Hogyan lehet olyan életet teremteni magunknak, amelynek alapvető és állandó vonása a belső béke, az öröm, valamint a tiszta és pengeéles elme? Az ájurvéda válasza az ősi védikus bölcselet által feltárt három alapminősėg – a három guna – tanítását veszi alapul: Növeljük magunkban a legkiválóbb minőség, a szattva arányát, és alakítsuk át belső természetünket oly módon, hogy az minél inkább a szattva minőségeit tükrözze. Ekkor életünkben spontán és maradandó módon megjelenik az öröm, az elégedettség, a tiszta gondolkodás és a jó testi egészség.
„Amikor a test összes kapujában világosság és bölcsesség támad, akkor tudd, hogy a szattva jutott uralomra. Mohóság, erőfeszítés, tettvágy, békétlenség, sóvárgás – ezek jönnek létre, amikor a radzsasz kerül túlsúlyba. A fény hiánya, tétlenség, nemtörődömség és kábulat – ezek támadnak, amikor a tamasz válik uralkodóvá.” (Bhagavad-gítá 14.11-13.)
HOGYAN NÖVELJÜK A SZATTVÁT?
A szattvikus természet kialakításával kapcsolatban a legfontosabb elv, hogy azt erőszakkal soha nem teremhetjük meg, bármennyire is gyötörjük magunkat ennek érdekében. A szattva öröm, a radzsasz gyötrelem, így ha csak az utóbbit tapasztaljuk, tudhatjuk, hogy rossz úton járunk! Akkor tudjuk igazán magunkba integrálni ezeket az elveket, ha nem kívülről jövő szabályként kényszerítjük magunkra őket, hanem önmagunkban fedezzük fel őket mint saját igazabb természetünk részeit. Hagyjunk magunknak időt a fejlődésre, ne akarjunk egy eszményi létezést magunkra kényszeríteni!
A szattva leginkább három tényező révén növelhető.
Ezek a következők:
1. közvetlen megtisztulás
2. táplálkozás
3. életmód és környezet.
1. Megtisztulás
A legnagyobb megtisztító a transzcendencia közvetlen megtapasztalása, amelyet legkönnyebben a Transzcedentális Meditáció révén érhetünk el. A rendszeres transzcendálás ereje szavakkal ki nem fejezhető. Ez hoz minket közvetlen kapcsolatba Önvalónkkal, és annak legfinomabb kifejeződött aspektusával – a tiszta szattvával. Noha nem mindig produkál látványos eredményeket, hosszú távú átalakító hatásával semmi sem versenyezhet!
A test és a lélek kapcsolódásának szintjéről hatva a szattvát növeli az emberben a jól kivitelezett böjt, továbbá minden tisztítókúra és eljárás. Nagy hatású a rendszeresen végzett olajmasszázs, vagy akár a forralt vizes ivókúra. Óriási integráló hatásuk és a tudatra gyakorolt közvetlen hatásuk folytán a komplex gyógynövénykészítmények, különösen a raszájanák, is erősen szattvikus hatással vannak ránk.
2. Azzá leszel, amit eszel!
A Kelet még tudja azt, amit a modern világ már elfelejtett: nevezetesen, hogy táplálkozásunk módja egészségünkön túl energiaszintünkre, érzelmeinkre, hangulatunkra, a világra adott reakcióinkra és szellemi teljesítményünkre is óriási hatással van. Az védikus szövegek szerint a táplálék durvább része a test szöveteivé alakul, finomabb esszenciája pedig az elmét alakítja ki. Testi és lelki értelemben is ezért szó szerint abból leszünk, amit megeszünk.
A szattvikus étrend
A szattvikus táplálkozás mértékletes, követi a természet ritmusát, saját szükségleteink mind mélyebb felismerését. Az ételeket kíméletes módon, természetes formában igyekszik elkészíteni. Indiában úgy tartják, az étel természetét készítésének körülményei is meghatározzák, ezért legkiválóbb a boldog, kiegyensúlyozott szakács által, tiszta, rendezett körülmények között készített étel.
A szattvikus ételek az egész embert táplálják, elfogyasztásuk után frissnek, energikusnak érezzük magunkat. Alapanyagként friss, életerőben gazdag, könnyen emészthető és tápláló élelmiszereket használjunk, melyek – ezt manapság már mindenképpen meg kell említeni – természetes módszerekkel, vegyszerek nélkül termelő, lehetőleg biominősítésű gazdálkodásból származnak.
