Maharishi úgy tartja, hogy a szóma gazdagítja a tapasztalást. Az istentudat mennyei tapasztalása a szóma eredménye. Maharishi azt mondja, hogy a szóma segítségével a legfinomabb tapasztalatok is „vastagbetűsek” lesznek. Az ember kifinomultabbá, mégis erősebbé válik. Ezért a szómát az emésztőrendszer által termelt legfinomabb nedvnek mondja, amely a kifinomult tapasztalás felmagasztosult élményét hozza létre.
A Rigvéda kilencedik mandalájának egésze Szóma Pavamánának, azaz a Megtisztító Szómának van szentelve. A kilencedik mandala himnuszait a szóma áldozatok során az udgátri bráhmanák a Számavédához hasonló módon recitálták. E jagják során a szómát tejjel, ghível, liszttel együtt ajánlották fel a különféle déváknak. A szómát a hagyomány egy növénynek tartja, de szómának nevezik az ebből a növényből kisajtolt lét, és azt a dévát (Pavamána Szómát) is, akit a növényhez társítanak. A szóma szárait (ansu) kövek (adri) között összesajtolták, vízzel meglocsolták, majd egy szűrőben (pavitra vagy dasapavitra) megszárították. A szómát egy vályúban (putabhrit) fogták fel, és kis csészékbe (kalasa vagy graha) vagy nagyobb edényekbe (dróna, csamasza) öntötték. Miután leszűrték, összekeverték ghível, liszttel, stb. és hagyták fermentálódni. A szóma levet aztán a szómajagják során használták, melynek során a bráhmanák megitták, illetve a tűzbe (agni) öntötték a déváknak szóló felajánlásként. Úgy tartották, hogy a szómalé hatására a bráhmanák és a dévák egyaránt felmagasztosult élményt élnek át. A szóma növényt azonosítják a Holddal is, és a növényt a Hold fényében gyűjtötték a hegyoldalakon, például a Múdzsavat hegyen.
Maharishi elfogadja a szómával kapcsolatos összes alapvető elgondolást, mint a szómalé, a déváknak való felajánlás, a felmagasztosulás élménye, a Holddal való azonosítás, a Számavéda recitálásával való összekapcsolás, ám ő a szómának egy fiziológiai magyarázatát is adja. Nem utasítja el a tradicionális értelmezéseket, de egy másik szinten is magyarázza ezeket a dolgokat.
Maharishi azt mondja, hogy a szómát az emberi emésztőrendszer termeli; ez az emésztőrendszer által termelt legfinomabb nedv. A szóma egy fizikai anyag, melyet a normálisan működő emésztőrendszer termel. Ha a tudat tiszta, akkor az emésztőrendszer „erősebb, kiegyensúlyozottabb, támogatóbb hatású” lesz. Maharishi megjegyzi, hogy a normális szervezet kiegyensúlyozott vegyületeket hoz létre az emésztés során, és ennek eredményeként a vér könnyebben áramlik. Minden azon múlik, hogy az ember miként emészt. Az embereknek elsősorban nem azzal kellene törődniük, hogy például a borsó jó vagy rossz hatással van-e rájuk, hanem azon, hogy az idegrendszerük jó-e vagy rossz. Nem az ételeket kell hibáztatnunk, hanem saját magunknak kell felelősséget vállalnunk. Amikor az emésztőrendszer erős, akkor mindent „szépen feldolgoz”, és több szóma termelődik. Maharishi azt mondja, arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mi mit csinálunk, nem pedig arra, hogy a krumpli mit csinál.
Maharishi szerint az emésztőrendszer által termelt szóma jelenti a test és a tudat közötti kapcsot. A bejövő tápanyag újra és újra finomodik, egészen addig, amíg támogatja az idegrendszernek azt a legfinomabb aspektusát is, amely fenntartja a tudatot. Ezen a szinten az erősebb tudat tevékenysége kifinomultabb. A szóma természete fizikai, ám mentális tapasztalatot hoz létre. A szóma fizikai érték, amelyből az elme tiszta boldogság tudatra tesz szert. A szóma az absztrakt elme és a konkrét test között fekszik; ez az idegrendszer legfinomabb struktúrája. A szóma vetíti ki az elmét a testből. Mivel ez köti össze a szellemit és a testit, Maharishi a „világmindenség ragasztójának” nevezi.
