Az ájurvéda az egészség megőrzésének, a hosszú élet elősegítésének, illetve a betegségek és működési zavarok felszámolásának holisztikus módszere, a világ legősibb gyógyító tudománya.
Az ájurvéda legfőbb jellemvonása, hogy a betegségek megelőzését és kezelését a test és az elme egyensúlyának megteremtésén keresztül éri el. Ezt a helyes életmód, a megfelelő táplálkozás, az olyan nagyhatású testi-lelki gyakorlatok, mint a jóga és a meditáció, továbbá ősi receptúrák alapján készült gyógynövénykészítmények, valamint speciális tisztító, méregtelenítő és megfiatalító eljárások segítik. Emberek milliói használják jól bevált alapelveit és terápiás eljárásait egészségük megőrzésére és javítására, valamint általános jóllétük fokozására.
Szanszkritul, India szent nyelvén az ájusz szó életet vagy élethosszt jelent. A véda szó tudást vagy tudományt takar, különösképpen az ősi bölcsektől származó tudást, melyben a mindenség és saját életünk legmélyebb titkai tárulnak fel. Az ájurvéda szót tehát úgy értelmezhetjük, hogy „az élet, illetve a hosszú élet teljességének átfogó tudománya, melyet az ősi bölcsek tártak fel és hagyományoztak ránk.”
Az ind hagyomány úgy tartja, hogy az ájurvéda, az élet tudománya, egyidős a mindenséggel. E tudás, mint mondják, magába a teremtésbe van beleszőve, és az összes élőlényben jelen van az egészség, a hosszú élet, az életerő és a testi-lelki jól-lét iránti vágyakozás. Minden élő szervezetben megvan a belső egyensúlyra való törekvés és a vele született gyógyító erő, valamint az ennek használatára való képesség.
Az ájurvéda voltaképpen ennek, a magában az életben meglévő és működő gyógyító erőnek a rendszerezett tudománya. Az ájurvédikus gyógyászat felismeri, hogy mindannyian a természet elválaszthatatlan részei vagyunk, és hogy a mi szervezetünkben is elevenen működnek az élet ritmusai és ciklusai, valamint az élővilág harmonikus egyensúlyát megteremtő és fenntartó természeti erők. Ha összhangban élünk velük, segítségül hívhatjuk őket jó egészségünk megteremtéséhez és megőrzéséhez.
Az ájurvéda alapelvei
Az ájurvéda arra az alapvető gondolatra épül, hogy az embert is ugyanazok az elemek építik fel, mint a mindenséget. A védikus hagyomány öt őselemet sorol fel, ezek a tér, a levegő, a tűz, a víz és a föld. Noha ezeket elemeknek nevezik, velük kapcsolatban nem annyira a modern értelemben vett kémiai elemekre kell gondolnunk, mint inkább az anyagi formák ősképeire, melyek egyetlen mintába sűrítik a később belőlük fakadó sokféleséget.
Ennek az öt őselemnek a kombinációja alkotja az élet azon alapvető elveit, amelyek az összes élőlényben az életfunkciók fennmaradását biztosítják. Az ájurvéda felfogása szerint az élethez három tényezőre van szükség. Minden élő szervezetben jelen van:
- a mozgás és az információáramlás
- az átalakítás, az energiafelszabadítás, valamint
- a struktúra és az összetapadás elve.
A mozgás és az információáramlás, valamint mindenfajta szállítás vezérlője a váta, mely a tér és a levegő kombinációjából épül fel. Az átalakításért és energiafelszabadításért, vagyis az anyagcseréért a tűzből és némi vízből álló pitta elv felel, a kohézióért és a struktúráért és a szervezet olajozottságáért pedig a víz és a föld által alkotott kapha.
Összefoglalva:
mozgás = Váta – tér és levegő
energia = Pitta – tűz és víz
struktúra = Kapha – föld és víz
Dósák
Ezek a dósáknak nevezett alapelvek minden élőlényben megtalálhatók, és ezek irányítják a testi-lelki működés megszámlálhatatlan funkcióját. Így többek között a váta a felelős az idegrendszer működtetéséért, a testen belüli információ-áramlásért és mindenféle szállításért, továbbá a légzés, a vérkeringés és a kiválasztás vezérléséért. A Pitta főbb feladatai az emésztés, az átalakítás, a látás, a bőr és a hőháztartás feletti őrködés, a Kapha pedig az olajozottságot, a testrészek összekapcsolódását, a testi és lelki szilárdságot, erőt és állóképességet biztosítja.
