Néhány évvel ezelőtt Hollandiában, egy spirituális közösségben töltöttem fél évet, amolyan önkéntes segítőként. Itt tapasztaltam meg először, milyen kizárólag biotermesztésből származó élelmiszereken élni. A bioval való ismerkedésemen túl különleges élmény volt annak a gazdaságnak a termékeivel való találkozás, amely „védikus bio” módszereket alkalmazott. Az innen származó zöldségek nem csak impozáns külsejükkel nyűgöztek le (volt mángold levél, amely kis híján az egész törzsemet betakarta), hanem fantasztikus ízük volt, és tele voltak életerővel. Nem túlzás azt állítani, hogy íz és tápérték tekintetében a védikus és a „közönséges” bio között legalább akkora különbség volt, mint a bio és a nem-bio közt!
Mi ennek a módszernek a titka? Erre akkor kaptam kimerítő választ, amikor a fairfieldi Maharishi Egyetemen megismerkedtem Dr. Appachanda Thimmaiah-val, az egyetem docensével. Dr. Thim, ahogyan amerikai diákjai szólítják, hazájában, Indiában, valamint Nepálban és Bhutánban volt kormányzati tanácsadó, utóbbi országnak ő fektette le a biogazdálkodási normáit. Cége tanácsadóként működött több európai és latin-amerikai országban. Az alábbi beszélgetésben a védikus gazdálkodási módszerekről, valamint az ősi tudás és a modern tudomány kapcsolatáról vall.
– Hogyan foglalnád össze a küldetésed?
– Küldtetésem és életem, hogy fenntartható megoldásokat adjak át a világ szegény népességének, hogy a helyi erőforrásokra támaszkodva tudjanak gazdálkodni és élelmiszert termelni. E módszerek nem igényelnek hatalmas beruházásokat, egyszerűek és természetesek. Általuk csökkenthetjük a termelés költségeit, és olyan élelmiszert termelhetünk, amelynek nincs egészségkárosító hatása. Alkalmazásukkal nem csupán nem szennyezzük, hanem védjük és gyógyítjuk a természetet.
– Miként tudnak ezek az ősi, természetes módszerek versenyezni a tudomány és a technika újításaival?
– Át kell gondolnunk, hogyan állunk a technikához. Egyes technikai újítások jobb életet adtak nekünk, de nem minden újítás jó az embereknek és a Földnek! Ami életellenes és „Frankenstein-élelmiszereket” hoz létre, azt nem szabadna alkalmaznunk. Az embereket lenyűgözik a laboratóriumokban elért eredmények, amelyeket például a transzgénikus növényekkel felmutatnak. Ám kint a termőföldön a valóság teljesen más. Ma már tudományosan igazolt, hogy azok a kártevők, amelyeket a növényekbe beültetett idegen gének termelte mérgekkel akarnak távol tartani, immunissá válhatnak ezekre. Szupergyomok jönnek lére, valamint olyan rovarok, amelyekkel szemben védtelenek vagyunk. Azt is tudjuk, hogy a génmódosított élelmiszerek daganatokat okoznak az emberi testben, elpusztítják a helyi mikroorganizmusokat a talajban, és beszennyezik a környező ültetvényeket.
Fontos megértenünk: globális szemléletváltásra van szükség, és ebben hatalmas felelőssége van az egyénnek. Mindenkinek tudatos döntést kell hoznia, mit fogyaszt és ezáltal milyen gazdálkodást támogat. Természetes módszerekkel termelő gazdáktól vásárol és az ő életben maradásukat támogatja vagy azokat az óriáscégeket hizlalja, amelyek a természet kizsigerelésével és mások elnyomásával válnak egyre hatalmasabbá.
Dr Thimmaiah Bhutánban magyarázza a biogazdálkodás fogásait
– Miként képes a védikus bölcsesség megoldásokat hozni az említett problémákra és veszélyekre?
– A védikus tudás segít megérteni, milyen mélyebb értelme van az ételnek és az élelmiszertermelésnek. Az élelmiszer táplál minket. Nem csak a hasunkat tölti meg, hanem szellemi tisztaságot – szattvát – visz a szervezetünkbe. Mit ér az az étel, amelyben ez nincs meg? Gyakran idézem a Bhagavad Gítából azt a verset (17.8.), ahol Krisna azt mondja, hogy a szattvát fokozó étel „hosszú életet, jellemet, erőt, egészséget, boldogságot, kedvet növelő.” Ilyennek kellene lennie minden elfogyasztott tápláléknak, amelyet a testünkbe beviszünk! Ennek a felfogásnak az ismeretében kell az alkalmazott technikákat is megválasztanunk.
– A megértés mellett milyen gyakorlati módszereket kínál ez a tudás?
– Alkalmazzuk a védikus asztrológiában széleskörűen használt holdciklusokat, hogy mikor vessünk, mikor arassunk, és mely napokon tartózkodjunk teljes mértékben a földeken végzett munkától. Figyelembe vesszük a bolygók mozgását, különösen a Hold kapcsolatát a Szaturnusszal és a holcsómópontokkal. Az asztrológia tudománya évezredek óta ismert Indiában, és az antik világban is elterjedt volt. Plinius például azt tanácsolta a római gazdáknak, hogy teleholdkor szüreteljék a piacra szánt gyümölcsöket, mert akkor súlyosabbak, azt a terményt viszont, amelyet hosszabb távon akarnak tárolni, inkább újholdkor szedjék. Indiában és Kínában a hagyományos orvoslás előírja, hogy egyes gyógynövényeket csak adott napszakban vagy holdálláskor szedjenek.