Maharishi úgy tartja, hogy a szóma gazdagítja a tapasztalást. Az istentudat mennyei tapasztalása a szóma eredménye. Maharishi azt mondja, hogy a szóma segítségével a legfinomabb tapasztalatok is „vastagbetűsek” lesznek. Az ember kifinomultabbá, mégis erősebbé válik. Ezért a szómát az emésztőrendszer által termelt legfinomabb nedvnek mondja, amely a kifinomult tapasztalás felmagasztosult élményét hozza létre.
A szómát a Számavéda recitációjával is összekapcsolják, és a dévák italának is mondják. A Számavéda nyugtató hatása elősegíti a egyenletes emésztést, és ezért a szóma termelését. Maharishi azt mondja, hogy a szóma legfinomabb értéke a Számavéda hatására jön létre, és hogy a szómát azért fogyasztják, hogy megerősítsék a dévákat. A Rigvéda azt mondja, hogy a „dévák szómát isznak”. A dévákat ez a legfinomabb anyagcsere termék táplálja. Amikor a dévák e táplálékban részesülnek, erőssé, hatalmassá válnak. A dévák ebben a tekintetben az egyén tudatán belül léteznek. A dévák „a tudatosság impulzusai”, melyek az érzés legfinomabb szintjén találhatók. Amikor a dévák erőssé válnak, akkor a tapasztalás, az érzés, de még az ego is megerősödik. Maharishi ezt azzal illusztrálja, hogy amikor Indra szómát iszik, akkor a szóma eltűnik. Folyadékból légneművé, majd tudattá válik. „Indra” iszik, vagyis fizikai tápanyagot szív magába az ember fiziológiáján belül, és nem úgy kell rá gondolni, mint aki a mennyekben lakik. Az az átalakulás, amely által a tápanyag a tudatot táplálja, az anyag finomabb szintjein – a folyékony és a légnemű halmazállapotban – megy végbe. Ezután pedig a fluktuáló tudat legfinomabb szintjeit táplálja, a „mennyei szintet” (adhidaivika), amely az érzések és a tapasztalás szintje. A szóma hozza létre a szeretetre való képességet. Maharishi azt mondja, hogy amikor az ego egy vasból lévő falnak érzi magát, akkor a szóma még durva. Ezért az érzések áramlása a tudat erejével függ össze, mely a szóma fizikai termelésén által növekszik meg.
Maharishi megjegyzi, hogy a szóma a test finom jellemvonásaival is kapcsolatban áll. E sajátságok egyike az ódzsasz, amely a test fényes kisugárzása, a testből áradó tiszta és erőteljes hatás. A bőr egyik fizikai rétege, amely olajos és porszerű, az ódszaszból jön létre. Ez a fizikai réteg egy kellemes, édes illatot kelt.
Noha a szóma mindig jelen van, egy durva idegrendszerben durva formát ölt. Jó minőségű szómát a transzcendentális tudat megtapasztalása hoz létre. A legmagasabb minőségű szóma pedig nem jön létre addig, amíg az ember nem valósítja meg a kozmikus tudatot.
(Részletek Dr. Thomas Egenes, a fairfield-i Maharishi Management University szanszkrit professzorának „The Place of the Veda in the Thought of Maharishi Mahesh Yogi [A Véda helye Maharishi Mahesh Yogi filozófiájában] című doktori értekezéséből.)
Maharishi egy hetvenes évekből származó előadásában így beszél a szómáról:
„Amikor meditálunk és arra törekszünk, hogy elérjük az élet eszményi állapotát, tartózkodnunk kell mindattól, ami az idegrendszer megtisztításával ellenkezik. Nyilvánvaló, hogy nem szabad továbbra is olyan dolgokat bevinni a szervezetbe, amelyek nem az elcsendesedést segítik elő bennünk. Ilyenkor egy igen figyelemreméltó dolog történik. Ahogyan a meditáció növekszik, a rendellenességek semlegesítődnek. Mi történik pontosan a szervezetben a normális működést korlátozó rendellenességek és blokkok eltávolításával? A szervezet elkezd normálisan működni, és ez azt jelenti, hogy amit eszünk, az olyan módon emésztődik meg, hogy az emésztés terméke egyre inkább kedvez a tiszta boldogság tudat kialakulásának.
