Kérdés: Logikus, hogy a természet törvényeinek megszegése szenvedést eredményez. De nehéz megérteni, hogy miért ismétlődik ez a körforgás – biztosan valami tévedés van ezzel kapcsolatban [a társadalomban]?
MAHARISHI: A tévedés az, hogy nem merülünk el önmagunkban. Nem fordulunk befelé. Nem tapasztaljuk meg a TM-et, és az ember a felszínen marad. És ha valaki a felszínen marad, nem jut el a természet alapjának szintjére. A Lét az egész természet alapja. Minden törvény onnan működik.
Ha az elme nem jut el erre a szintre, akkor az elme nem élvezi a természet törvényeinek tiszteletét. És ez az alapvető tévedés. Az ember elkezdi magát nyomorultul érezni a piacon – a hiba pedig az volt, hogy mielőtt a piacra ment volna, nem járt a bankban. Ez az alapvető tévedés (nevet).
A nyíl nem jutott el a célba, és itt ragadt. Az alapvető hiba az volt, hogy nem húzták vissza rendesen. Ez az alapvető hiba. A Lét tudománya és az Élet művészete egész tanítása éppen erről szól. Az élet művészete, a nyíl előre lövésének művészete ugyanazon alapszik, mint az íjászat művészete: a nyíl hátrafelé húzásán.
Ha csak ez az egy egyszerű dolog kimarad, elvész az élet művészete. Miután elveszett a Lét tudománya, elveszett az élet művészete is. Az élet művészete a Lét tudományában rejlik. A Lét tudománya gyakorlati formában a Létről való rendszerezett vizsgálódást jelenti. A Létről való rendszerezett vizsgálódás módszere elveszett, és akkor az élet művészete is elveszett.
Az alapvető hiba az volt – hogy mikor történt, nem tudom, de valamikor megtörtént -, hogy az ember nem merült el önmagában. És miért nem merült el önmagában? Mert nem értette meg az élet természetének valóságát. Mi a valóság az élet természetével kapcsolatban? Az élet mélyen belül boldogság, a kinti élet pedig arra törekszik, hogy élvezze ezt a boldogságot. A boldogság felé halad.
Ez az élet igazsága. Ez az élet valódi természete, hogy a felszínen aktív – mélyen belül pedig örökké elégedett a boldogságtudatban. A boldogságtudatban való örök elégedettség a belső élet természete – a nagyobb boldogságot kereső vándorlás a külső élet természete.
Mivel az életnek ez a valósága elveszett a szem elől, az ember kívül ragadt. És amikor az ember kívül ragad, és nem tud eljutni a belső boldogságtudatba, akkor természetellenessé válik. A természetes az, hogy az elmét hagyjuk befelé merülni, és eljutni a boldogságtudathoz. Ez a természetes.
A természetellenes az, ha nem jutunk el a boldogságtudatba, állandóan itt maradunk (a táblára mutat). Ez a természetellenes helyzet felülkerekedett az életen, és eluralta azt. Akkor pedig az élet egész iránya elvesztette a természetes fejlődés folyamatát. Az egész élet nyomorúságossá vált, mert nem az élet természetes folyamatát követték.
A TM az élet természetes menetébe helyezi az embert, hogy a boldogságot keresve a vándorló külső élet megtalálja a boldogságot, és beteljesülést nyerjen. És amikor az élet külső áramlását, amely természetesen befelé irányul, engedjük befelé menni, akkor ez az élet összhangban van a fejlődés felfelé haladó áramlatával. Akkor ez egy természetes áramlat, teljesen természetes.
Amikor a társadalom elveszíti a TM-et, elveszíti az élet szellemét, elveszíti az életet. Akkor az élet teherré válik, és az alapvető elgondolás az lesz, hogy az élet egy küzdelem, ami viszont teljesen ellentétes az élettel…
(Maharishi Mahesh Yogi, 1960-as évek, India)