Ha azt akarjuk, hogy az elme aktívabb legyen a világban, akkor a folyamat ez: húzd visszafelé, húzd visszafelé, húzd visszafelé egészen addig, amíg az Abszolútba ér. Engedd el onnét és az elengedés hatalmas erőt szabadít fel: minden gondolat megvalósul, mindenféle és fajta gondolat képes megvalósulni. Ez az az erő, amelyik megköveteli, hogy „keressétek először az Isten országát”, és aztán egy olyan helyzet jön létre, amelyben azután „minden más megadatik néktek.” Elvisszük az elmét ahhoz a hatalmas teremtő középponthoz, mely beteljesíti önmagát, és az egész természet segíti az összes vágy megvalósulását. Ez az a mód, ahogyan élnünk kell. Bármit is kell megvalósítanod a nap folyamán, reggel térj vissza ahhoz a teremtő középponthoz, térj vissza, térj vissza, térj vissza a transzcendenshez; térj vissza a benned lévő mennyek országához.
Csak mártózz meg, mártózz meg az Önvalóban. Aztán jöjj ki. Akkor minden napod erőteljes lesz, a gondolat erőteljes lesz; a beszéd, a cselekvés és minden egyéb értékessé válik a világban. Amikor az elme tiszta, ott van a kreativitás, ott van a bölcsesség, a béke, a boldogság. Akkor, akkor fogsz örvendezni a világnak, és akkor keltesz másokban is örömet, pusztán azáltal, hogy ott vagy közöttük. Egyébként csak az egyik nyomorult megy a másik nyomorulton segíteni. Azt hiszi, hogy segíteni fog, ám az eredménye az lesz, hogy a másik őt is sírásra készteti. Mindkettő csak áll ott, néznek egymásra és még inkább nyomorultak lesznek. Az emberek élete tele van feszültséggel. Ők maguk is feszültek és nyomorultak, és mégis a világ dicsőségéről elmélkednek! Ennek pedig nem sok haszna van. Juss el a transzcendens mezejére reggel és este, juss el az élet forrásához, és akkor az élet oly erőteljessé, hatalmassá, békéssé, beteljesítővé válik – ott lesz minden, amire csak törekedhetsz. A tudatlanság és feszültség állapotában azonban még a célok is sekélyesek. Szabadítsd meg az elmét a feszültségtől, és akkor el tudod majd azt is képzelni, hogy milyennek kell lennie valójában az életnek.
Csak annyi szükséges, hogy elkezdj meditálni néhány percet reggel és este. Tanuld meg a meditáció technikáját, és az segít elboldogulnod az életben. A nyugaton ismert meditációs módszerek nem sokat érnek, mivel inkább kontemplatív jellegűek. Vagy elnémítják az elmét vagy valamiféle erényen kontemplálnak. Az erényeken való kontemplációnak van némi értéke, ám ez csak a tó felszínén való horizontális mozgásra képes. Körbe-körbe úszkálsz, körbeúszol az egész tó felszínén. Megismered, milyen a part a tó körül, de a vertikális mozgás iránya más. A kontempláció csak horizontális irányban tárja fel az élet tavát, a meditáció viszont vertikális mélységében fedezi fel az élet dicsőségét. A durvától a kifinomultig halad, a felszínről eljutsz a mélybe. A kontempláció nem képes megnyitni a benned lévő mennyek országának kapuit, mert ahhoz mélyen önmagadba kell merülnöd. Az kell hozzá, hogy a felszínről a tó fenekére merülj. A horizontális mozgás a relatív tudást növeli, a relatív birodalmán belül marad. A vertikális mozgás viszont mélyre merül.
Ezért van a keresztnek két szára, horizontális és vertikális. És a vertikális a hosszabb! Ez pedig igen nagy jelentőségű. A vertikális szár a hosszabb, és a hosszabb vertikális szár az, amelyen a horizontális szár nyugszik. Az élet horizontális aspektusa a hosszabb, vertikális száron nyugszik. Ez a kozmikus tudatot jelképezi: az élet horizontális értékének teljességét és az élet vertikális arculatának teljességét. Az élet horizontális értékei mind a sokféleség területén valósulnak meg, az olvasáson vagy a meghatározott dolgok megtevésén keresztül. Azonban mindenkinek a maga útját kell járnia. Senki más nem viheti mélyen önmagán belülre a másik embert. Mindenkinek magának kell mennie. Senki sem meditálhat a másik emberért, a meditációnak abban az értelmében, hogy mélyen önmagunkba merülünk. Mindenkinek önmagáért kell meditálnia. Mindenkinek a maga útját járva kell mélyen önmagába merülnie és feltárnia a létezés vertikális értékét és a világ horizontális értékét.
Mi szükséges ehhez? Csak annyi, hogy mélyen befelé forduljunk. Az élet horizontális értékeit már eleve éljük. Ezek az érzékszervi érzékelés értékei a relatív világ területén. Már most is mindenki éli őket. Hadd merüljön hát mindenki önmaga mélyére, hadd kezdje el élni az élet belső értékének dicsőségét! Ez teljesíti be a kereszt célját. Mindenkinek a maga útját kell járnia, és ott várja őt a megváltás. Műveljük ki az élet vertikális értékeit, érjük el a bennünk lévő mennyek országát: „Keressétek először az Isten országát, és azután minden más megadatik néktek.” Egyszerű kijelentés, csak élnünk kell!
