„Mélyen a gerincoszlopban van egy rendkívül finom vezeték. Vastagsága talán századrésze a hajszálénak, olyannyira végtelenül kifinomult. Úgy mondják, hogy amikor a belélegzett levegő elkezd ebben a rendkívül finom vezetékben áramlani, a test megtisztul. Voltaképpen az egész idegrendszer megtisztulását jelzi, amikor a levegő ebben a legfinomabb vezetékben áramlik. Hogyan hozza létre ezt a Transzcendentális Meditáció? Amikor a mentális tevékenység minimálisra csökken, a lélegzet is egyre finomabb lesz. […]  Annak folytán, hogy a TM a lélegzetet mindinkább ritkává teszi, ez a gerincoszlopon keresztülfutó, rendkívül kifinomult és vékony vezeték is elkezdi érezni a fel-le áramló levegőt.”

[…] Mélyen a gerincoszlopban van egy rendkívül finom vezeték. Vastagsága talán századrésze a hajszálénak, olyannyira végtelenül kifinomult. Úgy mondják, hogy amikor a belélegzett levegő elkezd ebben a rendkívül finom vezetékben áramlani, a test megtisztul. Voltaképpen az egész idegrendszer megtisztulását jelzi, amikor a levegő ebben a legfinomabb vezetékben áramlik.

Hogyan hozza létre ezt a Transzcendentális Meditáció? Amikor a mentális tevékenység minimálisra csökken, a lélegzet is egyre finomabb lesz. Ahogyan a lélegzet finomodik, a szervezetben az oxigén-szállítás is kevesebb lesz. Bár a szervezet kevesebb oxigént szállít, a benne lévő tér nem csökken. A test méretei, magassága, szélessége és egyéb sajátságai megmaradnak.

A test tere tehát megőrzi szokványos méretét, de egyre kevesebb levegőt szállít. Ez azt jelenti, hogy amennyivel kevesebb levegő van odabent, annak annyival jobban ki kell terjednie, hogy megtöltse a test terét. Amikor ez a kevesebb levegő kitágul, természetes módon ritkábbá válik. Így a meditáció folyamata egyre ritkábbá teszi a testen belül a levegőt.

Mire az elme eléri a legfinomabb állapotot, a testben a levegő is a legritkább állapotba kerül. Ahogyan a testben a levegő egyre ritkul, úgy mind jobban átjárja a szervezetet. Mivel sokkal ritkább – ha egyáltalán beszélhetünk sűrűbb és ritkább levegőről, de azt hiszem, ez lehetséges – a ritka levegő elkezd behatolni mindazokra a helyekre, ahová a sűrű levegő nem képes eljutni.

Annak folytán, hogy a TM a lélegzetet mindinkább ritkává teszi, ez a gerincoszlopon keresztülfutó, rendkívül kifinomult és vékony vezeték is elkezdi érezni a fel-le áramló levegőt. Ameddig azonban még jelen van valamilyen ellenállás, egy kis lerakódás itt-ott a gerinc mentén, addig a legfinomabb levegő áramlása sem elég mélyreható.

Fokozatosan azonban a ritka levegő is megtalálja a helyét ebben a vezetékben. Ez segít abban, hogy felszámoljuk a megszilárdult tisztátalanságokat – vagy bárminek is nevezzük ezeket – ebben a vezetékben. A szervezet aztán fokról-fokra hozzászokik a benne áramló ritka levegőhöz, és ez a csatorna is egyre tisztább lesz.

Anélkül, hogy külön figyelmünket szentelnénk bármely területnek, az eredmény ennek a csatornának a kifinomodása lesz. Ezt a járatot Szusumnának nevezik, két oldalán pedig az Idá és a Pingalá fut. Egyik (az Idá) itt (a gerinc bal oldalán), a másik (a Pingalá) itt, ezen az oldalon (a gerinc jobb oldalán). Ezeket a lélegzetünkből is megismerjük, hiszen olykor a bal orrlukon, olykor pedig a jobb orrlukon áramlik jobban a levegő, és ez állandóan változik, hol a jobb orrluk váltja a balt, hol a bal a jobbat.

