Ismerd meg önmagad! – 3. rész: Test, elme, Önvaló
Az „ismert meg önmagad” felszólítása arra mutat rá, hogy tudatosságunk határai jóval messzebbre terjednek, mint azt legtöbben gondolnánk. Számos antik hagyomány ismerte az ember hármas természetének tanát: azt, hogy az ember lényét nem csupán a fizikai test, és az érző, gondolkodó, akaró, emlékező lélek alkotja, hanem ezen túlnyúlóan az a szellem is, amely részesedik a Hamvas által emlegetett isteni valóságban.
India nagy tanítói még ennél is jobban kiemelik az ember spirituális oldalát: ők úgy mondják, hogy az anyagi testen és a psziché erőit tömörítő finomtesten túl található bennünk egy teljesen transzcendens[1] tartomány, amelyet Átmannak vagy Önvalónak neveztek. Ez az Önvaló az, amelyet a meditáció legmélyebb állapotában tiszta tudatként tapasztalunk meg. Azok az ősi bölcsek és jógik, akik mestereivé váltak a legcsendesebb, legtisztább tudatállapotok megtapasztalásának, arra ébredtek rá, hogy a tiszta tudatként megtapasztalt Önvaló egy határtalan tudatmező, amely egylényegű a világmindenség összes létezőjének alapjával. A legnagyobb megvilágosodásként magasztalták azt felismerést, hogy az Önvaló nem más, mint a végső valóság, az egyetemes Lét: maga a korlátlan, feltétlen, változatlan, romolhatatlan, örökké szabad, idők feletti teljesség, amely határtalan energia, intelligencia és kreativitás forrása. Meglátásuk szerint az Önvaló rezdületlen csend, mely egyúttal végtelen, az egész mindenséget megformálni és fenntartani képes, kreatív dinamizmust foglal magában. Egyszerre világfeletti és mindeneket átható; túl van mindenen, mégis jelen van minden létezőben azok legvégső esszenciájaként. Mivel tudatos, szubjektíve megtapasztalható, megtapasztalása pedig tökéletes éberség és gyönyörűséggel teli boldogság.
Mai fogalmainkkal azt mondhatjuk, hogy elménknek még a legmélyebb rétegein is túl található egy határtalan tudatmező, mely túl van minden gondolaton, cselekvésen, történésen, az élet egész, folytonosan változó, aktív oldalán. Ez egyszerre a saját lényünk legbelső, legmélyebb és legállandóbb tartománya, minden gondolatunk és tudattartalmunk forrása, illetve – egyéni mivoltunkat végtelenül meghaladva – a világmindenség összes létezőjének egyetemes alapja. Tudatosságunk legmélyebb és legkifinomultabb hajszálgyökerein keresztül itt nyúlik bele az emberi a transzcendensbe, az egyéni az egyetemesbe, a folyamatosan változó, mulandó létezés az abszolút Lét változatlan-időtlen örökkévalóságába.
Ezzel összhangban, számos modern gondolkodó és természettudós tartja úgy, hogy a végső valóság egy olyan mező, amelyben az anyag és az energia minden formája teljesen egységes.[2] Ezt a minden dolgok végső forrását és alapját egyes fizikusok Egyesített Mezőnek nevezik. Az Egyesített Mező az intelligencia legkoncentráltabb tartománya, a végtelen lehetőség mezeje, amely a világegyetem egész tervrajzát tartalmazza. Mindazok a természeti törvények, amelyek a természet jobban kifejezett szintjeiért felelősek, ebben a mezőben találhatók, egy végtelenül kompakt formában.
Az Egyesített Mező fizikai-pszichés valóságunk korlátok és feltételek közé szorított, relatív valóságához képest határtalan és abszolút. Mivel azonban e transzcendens tudatmező tudatos, és mi is rendelkezünk tudatossággal, elménk, azaz tudatosságunk forrásánál, lényünk legbelsőbb birodalmában közvetlenül össze tudunk vele kapcsolódni, meg tudjuk tapasztalni. Annak pedig, hogy e kapcsolatot létrehozzuk, egy erőfeszítés nélküli és könnyed művészete a Transzcendentális Meditáció.
