A tudomány most kezdi felismerni az ősi bölcsességet: a tudat egy mező, amely nem ér véget az egyéni test határainál. Megfelelő módszerekkel – mint amilyen a Transzcendentális Meditáció és annak haladó technikái – ezt a mezőt feleleveníthetjük, és pozitív változásokat hozhatunk létre országok, kontinensek vagy az egész világ életében.
A tudat mint mező
Jól ismert jelenség, hogy örömünk és bánatunk kisugárzik: tudatunk rezdülései hatással vannak a környezetünkre. Más érzés olyanok otthonába belépni, akiknek a lelkében béke és öröm van, mint akiknek az életét a harag vagy a keserűség uralja. Bizonyos emberek körül ez a hatás még erősebb. Szinte minden hagyomány említ bölcseket, akik oly békét árasztottak magukból, hogy puszta jelenlétükkel megszelídítettek vadállatokat vagy lenyugtattak erőszakos cselekedetekre készülő embereket. A Jóga-szútra így fogalmaz: „Annak a jóginak a közelében, aki szilárdan megállapodott az erőszakmentességben, az ellenségeskedés alábbhagy.”
Mindazok, akiknek volt már szerencséje szentek közelségét élvezni, ismerhetik azt a határtalan mély csendet, amely ezekből az emberekből árad és olykor hatalmas tereket tölt be. Mi teszi őket a nyugalom és békesség kiapadhatatlan forrásává? A tudomány és a szellemi hagyományok magyarázata hasonló: a világmindenség rétegesen épül fel. Az anyagot molekulák alkotják, azokat atomok, melyek elemi részecskékből állnak. Ezek nem csupán parányibb létezők, de egyre absztraktabbak is. Ahogyan mélyebbre megyünk a valóság szerkezetébe, az anyag úgy válik hullámokká, majd mezőkké. Ezzel egy időben növekszik az energia, a rendezettség és az összekapcsoltság. Legvégül eljutunk egy olyan szintre, ahol minden anyag, energia, és a természetet irányító összes törvény és erő egyetlen mezőt alkot. Ezt számos fizikus „Egyesített Mezőnek” nevezi. Különösen érdekes, hogy a modern fizika és a magasabb tudatállapotokat leíró ősi és modern írások nagyon hasonlóan jellemzik ezt a mezőt: egyaránt az egység alapvető mezejéről, a határtalan intelligencia és a tiszta tudatosság óceánjáról beszélnek. Ez az a szint, ahol minden élet és létezés végtelenül bensőséges kapcsolatban áll egymással. Ezen a transzcendentális szinten valóban minden és mindenki egy.
A szenteket pontosan az teszi szentté, hogy ők teljes mértékben élik ezt a kapcsolatot legbelső, tisztán szellemi valóságukkal. Az intelligencia, amely a mindenség legutolsó morzsáját is áthatja, bennük nem szunnyad, hanem teljességgel eleven, és az élet felszíni szintjén is megjelenik. Lényük határtalanságának fénye a békesség és a nyugalom mezejeként vetül ki a környezetükbe.
Mi a helyzet a hétköznapi halandókkal? Mi is kapcsolatban állunk egymással, csak erről nem vagyunk tudatosak. Nem látjuk, hogy gondolataink és érzéseink rádióhullámokként áradnak ki a környezetünkbe, és hogy miként „adjuk” és „vesszük” az éterből a szeretet, az öröm vagy a gyűlölet és a bánat jeleit. Az egy közösségen belül élő emberek „kollektív tudatot” alkotnak. Amilyen tendenciák uralkodnak egy nép kollektív tudatában, úgy alakul annak sorsa. Ha a harmónia, és a szeretet van túlsúlyban, akkor a béke és bőség, ha a stressz és a gyűlölet kerül előtérbe, akkor pedig az erőszak és a zűrzavar korszaka köszönt be. Csaraka és Szusruta, az ájurvéda tudományának két ősi klasszikusa azt is kifejti, hogy a természeti katasztrófák az egyes országok életében felhalmozódott negatív tendenciák kifejeződései. Egy ponton túl már a természet sem képes elviselni a káros energiák koncentrációját, és azt a pusztító energiák felszabadításával vezeti le. A társadalomkutatók tudják, hogy a háborúk kitörését általában a társadalmi feszültség felhalmozódása előzi meg, és hogy a tőzsdék is kitűnő mutatói egy nemzet hangulatának. Az ENSZ Charta kimondja, hogy a világbéke alapja az egyén. Ha a fák az erdőben zöldek, az erdő is zöld. Ha az emberek a világon békében élnek, a világ is békében él.
A csend megelevenítése
A modern kor egyik áldása, hogy ma már az egész világon könnyen hozzáférhetőek azok az ősi technikák, amelyek segítségével megtapasztalható a tiszta tudat csendje. Az egyik leghatékonyabb ilyen módszer a Maharishi Mahesh Yogi-féle Transzcendentális Meditáció, röviden TM, illetve annak haladó technikája, az úgynevezett jógarepülést is magában foglaló TM-Szidhi program. A TM lehetővé teszi az elme számára, hogy a gondolat egyre finomabb szintjeit megtapasztalja, majd a legfinomabbat is túllépve belépjen a teljes mentális csend birodalmába. Ez a tiszta tudat, ez az egyesített mező tapasztalata. A jógahagyományban ezt nevezik szamádhinak. A Szidhi-technika a belső csendben szunnyadó dinamizmust eleveníti meg. E módszer abban segíti a tudatot, hogy az élet felszíni szintjeire is kihozza a határtalan csendet, melynek nyomán az elme a hétköznapi életben is összeszedetten, nagy erővel, a belső csend teljes támogatásával működik.
