A hetvenes évek elején Maharishi csodálatos előadást tartott arra a kérdésre válaszolva, hogy miért fontos csak jót mondani másokról. Rámutatott: beszédünk a szívünkben és az elménkben található tisztaság fokmérője.
Kérdés: Maharishi, a Bhagavad Gítá-kommentárodban ezt írod: „az, hogy ne beszéljünk rosszat másokról, és ne keressünk hibát másokban, lényeges követelmény az isteni megvalósításához és a felszabaduláshoz. Amikor egy ember rosszat szól valakiről, osztozik annak az embernek a bűneiben, akiről rosszat szól.” Hogyan képes az, hogy másokról rosszat szólunk, lelassítani a fejlődésünket és durvábbá tenni az idegrendszerünket? Hogyan működik ez a dolog?
Maharishi: Ami kijön, jelzi azt, ami bent van. Ha pedig valakiből a rossz jön ki, azt jelenti, hogy bizony a rossz volt benne. Arról árulkodik mindez, hogy mi minden épült fel a szívében, mi minden van benne. Ha valaki soha nem beszél rosszat a másikról, azt mutatja, hogy tiszta a szíve és nincs benne rossz.
Ha egy ember valami rosszat követett el, ugyan miért próbáljam magamhoz vonzani és a szívemben megtartani azt a rosszat, akár csak azzal, hogy rágondolok vagy visszaemlékszem rá? Ha még beszélek is róla, az azt jelenti, hogy én is magamban tároltam valamennyit belőle. Ám ha magunkban tároljuk a rosszat, a szívünk nem tiszta. Mindez azt jelzi, hogy mit tartogatunk magunkban, tisztaságot vagy tisztátalanságot.
Ha rosszat szólunk valakiről, azt jelenti, hogy először átültetjük az ő szívében található rosszat a mi szívünkbe, az ő elméjében található rosszat a mi elménkbe, majd hagyjuk ezt fává növekedni és megtöbbszöröződve előbújni. Az egész folyamat visszahúzza a fejlődésünket; visszahúz bennünket.
Ezért van az, hogy [a Bhagavad Gítában] az Úr Krisna a sok egyéb mellett ezt is mondta Ardzsunának: „Tudom, hogy érdemes vagy a megszabadulás tudására, mert nem hallottalak téged bárkiről rosszat szólni.” Ha nem beszélsz rosszat senkiről, azt jelenti, hogy nincs rossz a szívedben. Ez egy mérce.
Soha ne gondoljunk rosszat másokról, mert ha valaki valami rosszat tett, miért vonnánk azt a szívünkhöz, és tennénk vele tisztátalanná a szívünket? Semmi szükség rá! Ám ha a szívünk már eleve tisztátalan, akkor úgyis megtalálja és begyűjti magához azt, ami hozzá hasonló, és megerősíti tisztátalanságát.
Van egy közmondás: „hasonló tollú madarak együtt tollászkodnak”. Ha szenny rakódik le a szívünkbe, akkor még több szennyet vonz magához. Hasonló tollú madarak együtt tollászkodnak. És bármi kezd együtt tollászkodni, hamarosan fel is repül majd.
Az ember nem mondhatja: „hogy viselkedhet valaki így, ha meditál”? Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk, mennyi jó növekedett már benne. Lehet, hogy nem láttuk már három éve. De mindig van fejlődés.
Soha ne gondoljunk rosszat másokról, részben azért is, mert azzal, hogy meditálni kezdtünk, a gondolataink ereje is sokszorosára nőtt. És ha ilyen erős gondolatokkal valakiről rosszat gondolunk, akkor lenyomjuk őt arra a szintre.
Soha ne gondoljuk rosszat másokról, és soha ne szóljunk rosszat másokról. Soha. Nem szükséges arra fecsérelni az időnket és energiánkat, hogy olyan dologról gondolkodjunk vagy beszéljünk, ami nem előre viszi az életünket, ami nem segít növekedni. Nem éri meg.
Fordítsuk az energiáinkat arra, hogy örömben, boldogságban, fejlődésben legyen részünk, hogy képesek legyünk jobban örülni az életnek, hogy képesek legyünk többet alkotni. Erre fordítsuk az erőnket.
| „Mindig a jó tulajdonságokra gondoljunk. Az élet oly értékes, minden perc hozzájárul a jövendő fejlődéshez. Hol van egyáltalán időnk arra, hogy rossz dolgokra gondoljunk? Még arra sincs időnk, hogy elgondoljuk mindazt a jót, amely a földön és az égben létezik.” – Maharishi Mahesh Yogi |
(A szöveg először a www.tminfo.hu oldalán jelent meg.)