Mi történik ilyenkor? Figyelhetjük akár a lélegzet áramlását is, mely nagyon jellegzetes. A TM-ről szóló tanításunknak ugyan nincs köze az ilyen gyakorlatokhoz, ám bármikor megfigyelhetjük, hogy olykor a bal orrlukon, olykor a jobb orrlukon áramlik jobban a levegő. A levegő pedig számtalan irányban áramlik. Néha erre, néha arra, néha egyenesen. Egyszer ilyen magasra jön fel, másszor olyan magasra. Ott aztán érezhetjük is.

A levegő különböző módokon áramlik. Amikor jobbról balra vált, akkor egy rövid ideig nem áramlik sem a bal oldalon, sem a jobb oldalon. Ez az, amikor a középső vezetéken áramlik a levegő. Ekkor érezhetjük azt, hogy valami fel-le áramlik bennünk a gerincoszlop mentén.

Meditáció közben az történik, hogy akár jobbról balra, akár balról jobbra áramlott a levegő, egyre finomabbá válik. Végül a középső csatornán kezd áramlani, és csak áramlik és áramlik, nagyon finoman áramlik, majd ez az áramlás abbamarad.

A testben lévő levegő ritkulásának elve a felelős azért, hogy a levegő megtalálja útját e legfinomabb ideg mentén, amely az egész idegrendszer számára különleges jelentőségű. Ilyen módon a Szusumná megtisztul. Létezik egy elmélet ezzel a vezetékkel kapcsolatban, amely önmagában is megáll. Ezt ismerik úgy, hogy Kundaliní. Amikor ez a járat kitisztul, akkor a Kundaliní, amely nem más, mint a gerinc tövében szunnyadó egyéni életerő, egyre inkább felébred. Felébredve pedig megindul, és a magasba tör ezen a vezetéken keresztül.

Amikor pedig az egyéni életerő feljut ide, akkor létrejön a kozmikus tudat vagy transzcendentális tudatosság, a határtalan tudatosság. Léteznek gyakorlatok, amelyek közvetlenül erre irányulnak, ám az ilyen praktikákkal, hogy a légzés által koncentráljunk a Kundaliníre, és ekképpen próbáljuk felébreszteni az életerő egyéni aspektusát, mi nem foglalkozunk. Az eredményt viszont mi is megtapasztaljuk, ahogyan a szervezet egyre finomabbá és finomabbá válik. […]

(Részlet Maharishi 1968-ban elhangzott előadásából.)

 

Képtalálat a következőre: „maharishi lake louise”

***

[…] A csakrák mérföldkövek a Kundaliní haladásának útján. Hányan tapasztalták már, hogy meditáció közben néha mozgás történik a gerincük mentén, valami olykor fel-le halad vagy ehhez hasonlót éreznek? Ez a mozgás a Kundaliní. Ezek a mozgások hasonlóak azokhoz az energiaimpulzusokhoz, amelyekről reggel beszéltünk. Különböző irányban áramlanak, és azt jelzik, hogy stressz és feszültség oldódik fel.

Észrevehettük olykor, hogy meditáció közben a légzésünk egészen finommá válik, és ilyenkor egyenletesen árad mind a két orrlyukunkon. Általában csupán a bal vagy a jobb oldalon halad keresztül rendes mértékben a levegő. Ám meditáció közben, amikor nagyon kifinomulttá válik a légzés, a levegő egyszerre áramlik mindkét orrlukon. Amikor mindkét orrlyukon egyszerre áramlik a levegő, akkor elevenedik meg a Szusumná.

A Szusumná egy rendkívül finom üreg a gerincoszlop belsejében. Annyira finom, hogy még a hajszál vastagságánál is vékonyabb. Talán annak csak a századrésze. Ez a finom üreg itt van a gerincoszlopban, és amikor az idegrendszer megszabadul a mélyen gyökeredző stresszektől és feszültségektől, amelyekről reggel beszéltünk, akkor [a táblára rajzol], mint látjátok, itt van a gerincoszlop. A gerincoszlop végén pedig a Kundaliní. A Kundaliní a minden élőlényben jelenlévő életerő szimbóluma. A magasabb tudatállapotok azon alapszanak, hogy a Kundaliní mennyire éber. Úgy tartják, hogy a [gerincoszlopnak] ezen [az alsó] a végén foglal helyet.