Annak közvetlen módja, hogy megéljük mindezt, a meditáció. Nem álmodozni, képzelegni vagy töprengeni kell ezekről, netán nap mint nap elismételgetni mindent. Valaki egyszer megkérdezett engem: „Az olvasás nem jó?” Így feleltem neki: „Az olvasás nagyon jó, de ha állandóan csak a címet olvasod el újra és újra, és nem mégy el oda, az mit sem segít.” Éhes vagyok, és olvasni kezdek a kenyérről, elolvasok mindent a kenyérről, megismerem a kenyeret minden vonatkozásában – mit sem segít. Nem, csak süssük meg, együk meg és ennyi! Hadd legyen meg a kenyerünk, hadd együk meg, és ez minden. Ha pedig már megettük a kenyeret és tudni akarjuk, honnan jött a búza, hogyan sütötték meg, az egyáltalán nem probléma. Mindennek megismerése azonban csak a tapasztalat alapján válik jelentőségteljessé. Ha megvolt a tapasztalás, olvassuk a Szentírást és ismerjük fel: „Ó, igen, ez a mennyek országa!” Először keressük ezt, aztán eljutva oda, az egész élet gyerekjátékká válik.
Amikor elkezdünk mélyre merülni a vízbe, akkor a felszínen való úszás gyerekjátékká válik. Ha azt szeretnénk, hogy valaki jól ússzon a tóban, akkor néhány úszólecke után megkérjük, hogy merüljön mélyre a vízben. Amikor már a mély vízben is megmarad, az úszás automatikussá válik. Amikor feltárjuk az élet mélyebb szintjeit, valamint a tudatos és a tudatalatti elme mélyebb szintjeit, akkor az elme egész óceánja tudatossá válik. Egyébként az elme óceánjának mélyebb szintjei némák és aktiválatlanok maradnak, s az aktivitás csak a felszínen lesz található. Amikor csak a felszín aktív, a hullámok csupán gyenge, erőtlen fodrocskák. Nem is nevezik őket hullámoknak. Amikor viszont ezek a hullámfodrocskák kapcsolatba kerülnek a víz mélyebb rétegeivel, akkor az óceán hatalmas hullámainak nevezik őket. Ha pedig egy hullám magával az óceán legmélyével, az óceán fenekével kerülne kapcsolatba, akkor nézzük meg, micsoda hatalmas dinamizmusa lesz a hullámnak!
Az élet vertikális területére vivő meditáció sem más, mint a tudat összes mélyebb rétegének aktiválása. Akár mélyebb szinteknek, akár magasabb tudatszinteknek nevezzük őket, ugyanazt jelenti a kettő. Hívhatjuk így is, úgy is, csak az elme szélesebb tartományát tegyük aktívvá. Egyébként, ha az elme csak az érzékszervi észlelés szintjén, az élet felszínén, a durva, megnyilvánult teremtés területén aktív, akkor a teremtés finom tartományait nem leszünk képesek tapasztalni, mert az érzékszervek nem képesek egy bizonyos határon túl észlelni. Amikor a tárgy nagyon kifinomulttá válik, a szem nem képes meglátni. Amikor a hang nagyon kifinomulttá válik, a fül nem képes meghallani. Az összes érzékszerv így működik, úgy lettek megalkotva, hogy csak a durva valóságot képesek megtapasztalni. Ezért van az, hogy a hétköznapi életben nem szoktunk hozzá a tapasztalás képességének finomabb szintjeihez, melyet akkor használunk, amikor meditálunk és a tapasztalás finom szintjeinek mélyére merülünk.
A tapasztalás e finom szintjei a tapasztalás képességének mindeddig néma szintjeiről származnak. Az egész nem más, mint hogy az elme óceánjának eddig inaktív szintjeit aktívvá tesszük, és ezáltal elhozzuk a mélyebb szintek aktivitását az elme óceánjának felszíni szintjeire, miáltal a felszíni tevékenységet erőteljesebbé, nagyszerűbbé és értékesebbé tesszük. A dolog titka abban rejlik, hogy az elme egy kicsiny, jelentéktelen aspektusát, mely akkor működik, amikor az érzékszerveken keresztül tapasztalunk, nagyobb erővel tesszük aktívvá. És ez akkor történik meg, amikor elkezdjük használni tapasztaló képességünk finomabb birodalmait, amikor elkezdjük a teremtés finomabb szintjeit tapasztalni. Amikor a teremtés legfinomabb szintjét tapasztaljuk, akkor a tapasztalás képessége a lehető legnagyobb lesz. Amikor eljutunk a Lét, a transzcendencia állapotába, a tapasztalás képessége abszolúttá lesz.
Ez a meditáció a módja annak, hogy eljussunk a tapasztalás abszolút állapotához, mely által a tapasztalás erejét roppant mértékben megnöveljük. Ez erőteljesebbé teszi az ember életét a gondolkodás és a cselekvés területén. Erő van ott, hatalom, elégedettség, béke, bölcsesség és minden étvágy. Ez az a formula, mely egyszerre megad mindent. Csak az szükséges, hogy elkezdjük csinálni, hogy elkezdjük birtokolni. Fejezzük be mára a meditációról szóló beszédet és a róla való gondolkodást, s holnap és holnapután térjünk rá a gyakorlásra és legyünk boldoggá. Nem az a célom, hogy csak beszéljek, és mást ne is tegyek. Nem csupán tájékoztatást akarok adni. Hallgattatok már elég előadást, és ezután is sokat fogtok hallani. Szeretném, ha mindenki örvendezne életének. Ehhez pedig nem kell más, mint reggel és este néhány perc meditáció gyakorlásának beiktatása a napi rutinba, és persze a meditáció megtanulása.
(folytatása következik)
