Anyagi testünket kétségtelen bizonyossággal tapasztaljuk. Lelkünk azonban megfoghatatlan. Mi a test és a lélek viszonya? Melyikük az elsődleges, és honnan fakad a tudatosság? Ezekről a kérdésekről Dr. David Scharffal, a Maharishi Menedzsment Egyetem nyugalmazott professzorával beszélgettem, aki Amerika több egyetemén tanított fizikát, matematikát és tudományfilozófiát, jelenleg az elme kvantummező-elméletét kutatja. Mint elmondja, manapság egyre több tudós fordul nem materialista valóságmodellek felé, hogy jobban megértse a világot, ám még mindig erősen él a tudományban a módszertani materializmus. Az anyagelvű gondolkodás két megdönthetetlennek tűnő bizonyítékkal igyekszik alátámasztani, hogy a tudat megértéséhez elég az agyat és annak elektromos-kémiai folyamatait vizsgálni. Tudjuk, hogy bizonyos értelmi funkciók egy-egy agyterülettel állnak kapcsolatban, és azt tapasztaljuk, ha ezek sérüléseket szenvednek, akkor a tudat is sérül. Ebből a materialisták arra következtetnek, hogy a tudat kizárólag az agy terméke. Továbbá, hangoztatják, azért sem lehetséges nem materiális tudati elv feltételezése, mert egy anyagtalan lélek kölcsönhatása az anyagi idegrendszerrel sértené az energiamegmaradás elvét.
Az átjátszó-modell
Scharf professzor egy régi-új elméletre hívja fel figyelmünket, amely a tudományfilozófiában már több mint száz éve ismert, és amely a materialista megközelítésnél sikeresebben magyarázza a test-elme kapcsolat több, problémás kérdését, köztük olyanokat is – mint a misztikus vagy transz élmények, illetve a parapszichológiai jelenségek – amelyeket az akadémikus tudomány csak alig vagy egyáltalán nem vizsgál. Ez az átjátszó-modell, melynek egyik megfogalmazója a híres pszichológus és filozófus William James. Eszerint az idegrendszer nem a tudatosság és az elme létrehozója, hanem egy találkozási felület (interfész), amely az egyén szükségletei szerint megszűri, átalakítja és továbbítja a testtől független tudat jeleit. Olyan, mint egy rádióvevő, amely kiszűri a háttérzajt és a zörejeket, és csak egy szűk hullámhossz tartományt vesz és erősít fel.
Az első dogma: az agy sérülései a tudatosság csökkenéséhez vezetnek
A materialista felfogás szerint a tudat anyagi eszközökkel kontrollálható. A műtéti altatás, az alkohol- vagy drogfogyasztás, de még egy jó erős csapás a kobakunkra is azt bizonyítja, hogy tudatunk nem független az anyagtól. Egyes agyterületek sérülése pedig sokszor a velük kapcsolatban levő megismerési funkciók gyengüléséhez vezet. Ennek példait látjuk laboratóriumi állatkísérletekben, illetve balesetet szenvedett személyeknél, akik elveszítették emlékezetüket vagy beszédképességüket. Ám bizonyos esetekben az adott területek működésének csökkenése nem gátolja a tudati funkciót, olykor pedig kitágult vagy megváltozott tudati működéshez vezet. Ez a dogma egyáltalán nem annyira megalapozott, mint azt képviselői szeretnék elhitetni.
Lássunk néhány példát! A közelmúltban jelent meg egy érdekes tanulmány. Majmok hippocampusán, a memóriáért felelős, tengeri csikó alakú agyterületen okoztak sérüléseket, és azt találták, hogy ez a memória zavaraihoz vezetett. Ám a kutatók arra is felfigyeltek, hogy ha az említett területet szinte teljesen szétroncsolták vagy eltávolították, a majmok emlékezete kevésbé károsodott, mint a kisebb sérülések esetén. Ez pedig az átjátszó-elméletet látszik alátámasztani, jelenti ki Scharf professzor, hiszen azt vártuk volna, hogy még komolyabb memória-problémák jelennek meg, ám a tudat láthatólag új utakat talált ahhoz, hogy kifejezze magát, és más agyterületek vették át a hippocampus szerepét.
Olyan személyekben, akiknek műtétileg elválasztották a két agyféltekéjét, ezek egymástól függetlenül működnek, mely szokatlan tapasztalási jelenségekhez vezethet. Egy kísérletben ilyen alanyokat vizsgáltak, s egy ellenző segítségével elkülönítették két szemük látó tartományát. Tudjuk, hogy amit a bal szem lát, azt a jobb félteke irányítja, amit pedig a jobb szem észlel, azt a bal félteke. Előbbinek nincs hozzáférése a beszédközponthoz, utóbbinak viszont van. A kutatók azt találták, hogy ha az alanyok jobb szeme elé raktak valamit, akkor képes volt közölni, hogy mi az, ha viszont a bal szeme elé helyeztek egy tárgyat, akkor nem tudta megmondani, hogy lát-e valamit. Ám ha megkérték, hogy írja le jobb kezével a választ, akkor azt helyesen tette! A többszörös, illetve disszociált személyiségzavarban szenvedők körében is megfigyelhető, hogy tudatosságuk, illetve értelmi működésük elválik a szóbeli kifejezést irányító domináns személyiségtől, sőt annak számára ismeretlen marad.