A dósák mindenkiben más-más arányban találhatók meg: dósái arányának függvényében minden ember egy sajátos energetikai mintázattal rendelkezik. Ez vezet az ájurvéda másik legfontosabb alapkoncepciójához, nevezetesen, hogy az emberek különbözőek, ám különbözőségeik bizonyos módon típusokba sorolhatók. E típustan az ájurvéda egyik legjellegzetesebb vonása.
Attól függően, hogy valakiben mely dósa vagy dósák az uralkodók, az ájurvéda azt az embert az adott dósa által meghatározott típusba sorolja. Akiben például a pitta dósa van jelen a legnagyobb részben, az pitta típusú. Ezt nevezik az ember prakritijének vagy természetének. Ha csak az egyik dósa domináns, akkor az ember váta, pitta vagy kapha típusú lehet. Ha kettő dósa van jelen meghatározó mértékben, akkor prakritijét ezek kombinációja határozza meg. A legtöbb ember ilyen „kétdósás” típusba tartozik, mely lehet váta-pitta, pitta-váta, váta-kapha, kapha-váta, pitta-kapha vagy kapha-pitta típusú. Előfordul, noha viszonylag ritkább a háromdósás, váta-pitta-kapha típus is.
A dósák tehát egyrészt az ember test-elme típusát jelentik, másrészt azokat a vezérelveket, melyek ezeket a típusokat meghatározzák. Egy váta típusú ember például azért váta típusú, mert testének és elméjének működését legnagyobb részt a váta elve és a váta elveket alkotó minőségek és tulajdonságok határozzák meg.
A dósák nem csak bennünk találhatók meg, hanem az élő és az élettelen környezet minden részére kiterjednek. Jelen vannak a testben, az elmében, a környezetben, a viselkedésben éppúgy, mint az évszakokban és a napszakokban, az éghajlat és az időjárás változásaiban, az emésztés fázisaiban vagy éppen az emberi élet különböző szakaszaiban. A dósák életünk összes pillanatában jelen vannak és meghatározott módon hatnak ránk.
Testünk belső, vezérlő intelligenciája arra törekszik, hogy a dósák arányát a természetünknek, prakritinknek megfelelő arányban őrizze meg. A stressz, a nem megfelelő étrend vagy életmód, az érzelmi és családi problémák, olykor pedig az időjárás és az évszakok változásai is kibillenthetik ezt az egyensúlyt. Az egyensúlyvesztés általában egy dósa arányának megnövekedését jelenti. Leginkább az a dósa hajlamos arra, hogy túlzott mértékben felszaporodjon, amelyik egyébként is hangsúlyosan van jelen bennünk. Amikor pedig az egyik dósa a kívánatosnál nagyobb mértékben felhalmozódik, a szervezet egyensúlya kórosan megbomlik, és létrejön a betegség. Az ájurvéda eljárásainak és kezeléseinek célja, hogy a dósák eredeti egyensúlyát helyreállítsa. Mivel pedig ez az eredeti egyensúly mindenkiben más, az ájurvédikus kezelések és terápiák mindig személyre szabottak, és ez a személyre szabottság teszi az ájurvéda terápiáit nem csupán egyedivé, hanem rendkívül hatékonnyá.