A szattvikus ételek lúgosítanak, növelik az erőt és az életerőt, testi-lelki egyensúlyt teremtenek és támogatják a spirituális fejlődést. Könnyen alakulnak át ódzsasszá, az élet esszenciájává. A szattvikus étrenden élők testszaga általában minimális.
Ódzsasz – az élet esszenciája
Az ódzsasz az ájurvéda egyik kulcsfogalma, rendszerében a gyógyulás és az egészségmegőrzés legfontosabb tényezője. Egy mondás szerint az ájurvéda egészének nem más a célja, mint hogy az ódzsasz termelésének és megőrzésének lehető legmagasabb szintjét biztosítsa.
Az ódzsasz szót általában életerőnek, vitalitásnak szokták fordítani, ám jelentéstartományába nem csak a testi fittség tartozik bele, hanem az éberség, a tiszta tudat is, valamint a spirituális emelkedettség. Csak az érdekesség kedvéért egy kis nyelvészeti kitérő: a szanszkrit ódszasz szó rokonai a latinból a számos európai nyelvbe is átkerült „augustus”: fenséges, [az augeo: nagyra nőni igéből], valamint a vigeo: él, virul, növekszik, illetve a vigilia: ébrenlét, éberség, virrasztás szavak. A szanszkrit nyelvű szentszövegekben Indrának, az istenek királyának az egyik jelzője a Mahaudzsasz, azaz Mahá-ódzsasz, vagyis „nagy ódzsasszal rendelkező”, és ekként neveznek számos nagy, erős és férfias hőst is. Jellemző, hogy a csődörre használt egyik szanszkrit szó, a vádzsin – szó szerint „életerős, élettől duzzadó, tüzes, potens” – is az ódzsasz rokona, ugyanígy az ugra, Siva isten egyik neve, melynek jelentése „hatalmas, erős, rettentő”.)
Az ájurvédában az ódzsasz az élet esszenciája, szervezetünk intelligenciájának legkifinomultabb formája, mely az anyagcsere hosszú folyamatának végső termékeként jön létre. Az ódzsasz szervezetünk összes sejtjét táplálja, és közvetlen hatással van testi, mentális és érzelmi működésünk minőségére: ez az alapja az ember egészségének, hosszú életének, fiatalos megjelenésének, jó immunitásának, testi erejének és kitartásának, termékenységének vagy nemző erejének és érzékszervei élességének, belső boldogságának és elégedettségének, éles eszének, jó memóriájának és tiszta gondolkodásának. Továbbá ez táplálja bennünk a szeretetet, az örömet és a pozitív érzelmeket, továbbá az anyag legfinomabb szintjén ez alapozza meg elménk spirituális tisztaságát. Ha emberben sok az ódzsasz, élete kiteljesedik, ha viszont az ódszasz megfogyatkozik, maga az élet kerülhet veszélybe.
Mindezek okán ájurvédikus szempontból rendkívül fontos, hogy megismerjük az ódzsasz működésének mikéntjét, valamint annak módszereit, hogy hogyan erősítsük meg és hogyan tartsuk fenn magas szintjét. A klasszikus szövegek szerint az ódzsasz az első anyag, amely az emberi szervezetben termelődik, ez jelzi az embrió kialakulását. A magzati fejlődés előrehaladásával belép a szívbe, mely az ódzsasz legfőbb székhelye. Úgy tartják, hogy az ódzsasznak létezik egy „magasabb” (para) formája, melynek nyolc cseppje a szívben található, míg általános (apara) aspektusa, melynek mennyisége körülbelül feleannyi, amennyi az ember behajlított tenyerében elfér, az egész fiziológiát áthatja, az összes sejtet átjárja és táplálja.
A modern tudomány még nem azonosította az ódzsaszt, ám számos tudós szerint endorfinvegyületek együtteséről van szó, amelyet a kifinomult idegrendszer és a harmonikusan működő emésztés kölcsönhatásaként termel a szervezet vegykonyhája. Az ájurvéda az ódzsaszra úgy tekint, mint ami az anyagcsere-folyamat végtermékeként jön létre, a test hét szövetének kvintesszenciájaként. Az ájurvéda szerint a testet hét dhátu („szövet”) alkotja, melyeket agnik („tüzek”, enzimek) alakítanak egymásba, egy hosszú folyamat során, ahogyan a szervezetbe bevitt táplálékból a test egyre kifinomultabb és egyre magasabban rendezett alkotóelemei lesznek, az alábbi sorrendben: vérplazma, vér, izom, zsír, csont, csontvelő (és idegek), szaporító szövet (és hormonok). Az átalakulás minden egyes lépésénél ódzsasz keletkezik az adott szövetből, mely a következő dhátu alapjává lesz. A folyamat legvégső produktuma is maga az ódzsasz, mely a szaporító szövetből jön létre.