Ha a testhez a cselekvést kapcsoljuk, a pszichéhez pedig a mentális tevékenység különböző formáit, mint amilyen a gondolkodás, akkor az Önvalóhoz a tiszta Létet társíthatjuk. Egész emberi kultúránk, keleten és nyugaton egyaránt, a cselekvésen és a gondolkodáson alapszik. Ezekről a területekről vagyunk tudatosak, és ezeken a területeken keresünk beteljesedést. Cselekedeteink alapjai a gondolatok, és itt gondolatokon nem csupán a konkrét fogalmakkal való foglalatoskodást értem, hanem mindenfajta pszichés tevékenységet: emlékezést, vágyakozást, tapasztalást, akarást, érzést, érzékelést, álmodozást stb. Ám az ember sokkal több, mint cselekvő test és gondolkodó elme. Létezik a valóságnak egy harmadik, sokkalta mélyebb és alapvetőbb tartománya, amely gondolataink és így cselekedeteink forrása, egyúttal minden létezés közös alapja és teljessége: ez pedig az Önvaló, a tiszta Lét, amit mi emberek is közvetlenül meg tudunk tapasztalni és ezt a tudatos tapasztalatot életünk részévé tudjuk tenni.
Maharishi így ír a Lét, a gondolkodás és a cselekvés kapcsolatáról:
„Tudjuk, hogy a cselekvés a gondolkodástól függ. Ahhoz, hogy valamit megtehessünk, előbb gondolkodnunk kell. Azt azonban rendszerint kevesen kutatják, hogy mitől függ maga a gondolkodás. A gondolkodás a cselekvés alapja, de vajon mi a gondolkodás alapja? Ahhoz, hogy valaki gondolkodni tudjon, először is léteznie kell. A Lét tehát a gondolkodás, a gondolkodás pedig a cselekvés alapja.
A Lét minden életforma alapja, ugyanúgy, ahogyan életnedv és gyökér nélkül nem létezhetne a fa sem. Ha gondozni tudjuk az életnedvet, akkor azzal az egész fát gondozzuk. Hasonlóképpen, ha módunkban áll ápolni a Létet, ezzel a gondolkodás és a cselekvés egész mezejét ápoljuk. A Léttel való tudatos törődés által tehát az élet teljes mezeje felvirágoztatható.”[3]
1. TÁBLÁZAT: az ember és a valóság hármas felosztása
Lényeges, hogy ez a transzcendens Önvaló nem úgy van „bennünk”, hogy lelkünk vagy szívünk mélyén hordozzuk, mint valami kicsiny lélekszikrát. Azért mondjuk bennünk levőnek, mert befelé fordulva tapasztaljuk meg, ám sokkal inkább a saját egyéni létezésünket nevezhetjük aprócskának az Önvaló határtalanságához képest.
A test, a psziché és az Önvaló viszonyát úgy képzelhetjük ezt el, mintha egyéni létezésünk egy hullám volna az óceán felszínén, amely hétköznapi tudatosságában csak a víz felszíni tartományainak hullámzását, örvénylését és fodrozódását tapasztalja. Testünk a hullám felszíni része, elménk, pszichénk pedig a hullám belseje, amelynek alapjában viszont ott van az óceán roppant kiterjedésű víztömege. Ha a hullám elnyugszik, elcsendesedik, és visszafordul saját belső mélysége felé, eljut az óceán mozdulatlan tömegéig. Így van „bennünk” az Önvaló: mint egyéni létezésünk – egyúttal minden és mindenki létezésének – alapjában húzódó, határtalan tudatmező. Ahogyan pedig a felszínen számtalan sok a hullám, de alattuk egy az óceán, úgy a milliárdnyi egyén Önvalója, lényük legmélyebb szintje is egyetlen egy.
