“Elméletileg a jógarepülő nagyon rendezett agyhullámokkal és a test, valamint az elme közötti akadálytalan összhanggal rendelkezik. A tudat és az anyag teljesen integrálttá válik, és mindez a koherencia szétáradhat a világban is, ha elegendő számú meditáló gyűlik össze egy helyen és egy időben.”
Kis idő elteltével, mindenki felballagott a Kongresszusi Központ legnagyobb termébe, hogy megtekintse a Jógarepülés bemutatóját. Dr. Morris elmondta, hogy az Észak Amerikai Jógarepülő Bajnokság döntőjét láthatjuk bírók és időmérők asszisztálásával négy számban, melyek a következők: 25 méteres jóga akadályrepülés, 50 méteres jóga síkrepülés, és a jóga távol- és magasugrás – mind lótuszülésben.
Elmondta azt is, hogy a védikus irodalom klasszikus szövegei szerint a Jógarepülés három szinten történik. Az első szinten a test felszökken a levegőbe. A második szinten lebeg, majd a harmadik szinten tartós repülésre képes. A bajnokságon hét ország huszonkét versenyzője vesz részt, s a mai napon az első szintet, a levegőbe emelkedést láthatjuk.
25 tévéstáb és megszámlálhatatlan fotós özönlötte el a fehér lepedőkkel letakart és hosszú piros szalagokkal öt pályára osztott 4000 négyzetméternyi poliuretán szivacsból kialakított versenypálya szélét. Megint megdöbbentett az újságírók élénk érdeklődése és komolysága, ahogy pályafutásuk valószínűleg egyik legszokatlanabb eseményéről tudósítottak.
Még az ő lelkesedésüket látva is be kell, hogy valljam, bizonytalan voltam, miként mutatják be az egészet az esti híradóban. Senki nem lehet megmondhatója, hogy azok a főszerkesztők, akik nem voltak jelen a sajtótájékoztatón, mit csinálnak majd az újságírók riportjaival. Ez pontosan az az anyag volt, amit könnyedén el lehetett torzítani a médiában. Aznap este türelmetlen várakozással ültem a televízió elé: Vajon mennyit fognak megemlíteni a tudományos kutatásokból? Vajon viccet csinálnak az egészből?
Az első híradások igazán nagy hatást gyakoroltak rám. Szinte úsztam a boldogságban. Minden egyes beszámoló figyelemreméltóan pozitív volt. Valóságos csoda történt. Adva volt egy vitára ösztönző téma, amelyet objektíven és átfogóan ismertettek. Több mint 60 médiaszervezet közölte a híreket, s a Jógarepülő bemutatóról szóló beszámolóik több száz kiadványban jelentek meg, és számtalan TV és rádióállomás sugározta őket.
A Washington Times magyarázata így szólt: „Elméletileg a jógarepülő nagyon rendezett agyhullámokkal és a test, valamint az elme közötti akadálytalan összhanggal rendelkezik. A tudat és az anyag teljesen integrálttá válik, és mindez a koherencia szétáradhat a világban is, ha elegendő számú meditáló gyűlik össze egy helyen és egy időben.”
Néhány tudósító megosztotta olvasóival a történelmi esemény iránti lelkesedését. Különösen megdöbbentettek Alex Van Oss szavai, melyek a National Public Radio „Mindent összevetve” című műsorában hangzottak el:
„Mindig is repülni akartam, csak én magam, jegyek és biztonsági övek nélkül. És gyermekként, álmaimban tényleg repültem. Felmásztam egy fára, leugrottam és visszaereszkedtem a földre, néha pedig fejemet felfelé fordítva az udvar végében lévő fák fölé emelkedtem, kirepültem a mezők fölé, el a messzi hegyek közé.
Egyszer egy karácsonyra igazi Superman ruhát kértem, s meg is kaptam, rajta egy cédulával, hogy a valóságban csak az igazi vörös köpenyes Superman képes téged felrepíteni.
Álmodj csak, Alex. Álmodoztam is az elmúlt harminc évben. És azt gondoltam, hogy az álmaim valóra válhatnak ezen a héten, amikor a Washingtoni Kongresszusi Központban ülésező Tökéletes Egészség Világtalálkozójának röplapja került a kezembe. Egy bemutatóra hívták a sajtó képviselőit, melyet ‘Jógarepülésnek’ neveztek. Egy fénykép volt a lapon, s rajta két fehér inget viselő fiatalember, a Maharishi Mahesh Yogi-féle Transzcendentális Meditáció gyakorlói.
Keresztbe tett lábakkal, lótuszülésben ültek a fotón, vagy fél méterrel a föld fölött. Superman, mozdulj hát!
Jó néhány ezren ültek a Kongresszusi Központ nézőterén, és voltak ott előkelő turbános vendégek is. Több tucat fotós és tévés nyüzsgött. Az egyik sarokban pedig egy csoportnyi meditáló, fejükön drótok, körülöttük monitorok és fehér laborköpenyes emberek. A csarnok padlóját fehér lepedőkkel letakart műanyag habszivacs borította, melyen ugyanolyan sávokat jelöltek ki, mint egy futópályán.
A sajtótájékoztatón a szóvivő grafikonokat mutatott be, és tudományos publikációkat felsoroló jegyzékeket osztott ki, miközben beszámolt arról, hogy kimutatták: a Transzcendentális Meditáció, ha elegendő számú ember gyakorolja, képes csökkenteni az adott közösségen belül a bűnözést, az autóbalesetek és az öngyilkosságok számát, és még a tőzsdei árakat is emeli.
Időközben Dr. Bevan Morris, az iowai székhelyű Maharishi Nemzetközi Egyetem rektora elmondta, hogy a TM segítségével, amikor az agyhullámok a lehető legrendezettebbek, a test képes felemelkedni a földről. A TM és a Jógarepülés képes nagyobb agyhullám koherenciát létrehozni, és így rendezettséget kelteni a világ tudatában, ezáltal pedig megteremteni a világbéke alapját. A kormányok nem voltak képesek erre, mondta, a világ egy zűrzavar, s ez tette szükségessé e nyilvános bemutatót, legalábbis a Jógarepülés első szintjéről….
Meg kell hagyni, hogy a jelenlévők közül senki sem jutott tovább a Jógarepülés szökellő szintjénél, és nem tudott senkiről, aki a második vagy a harmadik szinten tartana, azaz szabadon mozogna a levegőben. De ez nem baj, mondják. A technika évezredes, és számos igazi mester élt abban a korban…. Elégedetten jöttem el, azzal a gondolattal, hogy ha több ezer ember jön össze, még ha csak azért is, hogy meditáljon és lótuszülésben együtt „szökelljen”, hogyan is ne javítaná ez az emberiség kollektív természetét! Ami pedig magát a repülést illeti, nem tagadhatjuk le, hogy volt egy fiú harminc évvel ezelőtt egy bizonyos mezőn Marylandben, aki arról álmodott, hogy a kukoricasorok között repül. Superman-öltözéket viselt, vörös köpennyel, és boldog volt.”
(Részlet Robert Keith Wallace „The Physiology of Consciousness [A tudat fiziológiája] című könyvéből. Folytatása következik.)