A mély meditáció egyszerű rendszere azt jelenti, hogy a figyelmünket a durva, objektív világtól a mindenség finomabb síkjai felé vezetjük, míg a mindenség legfinomabb mezején is túllépünk, és közvetlenül elérjük a transzcendens, isteni, abszolút tiszta boldogságot, a mennyek országát. Mihelyst az elme eléri ezt, teljes mértékben azonosul vele. Azzá lesz. Ez a lét, az örök élet, a tiszta tudat állapota. Az Önvaló állapota. Tökéletes tudatosság. Így, amikor az elme kiemelkedik onnét, egy kicsit Avval együtt jön ki. Az elme természete átitatódik a Lét természetével, az elme a Lét természetével együtt emelkedik ki, és a Létet természetes módon éli, a világot természetes módon élvezi, mindkettőt egyszerre. Csak annak a kérdése, hogy Az legyünk, hogy figyelmünket a durvább felől elvonjuk, s közvetlenül megtapasztaljuk az élet finomabb síkjait, a finomabbtól a legfinomabb felé haladva a transzcendens Lét állapotáig – száz százalékban Azzá legyünk.
Ezután az isteni tudat nem marad meg az emlékezet területén. Nem kell próbálkoznunk azzal, hogy emlékezzünk rá, nem kell megpróbálnunk megtartani. Önmaga tartja meg magát, mivel maga az elme szívja magába, ugyanúgy ahogy, a száraz szivacs is a vízbe merítve száz százalékig vízzel lesz tele; vagy ahogy a fehér szövet is, ha sárga festékbe merítjük, tökéletesen sárgán, teljesen sárgán emelkedik ki belőle. Hogy a sárga szín tartós legyen, és a nap sugarai ne fakítsák ki, újra és újra bemerítjük és kiemeljük, bemerítjük és kiemeljük, újra és újra. Ezt a bemerítgetést néhány alkalommal megismételve a szín tartóssá lesz, és soha többé nem fakul ki. Amikor a szín tartós lesz, s többé nem fakul ki, akkor az elme száz százalékosan istenivé lesz.
Amikor azt az isteni valóságot nem homályosítják el a külvilág tárgyi tapasztalatai, amikor az életnek azt az Egységét nem homályosítja el a világ sokszínűsége, akkor azt száz százalékban éljük meg az életben – azt és ezt, mindkettőt együtt, a transzcendens Létét és a relatív világ tapasztalatát, mindkettőt egyszerre, kéz a kézben. Amikor ez történik, az élet célja beteljesedik. Ez a Kozmikus Tudat, amikor az elme teljesen telítődve a tiszta Lét állapotával, visszatér a világba, hogy az érzéki észlelés világában éljen. Minden dolgot ugyanúgy tapasztal, mint korábban, de a korábbival ellentétben már nem tudatlan a belső Lét állapotáról. Ekkor már a Lét belső állapotának teljességét éljük, mely teljesen áthatotta az elmét. Mégis, minden más egyebet is tapasztalunk az életben. Ez az állapot és az előbbi, egyidejűleg véve a Kozmikus Tudat. Ez az élet célja. Ez az az állapot, ahol a nappali melegségét és a veranda hűvösét egyszerre és egyidejűleg tapasztaljuk: az élet leginkább dicséretes állapota ez! Képzeljük el, hogy a nappali szoba melegét és a veranda hűvösét egyszerre élvezzük. Ez a ház teljes mértékű kihasználása.
A meditáció olyan módszer, amely ezt az állapotot igen közvetlen módon teremti meg, és ez nyitva áll mindenki számára.
A meditáció egyszerű, nagyon egyszerű rendszere – hogyan lehet ez egyszerű? Felmerül a kérdés, mivel állandóan hangsúlyozom az egyszerűségét. Az üzenet a belső életről és a külső életről egyáltalán nem újszerű, hanem ugyanaz az ősrégi üzenet, mely a bennünk lévő mennyek országáról szól. „Keressétek először az Isten országát, és azután minden más megadatik néktek.” Ugyanaz a réges-régi, évszázados üzenet, de ma az üzenet arra fekteti a hangsúlyt, hogy ez mindenki számára könnyű. Minden embernek, mivel embernek született, joga, törvényes joga van arra, hogy örvendjen mindannak a dicsőségnek, ami hozzá tartozik, a belső világ minden dicsőségének és a külső világ minden dicsőségének. És itt van egy módszer, amelyet mindenki igazolhat. Kétezer évvel ezelőtt Krisztus azt mondta: “Keressétek először az Isten országát, és azután minden más megadatik néktek.” Minden más! Íme egy módszer, egy nagyon egyszerű módszer, hogy először a bennünk lévő mennyek országát keressük. És miért egyszerű? Először is, mert Isten magasztaltatik általa. Másodszor, mert a mennyek országa a boldogság kapuja, és ez a nagy boldogság bennünk van; nem rajtunk kívül van. Nincs nagy távolság. A harmadik ok pedig, amiért egyszerű, az, hogy természetes módon megvan bennünk a késztetés, hogy a nagyobb boldogság felé haladjunk.
Nem kell kitanítani bennünket arra, hogy a nagyobb boldogság felé haladjunk. Ha zenét hallgatunk egy rádión, és azután egy másik rádió egy kellemesebb dallamot kezd játszani, semmiféle előképzettség nem kell ahhoz, hogy az első rádió helyett a másik rádióból áradó kellemesebb zenére kezdjünk figyelni. Mielőtt a tanulás kérdése felmerülne, már képesek vagyunk örülni. Semmiféle képzettség nem szükséges az elme számára, hogy elkezdhessen örvendezni a bennünk lévő mennyek országának, mert az elme hajlama pontosan olyan, hogy a nagyobb boldogság felé invitál. A halat nem kell megtanítani, hogy igyék a tó vizéből. Ha szomjas, csak annyi szükséges, hogy elkezdjen inni. Ez ilyen egyszerű, és abszolúte semmit túlzás nincs abban, amit mondok.