Az ódzsaszt a klasszikus szövegek egy olajos anyagként írják le, melynek színe Csaraka, az ősi ájurvédikus bölcs szerint a ghíre, íze a mézre, illata pedig a puffasztott rizsre emlékeztet. Az ódzsasz fiziológiai működésében a kaphához hasonlít, és csakúgy, mint a kapha, a test erejéhez járul hozzá. Ez az erő (bala) az ájurvéda hagyományos felfogása szerint két módon nyilvánul meg: egyrészt a fizikai és mentális teljesítőképességben, másrészt a betegségekkel szemben immunitásban. Az ódzsaszt a kapha esszenciájának, és a víz őselem szubtilis energiájának is nevezik, mely a testet összetartja.
Modern megközelítésben úgy mondhatjuk, hogy az ódzsasz az az elv az emberi szervezetben, amely a szervezet legfinomabb szubsztanciájaként az anyag és az intelligencia közötti kapcsolatot biztosítja. Ez teszi lehetővé a kommunikációt testünk anyagi struktúrái (a sejtek, a szövetek és a szervek), valamint azon alapvető biológiai intelligencia között, amely mindezek rendezett működését fenntartja. Amikor az ódzsasz erős, akkor a szervezet összes része kapcsolatban van a működésének alapját képező intelligenciával, így az egészségünk stabillá válik. Amikor viszont az ódzsasz gyenge, fáradtságot, kimerültséget, legyengültséget tapasztalunk, teljesítőképességünk, immunitásunk meggyengül, kedélyállapotunk romlik és gyakrabban leszünk betegek. Az ódzsasz súlyos hiánya komoly betegségekhez vezethet, akár magát az életet is fenyegetheti.
Az ódzsasz mentális téren a gondolkodás tisztaságában és az érzelmek harmonikus, kiegyensúlyozott működésében nyilvánul meg. Akiben sok az ódzsasz, az tisztán és élesen gondolkodik, lelkében pedig öröm és boldogság van. Szó szerint van ereje boldognak lenni és örülni az életnek. Az érzékszervei által közvetített tapasztalatok nem borítják fel elméje nyugodt derűjét, a világot tisztán és bölcsen ítéli meg, lénye pedig a kiegyensúlyozottság állapotában nyugszik.
Spirituális szempontból az ódzsasz a tiszta tudat áramlása a fiziológiában, mely lehetővé teszi az idegrendszer és a fiziológia számára a magasabb tudatállapotok megtapasztalását és fenntartását. Ahogyan Maharishi mondja, olyan, mint az „ajtóba tett lámpás”, amely kint és bent is világít: beragyogja és összekapcsolja a test és a tiszta tudat valóságát, ezáltal pedig a spirituális felemelkedés és a megvilágosodás anyagi alapját biztosítja.
Leginkább szattvikusnak az alábbiak minősülnek:
• szezonális, érett, édes, lédús gyümölcsök (legjobb, amit egyenest a fáról szedünk),
• frissen facsart gyümölcslevek, forrásvíz, gyógyteák,
• teljes értékű gabonafélék (legjobb a bászmati és a jázmin rizs, valamint a tönkölybúza),
• hidegen pörgetett méz,
• a feles sárga mungbab,
• diófélék és magvak (legkiválóbb a mandula),
• főtt/párolt zöldségek (különösen a föld felett, napfényben növekedők: tökfélék, cukkíni, zöldbab, zöldspárga),
• édes, aszalt gyümölcsök (leginkább a mazsola, a datolya és a füge), valamint az édes-aromás, nem hevítő fűszerek: bazsalikom, édesgyökér, édeskömény, fahéj, gyömbér, kardamom, koriander, kurkuma, menta, rózsavíz és sáfrány.
• A kíméletes és természetes módon kifejt, nyers tej, valamint az ilyen tejből készült, mértékkel fogyasztott ghí is a szattva minőségét hordozza.
A zsiradékok csoportjából kiváltképp a hidegen sajtolt, extra szűz olíva vagy kókusz olaj, az édesítő szerek közül pedig a finomítatlan nád vagy kókuszcukor illeszthető egy szattvikus étrendbe.