Jógarepülés – a TM-Szidhi program egyik technikája
Maharishi már az 1960-as években jelezte, hogy azokban a városokban vagy országokban, ahol a lakosság egy része megtapasztalja a tiszta tudatot, az a környezetben is megmutatkozik. A hetvenes évek elején tudósok városok százaiban mérték meg az életminőség mutatóit, és azt találták, hogy ahol a népesség legalább egy százaléka meditált, a környezetben egy úgynevezett fázisátmenet történt. Az emberek életének megannyi mutatója hirtelen jobbá vált: kevesebb lett a baleset, a megbetegedés, csökkent a bűnözés. Megnőtt továbbá a társadalmi kreativitás: találmányok születtek, megugrottak a tőzsdei mutatók. A kutatók ezt jelenséget Maharishi-effektusnak vagy Maharishi-hatásnak nevezték el. Néhány évvel később, amikor a TM-Szidhi technikákat kezdték vizsgálni, azt találták, hogy amennyiben azt egy helyen, egy időben gyakorolja egy csoport, akkor a lakosság egy százalékának négyzetgyökét kitevő szám is elegendő a hatás létrehozásához. Az úgynevezett kiterjesztett Maharishi-hatás eléréséhez szükséges létszám az egész világra 8500 fő, Európára 2500 fő. Magyarországon egy 320 Szidhi-gyakorlóból álló csoport képes „rendsugárzó” hatást gyakorolni.
Külön érdekesség, hogy ez a hatás biokémiai és fiziológiai szinten is kimutatható. Egy kísérletben egy nem-meditáló személy agyhullámait követték nyomon. Amikor a szomszéd szobában egy másik ember elkezdte gyakorolni a Transzcendentális Meditációt, a kontrollszemély agyhullámai is nagyobb koherenciát (összehangoltságot) mutattak. Egy másik, még izgalmasabb vizsgálatban pedig azt mutatták ki, hogy amikor egy városban sok ezer TM-Szidhi gyakorló gyűlt össze egy több hetes találkozóra, a város nem meditáló lakói közül választott 60 kísérleti személyben szignifikánsan emelkedett a boldogsághormonnak is nevezett szerotonin szintje.
Az objektív vizsgálatok mellett ki kell térjek a jelenség szubjektív oldalára is. Mindazok, akik e sorok írójához hasonlóan részt vettek már ilyen nagy csoportos meditációban, mélységes spirituális élményekről számolnak be, és komoly előrelépéseket élnek meg belső útjukon. Itt, a fairfieldi aranykupolák alatt minden reggel és este több mint ezer elme merül hosszú órákon át a meditáció csendjébe. Leírhatatlan élmény, amikor a nagybetűs Csend spontán megjelenik az ember szívében, és a környezetben is szinte tapinthatóvá válik. A körülöttünk lévők támogató Jelenléte óriási erőt ad a saját meditációnknak. Ez a határtalan összekapcsoltság szintjén, ahol mindannyian egyek vagyunk, egy olyan mezőt hoz létre, amely kiterjed az egész Észak-Amerikai kontinensre.
Meditáció a fairfieldi “Golden Dome”-ban.
Egy új kor hajnalán
A hetvenes évek vége óta többször is összehívtak nagy létszámú csoportokat, melyek globális vagy kontinentális méretekben hoztak jelentős változást az emberek életében. Háborúk csillapodtak le, békék köttettek meg, árvizek, éhínségek múltak el. A legjelentősebb ezek közül az a 7000 fős indiai csoport volt, amely a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek elejéig állt fenn. Mint tudjuk, ekkor ért véget a hidegháború, omlott le a berlini Fal, kötött békét Irak és Irán, és szűnt meg a dél-afrikai apartheid. A világtörténelem változásai az emberi tudatok milliárdjainak lüktetését követik, a politikusok döntései pedig, mint Maharishi mondja, „ártatlan tükrei” egy nemzet kollektív tudatának. Talán sokak számára meglepő, de e modell fényében másodlagos, hogy ki van éppen hatalmon. Kollektív stresszeinkkel vagy szellemi felemelkedésünkkel mi magunk teremtjük meg azt a légkört, amelyben egy ország vezetői a döntéseiket hozzák!
Maharishi célja az volt, hogy állandó csoportokat hozzon létre, amelyek maradandó pozitív változásokat hoznak létre az egész emberiség életében. Ezek a csoportok egy olyan, az írott történelemben példa nélküli aranykor alapját képesek megteremteni, amely szinte mennyei létezést hozna létre a földön. Jelenleg Indiában, Észak- és Dél-Amerikában vannak sokezres csoportok, melyek létszáma fokozatosan közelíti a globális átmenethez szükséges értéket. Maharishi utolsó szavai, nem sokkal azelőtt, hogy 2008-ban elhagyta volna testét, ezek voltak: „A jövő fényes, és ez az én nagy örömöm!”
(Az írás nyomtatott formában az Elixír magazinban jelent meg.)