Szerte a világon emberek ezreinek tapasztalata alapján szólok így. Gondoljuk meg, csak a józan észre támaszkodva: az elme több örömre vágyik, a nagy boldogság pedig ott van előtte. Miért kell ahhoz hosszú idő, hogy ezt a boldogságot élvezni kezdjük? Csak el kell kezdenünk élvezni, csak kezdjük el élvezni! A józan ész nem engedi meg, hogy ez nehéz legyen. Hogy lehet ez? Ha ez a mennyek országa – hatalmas boldogság, és ez bennem van, akkor nem kell, hogy önmagamon kívül próbáljam megkeresni. Mi a bennünk lévő Önvaló? Már eleve azok vagyunk. Csak kezdjünk el nézni. Ha szomjasak vagyunk, kezdjünk el inni. Nem kell tanulni. Nem kell az időt pazarolni. Nem kell szenvedni. Nem, nem, ezek egyike sem szükséges. „Az élet küzdelem,” mondják azok, akik nem tudják, hogyan kell élni! Ha valaki azt mondja, „ez a betegség gyógyíthatatlan”, az csak azok számára gyógyíthatatlan, akik nem tudják meggyógyítani. Lehet, hogy valaki számára gyógyíthatatlan, de másvalaki számára lehet, hogy gyógyítható. Nem. Annak a tudásnak a hiánya, hogy miként éljünk a világban, feszültséget, nyomorúságot, szenvedést és minden effélét teremt. Mint korábban mondtam, a kincstárral való kapcsolat elvész, és a piac feszültté válik. Csak annyi szükséges, hogy először a mennyek országát keressük, és minden mást megkapunk. Ez legyen az első dolgunk az életben. Ez legyen az első dolgunk minden nap. Ez legyen az első dolgunk minden tevékenység elkezdése előtt. Ha először a mennyek országát keresitek és meg is találjátok, minden más megadatik néktek.
A mennyek országának keresése pedig így néz ki: Isten a teremtő, a teremtés mezeje az egész teremtés forrása. Határtalan energia, hatalom, erő, végtelen tiszta boldogság, öröm; forrása mindannak, ami létezik és egyáltalán létezhet. Juss el a forráshoz, és akkor a vágyaid a Mindenható céljaival összhangba kerülnek. A gondolatok olyan erőssé válnak, hogy minden felmerülő gondolat beteljesedik. Bármit megcselekedhetsz. A módszer pedig ez: jöjj és lépj be Isten birodalmába, lépj be a teremtés forrásába, lépj be a transzcendens mezejére. A Szellemi Megújhodás Mozgalom egyetlen üzenete ez: jöjj és lépj be a transzcendens mezejére. Miért akarjunk ide eljutni? Mert szeretnénk az életet erőteljesebbé, hatalmasabbá, békésebbé, minden tekintetben értékesebbé tenni.
Vegyünk egy egyszerű példát: ha nagy erővel előrefelé akarunk lőni egy nyílvesszőt, akkor megragadjuk az íjat, és csak elkezdjük húzni hátrafelé, egyre csak hátrafelé. Ha egy ember, aki mit sem tud a nyíllövészetről, megkérdezi: „Mit csinálsz? Előrefelé akarod lőni a nyilat, nem? Akkor meg miért húzod hátrafelé?” Az ilyen emberek csak tudatlanságuk folytan szólnak úgy, hogy: „Nincs időm meditálni. Olyan sok tennivalóm akad a világban, hol van nekem arra időm, hogy meditáljak? Miért vesztegessem az időmet? Aktív emberek vagyunk, sok a teendőnk. Majd az öregek, akiknek már semmi dolguk, majd azok meditálnak öreg korukban.” Az efféle vélemények csak azért hangzanak el, mert az emberek nem tudják, hogy miként végezzék a cselekvést lendületes, nagy erővel, hogy miként legyenek sikeresek a cselekvésben, hogy miként élvezzék egyre jobban és jobban az életet, hogy miként tegyék örömüket állandóvá és az élet minden területére kiterjedővé.
A meditáció folyamat, melynek során egy helyzetet teremtünk. Olyan helyzetet teremtünk, hogy az élet minden egyes arculata értékessé válik. Azáltal, hogy hátrafelé húzzuk a nyílvesszőt, olyan helyzetet teremtünk, amelyben nagyobb lesz az erő. Ám ez csak a módszer. A cél az, hogy előrefelé lőjük ki a nyílvesszőt. Mindössze annyit teszünk, hogy hátrafelé húzzuk a nyílvesszőt, egyre csak hátrafelé, olyan mértékig, hogy az egy teljesen statikus állapotba ér, egy teljesen, tökéletesen statikus helyzetbe kerül. Ha innen elengedjük, a nyílvessző hatalmas erővel röppen el. Az íj statikus helyzete a hatalmas erő lehetőségét tartogatja magában. Ebben a statikus helyzetben teljes csendben van. Ebben a csendben semmiféle cselekvés nincsen, ugyanakkor a cselekvés határtalan lehetősége rejlik benne. A meditáció ebbe a csendbe vezeti el az elmét, ám a csend minden tevékenység tárháza, minden tevékenység forrása; az egész teremtés forrása.
(folytatása következik)