Létezik tehát egy intelligencia forrás, amely leválik a bal félteke által támogatott hétköznapi-ébrenléti-verbális önmagunkról, és amelyhez ez a normálisnak mondott állapot nem fér hozzá, mégis valós és aktív marad. De vegyünk egy még egyszerűbb példát, az alvást! Amikor elalszunk, elveszítjük a tudatosságunkat. Ám ez csupán az ébrenléti személyiségünk számára tudatvesztés, hiszen alvás közben álmodunk, és erre vissza tudunk emlékezni. Van tehát személyiségünknek egy tudatalatti része, amely bár ébrenléti személyiségünknek nincs tudatában, önmagáról tudatos. Ha ezt kiterjesztjük a tudat egészére, akkor azt mondhatjuk, hogy az egyes agyterületek sérülése nem a nekik megfelelő értelmi működés megszűnését jelenti, hanem azt, hogy az adott értelmi funkció már nem áll olyan készségesen az ébrenléti tudatosság rendelkezésére, mint korábban. Az agysérülések csupán ezt bizonyítják, nem pedig a tudat egészének sérülését.
Dr. David Scharf
Transzélmények, parajelenségek és az átjátszó-modell
Az átjátszó-modell szerint a tudat nem az agy működésének terméke, hanem az agy használója. Az agy több szempontból korlátozza és leszűkíti a tudat egészét. Amikor e gátló hatást csökkentjük, hozzáférhetővé válnak a tudat szélesebb, magasabb tartományai. William James is vallotta, hogy létezik egy transzperszonális vagy személyiség feletti tudat, egy kozmikus tudat-óceán, melynek az egyéni tudatosság csupán megjelenési módja. Az egyénben egy pszicho-fiziológiai küszöb szab határt a tudatosság számára, és elzárja annak teljességét. Ezt többféle módon is átléphetjük, ilyenek a meditatív tapasztalások vagy a transzélmények. Ezek során sajátos élettani jelenségek figyelhetők meg, melyek legkönnyebben az átjátszó-elmélettel magyarázhatók.
Egy Nagy-Britanniában végzett kísérletben pszilocibint adtak kísérleti alanyoknak. Ezt a pszichedelikus drogot különféle gombákból nyerik, amelyeket dél-amerikai sámánok használnak extatikus „utazásaikhoz”, és néha pszichés megbetegedések kezelésére használják. A kutatók mágneses rezonancia vizsgálatokkal azt keresték, hogy a szer bevétele után az agykéreg mely részein fokozódik a véráramlás. Meglepetésükre azt találták, hogy a különböző tudati élmények során csupán a vérellátás csökkenése volt megfigyelhető, főként az agy olyan gócpontjain, mint a thalamusz. A kísérleti eredmények arra utalnak, hogy a pszichedelikus drogok használata után az agy gócpontjai csökkenő aktivitást mutatnak, és kisebb mértékben kapcsolódnak más agyterületekhez. Minél jobban csökkent az aktivitás, annál erősebb volt a szubjektív élmény.
A philadelphiai Thomas Jefferson Egyetem kutatói transzban lévő brazil médiumokat figyeltek meg automatikus írás közben, miközben az agy írásért, koncentrációért és nyelvi feldolgozásért felelős területeit követték nyomon. A vizsgálati alanyokat két csoportra osztották. Az elsőben tapasztalt médiumok voltak, akik átlagosan 37 éve gyakorolták a médiumi írást. Az ő írásaikat „komplexebbnek és érdekesebbnek” minősítették, mint a médiumi közvetítéssel éppen csak kísérletezni kezdő kontrollcsoport tagjaiét. A kutatók azt találták, hogy a transzállapotba könnyen lépő tapasztalt médiumok agytevékenysége csökkent a vizsgált területeken. A „kezdőkben”, akik nehezebben teremtettek megváltozott tudatállapotokat, viszont nőtt az adott agyterületek aktivitása. Hasonló eredményekre jutottak a brnoi CEITEC és a Masaryk Egyetem kutatói a déja vu élmény kutatásakor: azok agyában, akik gyakrabban élnek át ilyeneket, bizonyos területek szignifikánsan kisebbnek bizonyultak.
Az átjátszó-elmélet fényében ezek az eredmények arra utalnak, hogy amikor az agy szűrő és korlátozó tevékenysége csökken, a tudat teljessége nagyobb mértékben tud megnyilvánulni. Olyan tartalmak áramlanak át ilyenkor tudatosságunkon, amelyek nem részei megszokott tapasztalásunknak.
(A cikk nyomtatott formában az Elixír magazinban látott napvilágot. Folytatása következik.)