A TM-gyakorlás által létrehozott pozitív változások általában nem hirtelen, látványos vagy drámai, földcsuszamlásszerű változásokon keresztül jelennek meg, hanem csendben, finoman, a Lét szintjén mennek végbe. Sokan számolnak be arról, hogy egyszer csak, szinte minden különösebb előjel nélkül veszik észre, hogy elhagytak egy rossz szokást vagy másként viselkednek egy adott helyzetben. Ezekről a csendes, ám mégis mélyreható változásokról így ír könyvében Maharishi Mahesh Yogi:
„Akik elkezdik a Transzcendentális Meditáció gyakorlását, több energiával bírnak, tisztább lesz elméjük és jobb egészségi állapotnak örvendenek. A cselekvés mezejének összes tevékenységében hatékonyabbá és energikusabbá válnak. A Transzcendentális Meditáció gyakorlóinak azonban mindig vigyázniuk kell arra, hogy szellemi és fizikai teljesítőképességük növekedésével ne vessék magukat olyan erőteljesen a cselekvésbe, hogy kimerüljenek, és ne találjanak időt a meditációra. Ha a gyökeret öntözzük, a fa kizöldül, és a növekedéshez szükséges életerőt kap. Ha azonban a fa olyannyira előtérbe helyezi a növekedés tevékenységét, hogy nem jut ideje vizet szívni a gyökérből, akkor épp növekedésének alapját veszíti el.
Fontos megjegyezni, hogy noha az elme természetének a Léttel való átitatódása szemmel látható módon nyilvánul meg a személyiség megfiatalodásában, a tisztább gondolkodásban és a gyarapodó testi és szellemi energiában, ez egy rendkívül finom folyamat. A Lét szintjén, az egyéni létezés szívénél megy végbe, és sohasem a tudatos elme síkján. Ezért mindenkit figyelmeztetni szeretnénk: ne várja, hogy a Létet a tudatos elme szintjén fogja érezni.
Bármilyen hatása is legyen a Transzcendentális Meditációnak, az a Lét szintjén megy végbe. Olyan ez, mint amikor a fa vízhez jut a gyökerénél, és ezzel minden része természetes módon táplálékot kap és kivirul. A fa egyéb részei közül azonban egyik sem ismeri vagy tapasztalja azt a folyamatot, amelyen keresztül a gyökér vízhez jut. A folyamat hatása a fa minden részének fokozódó felüdülésében figyelhető meg. Talán egy levél megkérdőjelezhetné: bár valóban jobban érzi magát, egyáltalán nem érzi, hogy valamilyen tápanyagot kap. A levél eredendően olyan felépítésű, hogy természetesen mindig is a gyökértől kapott életenergiát. Most ugyanaz a folyamat megy végbe, csak éppen nagyobb léptékben. Ezért nem veszi észre a levél, hogy valami is történnék vele. Akik viszont látták elszáradni, és látják, hogy most felfrissült és kivirult, azok értékelni tudják a történteket.
Hasonlóképpen, amikor valaki meditál, úgy veszi észre, hogy több lett az energiája és tisztább az elméje, de nem érzékeli a tulajdonképpeni folyamatot, amelynek során a Lét átitatja az elme természetét. Az egész folyamat csendes, a tiszta Lét szintjén megy végbe. Bármilyen tapasztalatokat is él át az elme a meditáció folyamán, azok mind csupán a meditáció közegének relatív állapotai. Ezek az állapotok egyre finomodnak, míg végül már semmi sem marad a közegből, és az elme teljesen önmagára marad a tiszta tudat állapotában.
A rendszeres gyakorlással az egyén valóban élni kezdi a Létet. Az elme természetének a Lét természetével való átitatása a Lét, az elme alaptermészetének szintjén megy végbe.
Ezért a Lét élése el nem magyarázható állapot; ezt csak élni lehet, mert a kifejezések nem adhatnak teljes képet róla.
Olyan, mintha megkérnénk rá valakit, hogy írja le, milyen ízű volt, amit éppen evett. Még ha tökéletesen is érezte az étel zamatát, nagyon nehezen tudná szavakba önteni, pontosan milyen ízt érzett. Ehhez hasonlóan, az ember könnyűszerrel éli a Létet az életben, ez egy tapasztalat, ám mégsem képes pontosan kifejezni. A gyakorlás kezdetén a Lét nagyon finom benyomást hagy az elme természetében. A gyakorlás előrehaladtával azonban egyre mélyebben áthatja az elmét, és végül olyan mély, jelentős és megingathatatlan lesz, hogy állandóan éljük az ébrenlét, az álom és a mélyalvás összes tapasztalatával egy időben. Az ember ekkor az élet relatív tapasztalatainak szintjén éli az örök szabadságot.”
Részlet Maharishi Mahesh Yogi: „A Lét tudománya és az élet művészete – Transzcendentális Meditáció” című könyvéből (40-41. oldal)