A radzsaszikus és tamaszikus ételek jellemzése
A radzsaszikus ételek izgatják és stimuláljak az emésztő- és az idegrendszert. Hajlamosak megdobni az energiaszintünket, ám ezt előbb-utóbb hullámvölgyek követik. Ilyenek a finomított, feldolgozott, gyorséttermi ételek, továbbá az erősen csípős, és fűszeres vagy túlságosan sós, édes, savanyú fogások. Radzsaszikus a legtöbb húsétel (minél kevésbé friss, azaz minél több benne a bomlás, annál inkább tamaszikus jellegű), a tojás, valamint a különféle tengeri herkentyűk. Mindezek az elmét is nyugtalan impulzusokkal – az állati lét ösztönprogramjaival – árasztják el. Radzsaszikus hatása van továbbá az izgató- és serkentőszereknek (kávé, tea, kakaó, energiaitalok). Az erősebb drogok (alkohol, cigaretta, kábítószerek) viszont már a tamasz minőségét is hordozzák. A radzsaszikus ételek sokszor csípősek, savanyúak vagy forróak, elfogyasztásuk nyomán mi is felhevülhetünk vagy hasonló testszagot produkálhatunk.
A tamaszikus ételek egyáltalán nem támogatják az életet. Híján vannak az életerőnek, így nem táplálnak, csak nehézséget és tunyaságot okoznak a testben és az elmében. Tamaszikusak az olyan ételek, amelyek elkészítése bomlás, rothasztás vagy erjesztés révén történik vagy ilyen folyamatok mennek bennük végbe (penészes és érlelt sajtok, tartósított, előrefőzött és félkész ételek, alkoholos italok, zsír, hús, hal, tojás, ecet, gomba, élesztő). Ugyanígy tamaszikusak az ehetetlenül túlfűszerezett, elsózott, élvezhetetlenül hideg vagy forró ételek; a maradékok, az állott és odaégett ételek, valamint minden olyan élelmiszer, amely mérgekkel, tartósítószerekkel és egyéb nem kívánatos anyagokkal terhelt. A tamaszikus ételek gyakran bűzösek, kellemetlen ízűek, illetve elfogyasztásuk révén testszagunk vagy leheletünk is kellemetlenné válik.
Mivel a három alapminőség viszonylagos állapotokat jellemez, nem lehet szilárdan rögzített ismérveket adni, hogy mi az, ami minden körülmények között előrevivő. Mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy adott helyzetében mi emeli fel. A szattva növekedésével testünk és elménk koordinációja is javul, ezzel együtt pedig táplálkozási szokásaink is finomodnak majd. Tegnapi étrendünk lehet, hogy már nem felel meg mai tudatunknak, amely kifinomultabb minőségeket és magasabb energiaszintet kíván. Különösen kezdetben hasznos, ha étkezéseinket követően figyelemmel kísérjük, hogy mely ételeknek van harmonizáló (szattvikus), izgató (radzsaszikus) vagy tompító (tamaszikus) hatása.
Akik meditálnak, tapasztalhatják, hogy tudatuk fejlődésével igényeik is változnak. Automatikusan keresni fogják azt, amit tiszta, ami előrevisz. Ha még bizonytalanok vagyunk, hogy mi a számunkra helyes, figyeljük meg, hogy milyen lesz a meditációnk utána. Ha például nehezebbnek, tompának érezzük magunkat meditáció során egy adott étel elfogyasztását követően, akkor tudhatjuk, hogy az kevésbé támogatja fejlődésünket.
3. Szattvikus életmód és környezet kialakítása:
- A szattva a fejlődés és az előrehaladás impulzusa. A fejlődés mozgatója pedig a természet, melyet a mindenható isteni akarat irányít. Életmódunk ezért mindenkor legyen összhangban a természet ritmusával!
- Feküdjünk korán, keljünk korán. Alvás közben fejünk lehetőleg kelet, ha ez nem megy, akkor dél felé nézzen.
- Délben tartsuk a főétkezést, vacsoránk és reggelink könnyű legyen. Étkezés előtt csendesedjünk le, mondjunk egy imát, étkezés után pár percet üljünk nyugodtan.
- Ügyeljük a testünk és a környezetünk tisztaságára, nyugalmára (fürdés, kézmosás, tiszta, rendezett környezet).
- Igyekezzünk olyan elfoglaltságokat választani, amelyekben örömünket leljük.
- Ne nyomjuk el természetes késztetéseinket (ásítás, tüsszentés, ürítés).
- Gyakoroljuk a megbocsátást – önmagunkkal szemben is.
- Szeressük felebarátainkat – mindenekelőtt pedig önmagunkat!
- Gyakoroljuk a mértékletesség erényét.
- Ügyeljünk arra, hogy érzékszerveinket kellemes, tiszta ingerek érjék. Otthonunkban alakítsunk ki felemelő környezetet és légkört.
