Maharishi: Az abszolút szeretet a minden ok nélküli szeretetet jelenti, olyan szeretetet, amelynek nincs oka, nincs célja. Ez a szeretet végett való szeretet, amely spontán, a szeretet abszolút áramlása. A világban [a szeretet] ezért vagy azért vagy amazért van. Egy dolgot az értéke miatt szeretünk. Szeretjük a virágot, mert olyan szép, olyan jó illata van, olyan gyönyörű, és hasonlók miatt. Ám amikor a virág elhervad, és már nem nyújt olyan szép látványt, és nem áraszt olyan kellemes illatot, akkor a szeretetünk is megszűnik. Elfordulunk tőle és kidobjuk.
A viszonylagosság keretei között a szeretet is viszonylagos. Ahol nincsenek keretek, a szeretet spontán, nincs oka, az értelem nem képes elemezni. Ez az abszolút szeretet. Az elme csak akkor képes csak kifejezni a szeretetnek ezt az abszolút állapotát, amikor eljut a Lét abszolút állapotába, eljut az egyetemes Tudatosságba, a Lét határok nélküli állapotába. Ekkor, legalábbis valamilyen mértékben, képesek vagyunk kifejezni ezt a szeretet. Majd amikor ismét mélyre merülünk, és a felszíne jövünk, még többet ki tudunk belőle fejezni. Hallottatok már az egyetemes szeretetről – ez olyan szeretetet jelent, amelynek nincs oka. A szív csordultig van szeretettel, és nem húzódik össze semmi más hatására. Ekkor az abszolút szeretet fejeződik ki vagy árad ki belőle.
Az abszolút szeretet kifejeződése 100 százalékosan teljes a kozmikus tudatban, ahol az elme spontán módon fenntartja a Lét teljességét. Az elme nem megtartja, hanem spontán módon fenntartja azt. Az elme átitatódik a Lét abszolút állapotával, az egyetemes tudattal, és ekkor az elme teljessé válik, és egy ilyen elme csak az abszolút szeretetet képes kifejezni. És amikor a szív és az elme is képessé válik az abszolút szeretetre, az termékeny talaj Isten számára, Isten szeretete számára.
– Maharishi Mahesh Yogi, Bad Mergentheim, 1964