A Lét, az Önvaló, amelyet meditációnkban tiszta tudatként tapasztalunk meg, az összes emberi képesség kimeríthetetlen tárháza: határtalan intelligencia, energia, tudatosság, kreativitás, öröm, szeretet, életerő forrása. Minden egyes alkalommal, amikor a Transzcendentális Meditáció gyakorlása közben lemerülünk ide, elménk hatalmas beteljesedést él át. Olyan teljességet tapasztal ekkor, hogy a külső világgal való minden kapcsolatról megfeledkezik – túllép a fogalmakon, gondolatokon, tudattartalmakon, és csak a Lét állapotát élvezi. Az elme nem szűnik meg tudatosnak lenni, de ilyenkor nem valami másról, egy külső tárgyról tudatos, hanem saját forrásának végtelen tudatosságát élvezi, és eben az állapotban egyszerűen csak van. Amikor kijön ebből az állapotból, a vízbe mártott száraz szivacshoz hasonlóan átitatódik a Lét értékeivel, és az aktivitásba visszatérve, nagyobb tisztaságot, örömet, kreativitást, békét, szeretetet és más pozitív minőségeket tapasztal. Minden egyes meditációval egyre többet hozunk fel ezekből az értékekből, és a rendszeres gyakorlással elménk óriási fejlődést és növekedést tapasztal.
Ezért van az, hogy minden korok legjelentősebb bölcsei a határtalan Lét vagy Önvaló megismerésére buzdítanak bennünket. Ebben az értelemben az „Ismerd meg önmagad” azt jelenti, hogy ismerd meg a tudatosságod teljes, végtelenségbe nyúló tartományát. Ne csak szűk korlátaidat éld, hanem ébredj fel arra, ami valójában vagy! Alakítsd át az életed, változtasd meg a lehetőségeidet, írd újra a sorsod könyvét azáltal, hogy ráébredsz a benned élő transzcendenciára, majd élvezd mindazt, amit e végtelen horizontok kínálnak számodra.
Sokszor már az Önvaló első megtapasztalása is hatalmas változást hoz egy ember életében. Szavakkal kifejezhetetlen élmény látni azt, amikor valaki, aki első alkalommal merült bele a tiszta tudatba, meditációja után kinyitja a szemét. Egy új ragyogás jelenik meg a tekintetében: a transzcendencia fénye.
(Részlet „Válság, tudatosság, meditáció” címmel a Bioenergetic kiadónál 2023-ban megjelent könyvemből.)
[1] A „transzcendál” és a „transzcendens” szavak a latin trans „át, túl” igekötőből és a scandere „mászni, szökkenni” igéből származnak. Transzcendálni annyit tesz, mint átlépni vagy túllépni valamit, a transzcendencia pedig a valóságnak az a tartománya, amely túl van mindenen, és amelynek eléréséhez túl kell lépnünk mindent, amit csak létezik, és amit tapasztalni vagyunk képesek. A könyvben a transzcendencia, a Lét, a tiszta tudat és az Önvaló, valamint az Egyesített Mező szavakat teljesen szinonim értelemben használom.
[2] A modern fizika számos nagy alakjának (köztük olyanoknak, mint Pauli, Eddington, Heisenberg, Schrödinger) figyelmét keltette fel, hogy a Kelet misztikusainak tapasztalatai és írásai, meglepő módon bár, de hasonló világképet festenek le, mint amire a kvantumelmélet és a relativitáselmélet jutott. Akiket érdekel a kelet misztikája és a nyugat tudományossága közötti kapcsolat, azoknak ajánlom Fritjof Capra A fizikai taója című, immár klasszikusnak számító könyvét. (Tericum Kiadó, Budapest, 2000) Magyar szerző tollából érdemes dr. Héjjas István A Buddha és a részecskegyorsító (Édesvíz, Budapest, 2004) című művét tanulmányozni. A Maharishi-féle védikus megközelítésbe nyújt mélyebb betekintést John Hagelin Is Consciousness the Unified Field? A Field Theorist’s Perspective című tanulmánya. (Online letölthető innen: https://www.miu.edu/pdf_msvs/v01/hagelin.pdf.)
[3] Maharishi Mahesh Yogi: A Lét Tudománya és az Élet Művészete – Transzcendentális Meditáció, Excalibur könyvkiadó, Szeged, 2007., p. 9.