.
Ez pedig lehetetlen.
Saját munkám során is tapasztalom, hogy nem egy hozzám forduló már az első találkozó után türelmetlenül várja a gyökeres változásokat. Előfordul, hogy ilyesmi tényleg megtörténik, ám a legtöbb esetben időre van szükség, hogy valóban mély átalakulások jöjjenek létre bennünk.
A változás Útja
Annak ellenére, hogy egy instant világban élünk, ahol szinte minden gombnyomásra történik, el kell fogadjuk, hogy az ember maga nem így működik. A digitális valóságban pusztán az egyesek és nullák sorrendjének alakításával tudunk azonnali és nagymértékű változásokat létrehozni: a mozgókép egy pillanat alatt állóvá merevedik, majd a következőben újraindul, máskor pedig csak hangot vagy szöveget jelenít meg a számítógép – miközben maga a hardver nem alakul át.
Az ember esetében azonban magában a hardverben, szervezetünk milliárdnyi biológiai, kémiai és elektromos folyamatában is óriási átalakulásoknak kell végbe mennie ahhoz, hogy testi és lelki működésünk megváltozzon. Bár fizikailag megfoghatatlan, lelkünk működésének is van egyfajta ellenállása – nem tudunk pillanatok alatt egyik üzemmódból a másikba kapcsolgatni. Nem lehet egy hét alatt tíz kilót fogyni vagy egy depresszióból kigyógyulni.
Hiába vágyunk gyorsan, kényelmesen gyógyulni, azonnal sikeressé, boldoggá, stresszmentessé vagy éppen megvilágosodottá válni – bármit sugalljon is a média, ez lehetetlen.
A változáshoz idő kell.
Idő kell ahhoz, hogy a szokások átalakuljanak, hogy a lélek sebei beforrjanak, hogy az idegrendszer szinaptikus kapcsolatai, a szervezet biokémiája és testi-lelki működésünk megannyi területe átalakuljon.
A keleti bölcsek tudták, hogy a változásnak egy Útja van. A változás, a gyógyulás, a fejlődés egy folyamat. Idő kell hozzá. No meg belefektetett munka, energia, figyelem, odaadó szorgalom és állhatatosság.
Apró győzelmek sorozata
A változás útján a legtöbb esetben apró lépések, kis sikerek visznek előre. Rendkívül sokat ad, ha ezeket tudatosítjuk magunkban – akár meg is ünnepelhetjük őket.
Egyik reggel, saját életem útjának egyik kicsiny, de mégis lényeges sikerére gondolva ugrott be az elmémbe ez a gondolat: „apró győzelmek sorozata”.
Emlékezz a mesék és a mítoszok hőseinek utazására! Mennyi küzdelem, hány győzelem – és hány kudarc vagy vereség! – vezet el addig, hogy célba érjenek. És milyen sok állomáson és külső-belső változáson mennek keresztül mindeközben.
Mi, a saját életünk hősei, ugyanígy érjük el az áhított célt. Lépésenként. Állomásonként.
Ne keseredj hát el, és ne érezd kudarcnak, ha az első lépéseid még nem annyira biztosak. A gyermek is így tanul meg járni. Tesz néhány bizonytalan lépést, majd megbotlik, és elkapja az édesanyja. De a napok múlásával egyre határozottabban rakja a lábát, egyre ritkábban kell támogatni, és hamarosan már magabiztosan lépdel a pici. Vagy gondolj a repülés hőskorára! 1903-ban a Wright fivérek által épített repülőgép először mindössze 12 másodpercet volt a levegőben, és csupán 39 métert repült. Mégis, ezt tartják az első motoros repülőgéppel végzett repülésnek.
Ezért akár gyógyulni vágysz, akár fejlődni, tudatosítsd magadban: attól, hogy rálépsz egy útra, nem válik az életed azonmód rózsaszín égbolton tündöklő csillagporos szivárvánnyá. Továbbra is lesznek jobb napjaid és rosszabb napjaid. De onnan tudod, hogy előre haladsz, hogy egyre több lesz a jó, és már a rossz sem fog annyira leverni a lábadról. Az életed egyre több területén jelenik meg a fény, és egyre inkább háttérbe szorul a sötétség.
Adj hát időt magadnak!
Kőpattintás és gyémántcsiszolás
A minap megkérdezte tőlem valaki, hogy aki már évtizedek óta meditál és járja az önismeret útját, annak van-e egyáltalán mit dolgoznia önmagán. Bár hajlamosak vagyunk egészen a sztratoszféráig magunk fölé emelni a spirituális tanítókat, úgy vélem, amíg itt vagyunk ezen a Földön, addig van helye az önmunkának. Csak legfeljebb nem ugyanazon a szinten műveljük. Valaki az első emeletet építi, valaki a száztizenegyediket. Az egyik még követ pattint, a másik már gyémántot csiszol. Ám mindig lehet egy további lépést tenni. Talán még a megvilágosodottak végtelen tudatosságát is lehet még végtelenebbé tenni.
Még egy gondolat: soha ne hasonlítsd magad másokhoz. Mindenkinek egyedi az életútja vagy ahogyan Indiában mondják, a dharmája. És a saját dharmánkat követve tudunk ténylegesen fejlődni: ott, azon a szinten, ahol vagyunk. Lehet, hogy mások magasabb szinten járnak, és az ő útjuk vagy életük első látásra vonzóbbnak tűnik, ám nekünk először A-ból B-be kell jutnunk. C,D,E és a további szintek csak ezután következnek. Amíg nem oldjuk meg életünk aktuális problémáit, addig nem tudunk a magasabb szintekkel foglalkozni. Hiába tűnik kívánatosabbnak egy himalájai kolostorba költözve egyenest a megvilágosodásra törni, ha közben egészségünk problémái a puszta életben maradásunkat fenyegetik.
A Transzcendentális Meditációt egy gyors útnak mondják, hiszen segítségével tudatosan meg tudjuk tapasztalni a meditáció végcélját, a transzcendencia-élményt. Ez azonban csak az út 50%-a! Mert amíg e tapasztalás csupán múló élmény, és nem stabil, maradandó állapot, addig van mit dolgozni magunkon.
Miért nem maradunk a tiszta tudatban, ha már annyira vonzó belső tudatosságunk számára ez a tapasztalás? Mert az ember nem csak elme, hanem van egy fizikai teste is. És ez az anyagi test, tudatosságunk hordozójárműve a maga stresszei, blokkjai, torzulásai, tisztátalanságai miatt nem tudja az élményt fenntartani. Egyedül a rendszeres gyakorlással lehet ezeket feloldani, s a meditáció és a kiegyensúlyozott cselekvés váltakoztatásával kialakítani egy olyan, stresszektől megtisztult szervezetet, amely még a legerőteljesebb aktivitás közepette is fenntartja a tiszta tudatot.
Ezért kell azt mondanunk, hogy még ezen a gyors úton haladva sem tudunk egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozni. Bármi legyen is a célunk a gyakorlással, lelki béke, jobb egészség vagy képességeink teljes kibontakoztatása, időre van szükség ahhoz, hogy az anyagi test, az előbb említett „hordozójármű” fokozatosan átalakuljon, és képes legyen fenntartani egy optimálisabb működést.
Adj hát magadnak időt! A türelem, mondják a bölcsek, az egyik legfontosabb erény a szellemi úton. Élvezd az előrehaladást, ünnepeld meg az apró győzelmek sorozatát, és gyönyörködj az életed egyre több területén megjelenő világosságban.