A dósák, illetve testtípusok jellemzői
Az ájurvédatíptanának hátterében annak a felismerése áll, hogy ugyanarra a hatásra bizonyos emberek szervezete így, másoké amúgy reagál. Ez nem csak az étrendre, a gyógynövénykészítményekre vagy a különféle terápiákra igaz, hanem az időjárásra, a fizikai aktivitásra, az érzelmi hatásokra, a munkahelyi körülményekre is. Valakik a meleget szeretik, valakik a hideget. Vannak emberek, akik ha csak ránéznek az ételre, már híznak, míg mások annyit ehetnek, amennyit csak akarnak, nem szednek fel egy dekát sem. Egyeseknek életeleme az újabb és újabb kihívások keresése, mellyel megtörik a hétköznapok monotóniáját, mások viszont akkor érzik a legjobban magukat, ha nyugalom, rend és kiszámíthatóság van körülöttük. A három dósa legfőbb jellemzőit az alábbiakban összegezzük:
A váta dósa
A levegő és a tér kombinációjából álló váta jellemzői a szárazság, a mozgás, a hidegség, a könnyűség, a változékonyság, a finomság, az érdesség és a gyorsaság. A vátát egy havas téli táj száraz, ropogós, ugyanakkor friss és eleven hidegségéhez hasonlíthatjuk.
Azok az emberek, akiknek a test-elme típusát leginkább a váta dósa határozza meg általában vékonyak, törékenyebb felépítésűek, bőrük száraz, hajuk vékonyszálú. Gyorsak és elevenek, beszédük, gondolataik és fantáziájuk szélsebesen szárnyal. Könnyűek és légiesek. Jól alkalmazkodnak és hajlamosak a gyors változtatásokra. Álmuk könnyű és felszínes. Szeretik a meleget és mindent, ami édes. Ha egyensúlyban vannak, kreatívak és lelkesek, ha azonban elveszítik egyensúlyukat, szeszélyessé, kapkodóvá, nyugtalanná és szorongóvá válhatnak.
Ha valakinek az eredeti természetében a váta minőségei uralkodóak, a fentebb felsoroltak közül sok lesz jellemző rá. Amennyiben azonban ezek a tulajdonságok szélsőségessé válnak, váta egyensúlytalanságot jeleznek, bármely testtípusba is tartozzon valaki. A vátát könnyen kibillenti az egyensúlyából a rendszertelenség, a hideg idő, a huzat, a túlfeszítettség, az állandó aggódás és a szorongás, a kevés pihenés, a túl sok inger és zaj és a könnyű, száraz vagy nyerskosztos étrend.
A váta egyensúlyzavarára utalhat:
- Ha sokat aggódunk és szorongunk
- Ha alvásunk nyugtalan és zavart
- Ha nem tudunk lazítani
- Ha a bőrünk kiszárad, a hajunk töredezetté válik vagy ajkunk kirepedezik
- Ha gyakori szorulással küszködünk
- Ha állandóan szétszórtak és kapkodóak vagyunk
A pitta dósa
A tűz és a víz őselemeiből felépülő pitta jellemzői a forróság, az élesség, a könnyűség, a nedvesség, az enyhe olajosság, a folyékonyság és a savanykásság. A forró és nedves pittát leginkább egy trópusi dzsungelhez vagy egy párás, meleg üvegház belsejéhez lehetne hasonlítani.
A pitta típusú emberek rendszerint közepes testalkatúak, bőrük, hajuk, szemük világos színű és érzékeny a fényre. Korán őszülnek vagy kopaszodnak. Beszédük, cselekvésük, gondolatviláguk rendezett és pontos. Igazi intellektuelek. Nagy bennünk az elszántság, a lendület, jó vezéregyéniségek, mindenben a tökéletességre törekednek. Éjszaka sokszor arra ébrednek, hogy melegük van vagy szomjasak. Szeretnek mindent, ami hűvös és hűti tüzes természetüket. Étvágyuk erős, emésztésük jó. Kedvesek és melegszívűek, ám forrófejűvé, indulatossá és erőszakossá válhatnak, ha a pitta egyensúlya felborul.
Ha valakinek az eredeti természetében a pitta dósa az uralkodó, a fenti tulajdonságok közül sokban ismerhet magára. Ám ha ezek a jellemzők szélsőségessé válnak, pitta egyensúlytalanságot jeleznek, még akkor is, ha eredeti típusunk esetleg más. A pitta egyensúlyvesztéséhez leginkább az alábbi tényezők járulnak hozzá: a rendszertelen étkezés, legfőképpen pedig az étkezések kihagyása, a túlzottan fűszeres ételek fogyasztása, a nagy meleg és forróság, a túl sok fénynek és hőnek való kitettség (pl. túlzásba vitt napozás) vagy egy érzelmi megrázkódtatás.