Mikorra a szervezet annyira tisztává válik e gyakorlás révén, hogy a határtalan tudatosság spontán módon állandóan fennmarad – vagyis amikorra elnyerjük a kozmikus tudatot – a szervezet elkezd termelni egy nagyon értékes anyagot, ugyanis ebben az állapotban a szervezet normálisan működik. A legnormálisabban működő emberi idegrendszer termeli az emésztés legkívánatosabb anyagcseretermékét. Abból, amit megeszünk, a lehető legkívánatosabb anyagcseretermék jön létre. Ez az idegrendszerben felhalmozódva gazdagabb világtapasztalást hoz létre. Gazdagítja az életet, gazdagítja azt, ahogyan a teremtést érzékeljük. Amikor pedig ez az érzékelés, ez a gazdagabbá vált világtapasztalás eléri csúcspontját, a tapasztalás olyan nagymértékben kifinomul, hogy a legfinomabb relatív érték is megmutatkozik. A legfinomabb relatív érték az egész teremtés legfelsőbb értéke, ami azt jelenti, hogy a világtapasztalásunk a lehető leggazdagabbá válik. Ez annak a sajátos minőségű terméknek köszönhető, amelyet az emésztőrendszer létrehoz bennünk.
A Rigvéda szómának nevezi ezt az anyagot. Ez egy kémiai vegyület, amelyet a szervezet termel, és amely az összes érzékszervet gazdagítja. A szemet, a fület és az érzékelés összes csatornáját azok képességéinek maximumáig javítja. Ez a csodálatos anyag a normálisan működő emésztőrendszer terméke. Ekkor az ember az istentudatot éli, mely aztán odáig fejlődik, hogy minden egyes tapasztalati tárgyban közvetlenül a végtelen értéket fogja fel. Mindazt, amit csak tapasztalunk, automatikusan a végtelen értékben fogjuk fel. Ez az egységtudat.
Így a szervezet normális működése az egyetlen dolog, amely fontos. Bármilyen is legyen az idegrendszer állapota, annak a működési szintnek megfelelően hozza létre az emésztésből ezt a bizonyos anyagcsereterméket. Ahogyan az emésztőrendszer működik, annak megfelelő anyagokat hoz létre. Ha az emésztőrendszer normálisabban működik, jobban, mint korábban, akkor az általa létrehozott anyagcseretermék is jobb minőségű.
Hasonlóképpen, ahogyan a stresszek és feszültségek folyamatosan felszabadulnak a szervezetből, ahogyan a szervezet kémiája egyre jobbá válik, az emésztőrendszer is hatékonyabb minőségű anyagcseretermékeket állít elő, amelyek az idegrendszerben felhalmozódva a tapasztalás jobb minőségét hozzák létre. Jobb intellektust, jobb felfogást, jobb minőségű érzelmeket, amelyek kifinomultabbak. A szeretet az egyén szintjéről felemelkedik arra a szintre, hogy átölelje az egyetemességet, majd a mindenható Teremtő iránti odaadó szeretet hullámain tör a magasba. Az érzelmek, az intellektus és a tapasztalás értékei egyre többé és többé válnak. Mindez annak köszönhető, hogy az idegrendszer egy jobb minőségű anyagcsereterméket hoz létre, amely egyre jobb és jobb minőségben halmozódik fel az idegrendszerben. Mindez spontán módon, automatikusan és természetes módon megy végbe.
Így ez a szóma a legnormálisabban működő idegrendszer terméke. Ám annak érdekében, hogy az idegrendszer eljusson ehhez az értékhez, az szükséges, hogy kitegyük a Transzcendentális Meditációnak, amelynek révén pihenésre teszünk szert. Ez egy aspektus. A szervezet kémiájának megváltozása, amelyet így elérünk, egy másik aspektus. És amikor a szervezet kémiájának megváltozása és a benne lévő negatív értékek és rendellenességek semlegesítése a célunk, akkor rendkívül fontos ügyelnünk arra, hogy mit viszünk be a szervezetbe. Itt lép be az étrend fontossága.”