Mahés Praszád Varma, a későbbi Maharishi Mahesh Yogi 1917. január 12-én született Közép-Indiában egy művelt és jómódú családban. Ő maga fizikát tanult az Allahabádi Egyetemen, emellett rendkívül érdekelték a szellemi tanítások. Elmondása szerint nagy örömét lelte abban, hogy különféle szentembereket és tanítókat látogatott. Ma talán „spirituális keresőnek” neveznénk a fiatal Maharishit.
Maharishi találkozása Guru Dévvel
Életének legdöntőbb fordulata az a találkozás volt, amikor barátai meghívták, hogy vegyen részt egy nagy jógi darsanján, aki a világtól teljesen elvonultan élt és rendkívül nehéz volt vele találkozni. Ő volt Guru Dév, Maharishi későbbi tanítója. Mint Maharishi később elmesélte, sötét éjszaka volt, amikor egy verandára értek, ahol mély csend honolt. Hirtelen egy autó motorja zúgott fel a távolban, és a jármű fényszórói egy pillanatra fénykoszorúba vonták a verandán ülő jógi alakját. Maharishinek ez a néhány másodperc elég volt, hogy ráébredjen, egy egészen kivételes szent ül előtte, akiben megtalálta tanítóját.
Amikor lehetőséget kapott arra, hogy beszéljen vele, és elmondja neki, hogy a tanítványa szeretne lenni, Guru Dév megkérdezte tőle, hogy mit csinál, mivel foglalkozik. „Fizikát tanulok az Allahabádi Egyetemen” – felelte ő. „Amit valaki elkezdett, azt előbb jó befejezni”, tanácsolta Guru Dév. Ám beleegyezett, hogy a fiatalember ismét megkeresse, ha megszerezte diplomáját. Ez így is történt, és Guru Dév tanítványául fogadta őt.
Maharishi mintegy 13 évet töltött mesterével. Utasítására hosszú időre egy, az ásramtól távol lévő barlangba vonult, ahol szellemi gyakorlatoknak szentelte az idejét. Amikor pedig visszatért Guru Dévhez, a tehetséges és rendkívüli szervezőkészséggel megáldott, valamit a mester iránti hatalmas odaadásról tanúbizonyságot tevő fiatalember hamarosan Guru Dév személyi titkárává lett. Ő szervezte utazásait, levelezését és az általa fenntartott különféle spirituális és oktatási intézmények ügyes-bajos dolgait. Mint mondta, megtanulta elméjét a mesteréhez igazítani, és kitalálni gondolatait és vágyait. Később Guru Dév különböző falvakba küldte őt, hogy a védikus írásokkal kapcsolatban előadásokat tartson az embereknek. Az ilyen körutakra való felkérés bármikor megtörténhetett, olykor kora reggel vagy késő este jött az utasítás, és Maharishi kérdés nélkül útnak indult.
A mester utolsó kívánsága
1953 májusában, közvetlenül halála előtt Guru Dév magához hívatta Maharishit, és egy utolsó kérést intézett hozzá. Mint mondta, szokás, hogy a feladatot, amelyet a mester már idő hiányában nem tud elvégezni, a tanítvány vigye véghez. Ez a feladat Maharishire várt, aki aztán életcélul választotta mestere utolsó kívánságát. Guru Dév kérése az volt, hogy az erőfeszítés nélküli transzcendálás módszerét (melyet ő bhávátíta dhjánának, gondolaton túli meditációnak nevezett) tanítsa meg a világi életet élő, családos emberek számára, hogy reggel és este meditáljanak, és így belső békét és boldogságot élvezhessenek az életükben.
Guru Dév távozását követően Maharishi egy magányos barlangba húzódott vissza, hogy meditáljon. Mintegy két év elteltével, belső hívást érzett arra, hogy zarándokútra induljon Dél-Indiába. Ennek befejeztével kérték fel első előadásainak megtartására. Keralában egy ismeretlen férfi lépett oda hozzá, és kért tőle hét témát, amiről a helyi könyvtárban kellett előadást tartania. Előadásai olyan népszerűek voltak, hogy a hallgatóság minden alkalommal megduplázódott, és hamarosan az újságok is cikkezni kezdtek a himalájai jógiról. A sajtó nevezte el őt Maharishinek. A név nagy látót, vagy nagy bölcset jelent: Indiában és különösen Dél-Indiában szokás így emlegetni a jeles szellemi tanítókat. Maga Maharishi pedig csak annyit mondott erről, hogy nem volt oka visszautasítani e titulust. Ezekben az években kezdte tanítani a Guru Dévtől kapott mélymeditációs technikát, amelyet Transzcendentális Meditáció néven ismert meg a világ. Az emberek ezrei által megélt rendkívül pozitív tapasztalatok arra ösztönözték, hogy folytassa, sőt, az egész világra kiterjessze tanító tevékenységét.
Mozgalom születik
Maharishi 1958-ban alapította meg a Szellemi Megújhodás Mozgalmát, majd a következő évben világkörüli útra indult. Előadásokat tartott, meditációt tanított, központokat hozott létre és könyveket írt. A Science című, rangos tudományos folyóirat 1970. március 27-i számában jelent meg az a tanulmány, amely a Transzcendentális Meditáció fiziológiai hatásaival kapcsolatos vizsgálatok eredményeit összegezte. Az eredmények felkeltették a tudóstársadalom érdeklődését, és hatásukra kutatások százait végezték el a TM testi, lelki, szociális és környezeti hatásairól. A TM-ről tartott nemzetközi szimpóziumokon Nobel-díjas tudósok ültek együtt India hagyományos tudásának képviselőivel, és próbáltak Maharishi ösztönzésére hidat emelni a kelet bölcsessége és a nyugat tudományossága közé.
Maharishi volt az ihletője a 70-es évek elején megalapított Maharishi Nemzetközi Egyetemnek is (Maharishi International University, MIU), amely az első olyan felsőoktatási intézmény, ahol a diákok, a tanárok és az egyetem teljes személyzete meditál. Vezető oktatási szakemberekkel együttműködve Maharishi számos, különféle szintű oktatási programot dolgozott ki. Ezek nyomán mára az összes kontinensen több mint egymillió diák gyakorolja a TM-et a mindennapos tanterv részeként. Maharishi a TM mellett a védikus tudás további ágait ismertette meg a világgal. Ilyenek a TM haladó technikái, az ájurvéda, a vásztu, a Gandharva zene, a védikus asztrológia és több más program.
Maharishi célja a kezdetektől az volt, hogy ne csupán az egyes embert, hanem az egész világot segítse hozzá a nagyobb béke és harmónia megéléséhez. A kétezres évek derekán a TM népszerűsége ismét megugrott, köszönhetően a társadalom egyre nagyobb nyitottságának, a technika szilárd tudományos megalapozottságának, a világszerte sikeres, nagyszabású oktatási programoknak, valamint a médiától és a társadalom vezető rétegétől kapott erőteljes támogatásnak. A meditáció bekerült a társadalom fősodrába, és a testi-lelki egészségre gyakorolt hatása is tudományosan elfogadottá vált. A Maharishi által tanított technikát, a Transzcendentális Meditációt pedig mintegy 10 millió ember sajátította el az elmúlt évtizedekben.
(Részlet “Úton Önmagadhoz – Transzcendentális Meditáció” című, hamarosan megjelenő könyvemből.)