- Mindig pihenjünk eleget! A pihenés az öröm és a boldogság alapja: az ájurvédikus bölcsesség szerint csak a kipihent idegrendszer képes maradéktalanul élvezni az életet. Ha nincs bennünk vitalitás – ódzsasz – elménk és érzékszerveink kapcsolata meggyengül, tapasztalásunk elfásul, és hiába a kellemes ingerek, nem jelenik meg bennünk a mély és tartós örömérzet.
- Sportoljunk, legyünk sokat a természetben! Testmozgás közben a felszabadult mozgás örömét élvezzük, ne versengjünk, ne tűzzünk ki magunk elé megvalósíthatatlan célokat. Legszattvikusabbak a harmonikus, könnyed mozgásformák, mint a jóga, a taj csi vagy a szakrális táncok.
- Egy jó közösség sokban támogathat minket. Keressük ezért az olyan emberek társaságát, akikkel együtt lenni boldog és felemelő élmény, különösen a bölcsek és a szentek közelségét.
- Műveljük magunkat, gazdagítsuk spirituális ismereteinket, kövessük a szentírások szavát!
- Erkölcsös, erényes lélekkel éljünk, lehetőségeinkhez mérten segítve környezetünk és embertársaink fejlődését. Mindazok a viselkedési alapelvek, amelyeket az ájurvéda a gyógyulás megteremtése és az egészség megőrzése szempontjából előír és ajánl (ácsára raszájanák), szintén a szattvikus természet kialakítására szolgálnak.
A radzsasz és a tamasz átalakítása
A fejlődés forrása a szattva, és ahhoz, hogy valaki élete radikális átformálására és felemelésére törekedjen, már önmagában sem kevés szattva szükségeltetik. Egy döntően tamaszikus ember feltehetőleg el sem olvassa ezeket a sorokat, egy radzsaszikus illető pedig jellemző módon vagy nem ér rá megvalósítani a benne foglaltakat vagy három nap után valami más célt talál magának.
Ha azonban elég erős bennünk a szattva, megkísérelhetjük a bennünk lévő radzsaszikus és tamaszikus tendenciákat szattvikussá átalakítani. E módszer előnye, hogy számos mély problémát úgy tudunk általa kiküszöbölni, hogy nem kell közvetlenül magával a problémával foglalkozni: a növekvő szattva által teremtett integráltság nyomán egyszerűen nem marad hely korábbi nyomorúságaink számára.
A radzsasz egyik legfőbb problémája, hogy szüntelenül az örömet keresi, de nem elég kifinomult ahhoz, hogy az élet mélységeinek tartós, megelégedettséget adó boldogságát élvezze, ezért az erős, állandó stimulációkhoz fordul, melyek egy idő után túlterhelik az érzékszerveit és kimerítik energiáit. Ha ilyenkor valaki nem tud a szattva révén megújulni, a kiégő radzsasz sokszor tamaszba vált, és a lassú, de biztos hanyatlás felé vezeti az életet. Olykor viszont, amikor valakiben erősebb a szattva, idejében képes kapcsolni, és esetleg pont az élet örömtelensége fordítja a szattvikus élet irányába.
A radzsasz szattvává való alakításában legfontosabb az izgató ételek, a „pörgés”, az állandó konfliktushelyzetek, a stressz, és a túlstimuláló ingerek fokozatos csökkentése. Kerüljük a természetellenes fényt, az éjszakázást, az alváshiányt. Igyekezzünk minél több pihenést és csendet beiktatni az életünkbe. Tanuljunk meg meditálni, a minden nap önmagunkra szentelt kétszer 15-20 perc búsásan megtérülő befektetés lesz majd. A rendszeres transzcendálás pedig hamarosan megadja azt a mentális finomságot, amelynek segítségével megtanuljuk felismerni és tudatosan keresni a szattvát.
A tamasz átalakításához radszaszra és szattvára is szükség van. Előbbire azért, hogy mozgásba hozzuk és aktivitásra inspiráljuk a mozdulatlan tamaszt, utóbbira pedig azért, hogy előremutató, felfelé emelő irányt szabjunk a változásoknak. Sok testmozgás, intenzív sporttevékenység, friss levegő, természet közeliség, könnyű és könnyen emészthető, de ízgazdag (fűszeres) ételek adhatják meg azt a lökést, amely egy-egy tamasz által uralt élethelyzetből (depresszió, gyász, veszteség) nem csak kiutat jelenthetnek, hanem a fejlődést is előre mozdítják.