A pitta egyensúlyzavarára utalhat:
- Ha bőrkiütésekkel, bőrirritációval vagy bőrgyulladással küszködünk
- Ha hajhullást vagy korai kopaszodást tapasztalunk
- Ha ég a gyomrunk, sok a savunk vagy gyomorfekélytől szenvedünk
- Ha különféle gyulladásos megbetegedések jelennek meg szervezetünkben
- Ha állandóan ingerültek, türelmetlenek, túlzottan kritikusak vagy agresszívak vagyunk
- Ha nem tudjuk megállni, hogy ne vállaljuk túl magunkat és ne hajszoljuk magunkat még nagyobb teljesítményre
- Ha túlzottan is a tökéletességre törekszünk
A kapha dósa
A kapha dósát a víz és a föld őselem alkotja. Jellemzői a nehézség, a hűvösség, az olajosság, az édesség, az állandóság, a lassúság, a lágyság, a ragadósság, a tompaság és a simaság. A Kaphát olyannak mondják, mint a tavaszi eső utáni föld, mely sáros, nedves, hűvös, nehéz illatú és az élet növekedésének tápláló erejét hordozza magában.
Azok, akiknek a test-elme típusát a kapha határozza meg, erős felépítésűek, gyakran robosztusak és nagy testűek, bőrük sima és olajos, hajuk dús és vastag szálú, szemük nagy és nedves. Testi erejük és állóképességük átlag feletti. Stabilitás és szilárdság jellemzi őket minden tekintetben. Békés, joviális természetűek, nehéz kihozni őket a sordukból. Álmuk mély és hosszú. Türelmesek, nyugodtak, szeretetteljesek és hűségesek, ha azonban egyensúlyukat vesztik, depresszióssá, lustává, féltékennyé és birtoklóvá válhatnak.
Ha természetünkben a kapha dósa az uralkodó, a fentebb felsoroltak java része jellemző lehet ránk. Ha azonban e tulajdonságok szélsőségessé válnak, kapha egyensúlytalanságot jeleznek, akkor is, ha eredeti típusunk esetleg más. A kapha egyensúlyvesztését okozhatja a kevés testmozgás és a tétlenség, a túl sok zsíros, cukros, zsírban sült és nehéz étel fogyasztása, a tunyaság és a napközbeni alvás, az esős, hideg és nyirkos időjárás vagy környezet, továbbá a motiváltság és az aktivitás hiánya.
A kapha egyensúlytalanságára utalhat:
- Ha motiválatlanok és céltalanok vagyunk az életben
- Ha testileg és lelkileg lassúnak, nehézkesnek vagy tompának és fáradékonynak érezzük magunkat
- Ha reggel nehezen ébredünk, még akkor is, ha sokat aludtunk
- Ha fejünk, orrunk, torkunk tele van nyákkal és állandó dugulásokkal küszködünk
- Ha állandóan plusz kilókkal küszködünk
- Ha nehezen birkózunk meg a változásokkal
- Ha lehangoltak és depressziósok vagyunk
Egy szakember vezetésével végzett ájurvédikus terápia képes visszaterelni a dósákat eredeti állapotukba, és segít felszámolni a fenti problémákat. Ennek részét képezi a rendszeres meditáció, valamint az adott dósát nyugtató életmód és étrend követése, ájurvédikus táplálék kiegészítők fogyasztása, jógagyakorlatok végzése, valamint speciális ájurvédikus kezelések.
Az Ájurvéda India 5 ezer éves egészségmegőrző tudománya, amelynek segítségével képesek lehetünk arra, hogy nagyon hosszú ideig, nagyon egészségesen, vitálisan, boldogan éljünk. Milyen törvények irányítják a Természetet? Hogyan hatnak a Természet erői ránk? Miként tudunk úgy élni, hogy ezek az erők ne ellenünk, hanem nekünk dolgozzanak? Milyen az ájurvédikus napirend? Milyen tippek, trükkök kellenek ahhoz, hogy minden ember a legtöbbet tudja kihozni magából? Dr. Pál Dániel és Pál Tamás előadásán ezekre a kérdésekre kaphatunk választ.