Ez a csatorna pedig a Szusumná. Ahogyan a test egyre tisztábbá és tisztábbá válik, ez az életcsíra egy kígyóhoz hasonlóan felébred. Ez az életcsíra minden élőlényben jelen van, legyen szó akár a parányi rovarokról, madarakról, egyéb állatokról, emberekről, angyalokról… A gerinc mentén mindig érezhetünk valamiféle energiamozgást. Fizikailag érezhetjük, hogy az energia fel-le áramlik. Ezek az élet csírájának mozgásai, amely aztán felébred.

Az történik ilyenkor, hogy e nagyon finom légcsatorna útja általában bizonyos helyeken el van záródva. A mi meditációs rendszerünkben, amikor a mantra nagyon-nagyon finommá válik, a légzés is felettébb finommá válik. Ekkor pedig a levegő az egész szervezetet átjárja. A rendkívül finom levegő a test összes, nagyon finom részébe eljut, ekkor pedig a levegő e nagyon vékony résen vagy átjárón is keresztüláramlik. Amikor a levegő áthalad ezen, és valamilyen elzáródás van jelen, nyomás keletkezik. E nyomás következtében pedig a test ide-oda billeg. Előfordul, hogy az egész test így tesz. Mindez csupán annak következménye, hogy a levegő áthalad ezen a vékony csatornán, és megtalálja a felfelé vezető utat.

Ilyenkor bármilyen mozgás előfordulhat a test valamely tájékán. Az úton felfelé bizonyos csakrák vagy központok vannak, itt, itt és itt. Az egyik csakra kétszirmú rózsa, a másik négyszirmú, hatszirmú, nyolc vagy tizenkét szirmú és így tovább. Amikor pedig a Kundaliní, az élet csírája felfelé halad ezen a vezetéken, és az átjáró tiszta, akkor e csakrák mindegyike felfelé fordul. Felfelé kezdenek nézni. Ha egy csakra felfelé néz, azt jelenti, hogy az átjáró ott tiszta.

És mire mind a hat csakra felnyílik, az egész átjáró tisztává válik. A Kundaliní ekkor ide jön, itt lakozik, és ez a Lét tisztább tapasztalatát adja, a tiszta tudat nagyon-nagyon tiszta tapasztalatát. Ezt hívják megvilágosodásnak, amikor a tiszta tudatról való tudatosság tölt be mindent. Van egy gyakorlatrendszer, amelyet laja-jógának neveznek. A laja elmerülést jelent. A Kundaliní belemerül az egyes központokba, itt, itt és itt [mutatja], és aztán a végén az agykéregnél, az ezerszirmú rózsában vagy lótuszban.

És amire a Kundaliní ideér, minden, de minden teljességgel fénnyé válik. Ez egyúttal teljes tudatosságot jelent. A fény nem erre a [fizikai] fényre utal, hanem a tiszta létre. Amikor ez az egész terület tisztán tudatossá válik a Létről, azt nevezzük kozmikus tudatnak. Ekkor a Lét soha nem vész el, bármit csinálunk a nap során vagy bármilyen tétlenek vagyunk az éjszaka folyamán. A Lét ekkor állandóvá válik. Ezt nevezik a megvilágosodás állapotának.

Ahogyan a Kundaliní egyre éberebbé válik, a lélek úgy lép magasabb fajokba. Az emberi fajhoz érve az éberség olyan magas fokára ér, hogy képes teljességgel felemelkedni, és nyitva áll előtte ez az egész út, hogy eljusson arra a területre [az ezerszirmú lótuszhoz], ahol a Lét permanensen megállapodik az elme természetében. Ezzel az idegrendszer egésze megvilágosodottá válik.

Kérdés: És amikor ezt elérjük, tudunk is róla?

Maharishi: Megtapasztaljuk azt, ahogyan a Kundaliní fel-le halad. Néha felmegy, néha pedig le. Amikor az egész csatorna tisztává válik, és az egész idegrendszer teljesen megszabadul a stresszektől és feszültségektől, akkor a Kundaliní már soha nem fog leereszkedni. Eljut oda [az ezerszirmú lótuszhoz], és benne elmerül. Ahogyan a Kundaliní fel-le mozgását is érezzük, ugyanúgy tudatosak vagyunk arról is, amikor permanensen megállapodik az egész idegrendszerben.

(Maharishi Mahesh Yogi előadása, Lake Louise, Kanada, 1968. Mindkét előadás szövege korábban a www.tminfo.hu oldalon jelen meg.)