Számos tudományos kutatás igazolja, hogy a növényekben fotokémiai változások zajlanak az évszakok vagy a napszakok változásának következtében. A Nobel-díjas fizikus Gerard Dorda kiszámolta a Holdnak az élő szervezetekre gyakorolt gravitációs hatását, és azt találta, hogy a sejtekben a víz szabályszerű és ritmikus módon van jelen, mely a legnagyobb mértékben újholdkor változik. Ernst Zürcher az esernyőfát vizsgálva szignifikáns különbségeket talált akkor, amikor a magokat a telehold, illetve az újhold idején vetették el. Kutatásai feltárták, hogy a csírázás gyorsasága, aránya és a csemeték átlagos magassága és növekedési aránya akkor volt a legnagyobb, amikor a magvakat a telehold előtt ültették el. A gazdák számára a holdciklusok figyelembe vétele nulla kiadást jelent, ám mérhetően növeli a terméshozam mennyiségét és minőségét, egyúttal csökkenti a kártevők támadásait. Ha például két nappal telehold előtt vetünk, segíti a csírázást. Ha metszeni akarunk, azt tegyük újhold napján, akkor nem éri akkora „sokk” a növényeket.
– Az égitestek hatásainak figyelembe vétele mellett milyen más védikus módszereket alkalmazhatunk?
– Nagyon sok eljárás van a csírázás segítésére, a termények kezelésére, a terméshozam és a minőség fokozására. Az egyik ilyen a jagják alkalmazása. Ezek a környezet gyógyítására és a tér harmonizálására szolgáló ősi módszerek. Ma már tudjuk, hogy a növények tápanyagfelvételének több mint 95%-a levegőből származik. Csak 2-7% jön a talajból. A védikus látók felismerték, hogy ha harmóniát teremtünk az egész légkörben, akkor az bennünk is harmóniát teremt. Ezt segíti elő például az Agnihótrának nevezett tűzszertartás, melyet hajszálpontosan a napkelte és a napnyugta időszakában végzünk, egy felfelé fordított rézpiramis segítségével, melynek méreteit az írások megadják. Kell még hozzá szárított tehéntrágya, ghí (tisztított vaj), és néhány szem töretlen rizs. 5-6 perccel napkelte vagy napnyugta előtt meggyújtjuk a tüzet, majd néhány szem ghível összekevert rizst szórunk a tűzbe, és elkántálunk egy rövid mantrát. E szertartás megtisztítja a környezetet, akár 200 hektár területen. Lengyelországban van egy ökofarm, a Bhrugu Aranya (ejtsd: Bhrigu Áranja), melyet teljes mértékben az Agnihótra gyakorlatokkal támogatva művelnek. Világszerte 120 országban alkalmazzák ezt a módszert. Hatására a növények megbetegedései, és a kártevő állatok egyszerűen elmennek. És csodálatos dolgokat termelnek így! A visszamaradó hamut pedig arra használjuk, hogy rápermetezzük a növényekre, amelyek így táplálóbbakká válnak, segítségével távol tartjuk a kártevőket, a tárolásnál pedig belekeverjük a lencsefélékbe vagy gabonákba, és azt nem lepik el a rovarok.
Egy másik módszer az arany sajátságos tulajdonságaira épül, mely segíti a magvak kicsírázását. Használhatunk hozzá arany érmét, gyűrűt, láncot, bármit, ami arany. Ezt néhány maggal együtt egy tál vízbe tesszük, és elkántálunk egy mantrát. Hasonlóképpen, számos készítmény van, amelyet tehéntrágyából és vizeletből állítunk elő. A Brihat-szanhitá, az Agni-purána, a Krisí-praszára és hasonló szövegek különböző technikákat kínálnak mezőgazdasági alkalmazásra.
– Ezek a módszerek nagyon ezoterikusnak hangzanak egyesek számára.
– Az lehet, ám mindenki ismeri az egyiptomi piramisokat. A piramisok struktúrája különleges hatású: tudjuk, hogy a bennük megfelelően elhelyezett borotva megéleződik, és azt is kutatások igazolják, hogy ha piramis alatt tartjuk a növényeket, azok minősége tovább megmarad. A sziddha-orvoslásban (az ájurvéda mellett ez India másik hagyományos gyógyító irányzata) például a gyógynövény készítményeket piramis alá helyezik, hogy energiával töltsék fel őket. Hatalmas irodalma van ma már a témának. A piramis szó a görög pürosz, „tűz” és meszosz „közép”szavakból származik: tűz, azaz energia van a közepén.
A hagyományos tudás alkalmazása nem azt jelenti, hogy visszafelé megyünk az időben. Inkább olyan rendszereket és gyakorlatokat foglal magában, amelyeket évezredek óta újra és újra alkalmaznak. Ebben az értelemben a védikus gyakorlatok tökéletesen beleillenek a tudományos kísérletezés szellemébe, és arra ösztönöznek minket, hogy az ősi tudást ötvözzük a modern tudománnyal.
(A cikk korábbanaz Elixír magazin hasábjain jelent meg.)
| Dr. Thimmaiah angol nyelvű blogját, számtalan hasznos tanáccsal, az alábbi webcímen olvashatjuk: http://organicagrisolutions-thimmaiah.blogspot.com/ |