A Véda szó a „vid” gyökből származik, melynek jelentése „tudni”. A Véda tudást jelent. Minek a tudását? Az élet tudását. A főiskolákon és az egyetemeken olyan sok tantárgy van, amelyek az élet relatív tartományairól beszélnek nekünk. A tudás különféle ágai az élet relatív területeivel foglalkoznak. Egyetlen tudományág sincs azonban, amely az élet egészét tárgyalná. A vallás, a filozófia, a természettudományok, a történelem és a humán tudományok a múlttal és a jelennel, a tér és az idő földrajzával és történelmével foglalkoznak. Mindezek a tárgyak az élet különböző aspektusait fedik fel számunkra.
A Védák is az élet tudását tartalmazzák, a különbség csak annyi, hogy a Védák az élet egészével foglalkoznak, az élettel mint egésszel és az élet egyes részeivel is. Négy Véda van, a Rig, a Száma, a Jadzsur és az Atharva. Annak érdekében, hogy a Védákról némi alapvető ismertetéssel szolgáljak, hadd vázoljam most fel a az élet, a teremtés alapjait. Az élet, ahogyan ismerjük, egyetemes. Két aspektusa van, az abszolút és a relatív. Emlékeztetnélek benneteket arra, hogy egy fa is négy részre tagozódik. Ezek: a fa földfelszín feletti része, a gyökerek, a gyökerek által felszívott tápanyag, valamint a föld, amelyből a tápanyag származik. Ugyanígy az életnek is négy területe van. A fizikai test és a környezet az élet durva, anyagi területét alkotják. Ezután következik az élet mentális szférája, más néven a belső ember, majd az egyéni tiszta intelligencia. A tiszta egyéni intelligencia alapja a Kozmikus Élet, az Abszolút Lét, amelyet a Transzcendentális Meditáció során elérünk. A meditáció folyamatának célja, hogy megtapasztaljuk a gondolat finomabb formáját és elérkezzünk a gondolat forrásához. A gondolat forrása a határtalan energia és intelligencia mezeje. Ezt a tiszta intelligenciát tapasztaljuk meg. Az élet e négy különböző területe a tudás különböző területeit jelent. A Védák ezekkel foglalkoznak.
Mi hát a kapcsolat a Kozmikus Élet, a Lét végtelen óceánja és az egyéni élet között? Hogyan jön létre a teremtés? A nappalnak és az éjszakának meghatározott ciklusa van. Amikor eljön a nappal, felkelünk, amikor leszáll az éjszaka, aludni térünk. Nappal előjövünk, éjszaka visszavonulunk aludni. A teremtés és a feloszlás ciklusai is ilyenek. A feloszlás azt jelenti, hogy az összes megnyilvánult élet visszatér a meg nem nyilvánult állapotba. Olyan, mint egy nyugodt és békés óceán, nincsenek hullámfodrok, nincs aktivitás, csak az óceán csöndessége. Ez a feloszlás ideje. Hogyan jön létre az egyéni élet az élet csöndes és mély óceánjából? A legautomatikusabb módon, pontosan úgy, ahogyan a nappal is kezdődik. Az éjszaka ideje letelik, eljön a nappal, felkel a nap, és ez automatikusan történik. A teremtés és a feloszlás ideje, vagyis a teremtés nappala és az univerzum éjszakája is hasonlóképpen, automatikusan jön el. Úgy tartják szinte minden vallásban, hogy amikor a teremtés ideje eljön, az Úr arra vágyik, hogy megtörténjék a teremtés. Az Úr vágyik arra, hogy legyen teremtés. A Védákban ez áll: „ékó ’ham, bahu szjám” – „Egy vagyok, hadd legyek sokká.” Szinte az összes vallásban azt mondják: „Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt.” Azaz, Istennek volt egy vágya, és Isten vágya, Isten akarata révén a teremtés kezdetét vette.
Hogyan kezdődik meg a teremtés „Isten akarata” révén? Az akarat egy impulzust jelent, egy vágyat, amely még nem lett nagyon durvává; csupán a vágy egy impulzusát. Amikor Istennek van egy vágya, más szavakkal, amikor eljön az idő, hogy kezdetét vegye a teremtés, akkor az élet határtalan, csöndes óceánján egy kavargás jön létre. Hogyan jön létre ez a kavargás? Ha egy nagy lapos edényben veszünk némi vizet, és a víz teljesen mozdulatlan, ám egyik oldalról hirtelen meglökjük, azzal az egy hirtelen lökéssel az egész víz megmozdul, egyetlen hullám fut át az egész víztömegen, valahogy úgy, hogy hum-m-m-m-m. Ez azt jelenti, hogy kezdetét veszi az első, legfinomabb rezgés, és ez a teremtés kezdete, ez a kezdete annak, hogy az élet megnyilvánulatlan állapota megnyilvánuljon. Ám a megnyilvánulás sok egyéni létezőt jelent, megszámlálhatatlanul sokat, az egész teremtést. Amikor meglökjük az edényt, egyetlen hullám fut végig rajta. Milyen ez a hullám? Ez a hullám egy hum-m-m-m-m. Az örök csendből egy hum-m-m-m-m, egy morajlás támad, és ezt a moraljást úgy mondják, hogy Óm. Hallhattatok már az Óm dicsőségéről és az Óm nagyságáról, arról, hogy az Óm a minden és az Ómból jön létre a teremtés, és az Ómba olvad vissza a teremtés, hogy az Óm az élet fenntartója, hogy az Óm az egész teremtés kezdete és vége. Ez az egész mindenség az Óm, ez a moraljás, amely az első csendes hang, az első csendes hullám, amely a megnyilvánulatlan élet csöndes óceánjából indul el.
Ha tovább mozgatjuk az edényt, akkor az az egyetlen hullám további hullámokra törik meg, és találunk egy hullámot itt, egy másikat ott, egy újabbat amott. Az Óm alapvető hangja, az Óm egyetlen morajlása különböző rezgésekké oszlik fel. Mi ez az egyetlen morajlás? A hangokat hullámok formájában ábrázoljuk. Ha ezt a morajlást a hullámhossza szerint akarjuk ábrázolni, akkor az egy majdnem egyenes vonal lenne, amelynek hangmagassága a végtelenbe esne. Ez azt jelenti, hogy ez egy örök hang, egy soha véget nem érő morajlás. És ez az alapvető morajlás képezi azt az alapot, amelyen a teremtés létrejön, mivel a egész teremtés nem jelent mást, mint rezgések különböző együttesét. Az összes ilyen rezgés, az összes ilyen hullámhossz azon egyetlen örök hullámhosszon alapszik, amelyet az előbb említett egyenes vonal jelenít meg. Ameddig a teremtés fennáll, ez a morajlás képezi az egész teremtés alapját.
(Az 1964. decemberében, „Véda – a kifinomult tudomány forrása” címmel Los Angelesben tartott előadás első része. Folytatása következik.)
