Miként magyarázhatjuk a Transzcendentális Meditáció által létrehozott hatalmas testi-lelki megújulást? Ennek megértését segíti a neuroplaszticitás fogalma, vagyis az, hogy az agyunk folyamatosan megújítja önmagát. A kutatók az 1970-es évek eleje óta tanulmányozzák a transzcendálás hatására létrejövő agyi változásokat. Ezek megértéséhez azt kell előrebocsátanunk, hogy a tudósok a közelmúltban feltárták, agyunk sokkal gyorsabban változik, mint azt korábban feltételeztük. Az agyi kapcsolatok 70 százaléka naponta megújul. Bármikor látunk, hallunk, tapasztalunk valamit, agyunkban elektromos tevékenységek zuhataga indul meg. Bizonyos neuronok összekapcsolódnak, és amikor a tapasztalás megismétlődik, a kapcsolatok is megerősödnek. Minden tapasztalás megváltoztatja az agyat – ezt nevezik neuroplaszticitásnak, az idegrendszer képlékenységének.
Az agyunk, mondja a jeles neuropszichológus, Dr. Fred Travis, inkább egy folyóhoz hasonlítható, mintsem egy szilárd sziklához. Az agysejtek folyamatosan létrehozzák és megszüntetik kapcsolataikat. Amikor megtanulunk valamit, mint a teniszezés vagy a hangszeren való játék, akkor újra és újra tréningezzük ezeket az idegi kapcsolatokat, melyek így nagyon erősek lesznek. Kimutatták például, hogy a hegedűművészeknél a hangokat játszó bal kézért felelős agyterület sokkal összetettebb, mint a vonót húzó jobb kézhez kapcsolódó agyi rész. És ez nem csak a tanulásra, de minden tapasztalásra igaz! Csimpánzokkal végeztek egy kísérletet: 3 hónapon át egyszerűen csak megérintették az ujjuk hegyét minden nap 20-30 percre. Azok a területek, amelyek ekkor aktiválódtak, megerősödtek.
Harcolj vagy menekülj
Amikor erős stresszhatás vagy trauma ér minket, vagy amikor fáradtak vagyunk és kimerültek, visszacsúszunk egy primitívebb működési módba. Agyunk ilyenkor kikapcsolja a magasabb központokat, és pusztán a túlélésre összpontosít. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ilyenkor csupán az agy hátsó részén lévő érzékelő rendszer beszélget a mozgató rendszerrel. Inger-reakció üzemmódban vagyunk, nem mérlegelünk mást, mint hogy harcolnunk kell vagy menekülnünk. Valaki tesz egy megjegyzést, és mi vadul, leszűkített látásmóddal, megfontolás nélkül reagálunk. Ebben a helyzetben az agyunk elülső része, a homloklebeny nincs használatban. Ez az az agyterület, amely az állatokhoz képest az emberben különösen fejlett. Ennek is egy része a prefrontális kéreg, ahol azok a központok találhatók, amelyek a magasabb működésért felelősek. Ilyenek a tervezés, az erkölcs, a széles látókör, az ítéletalkotás – a képesség, hogy a tapasztalást és a felfogást valami szélesebbel kapcsoljuk össze, hogy a pillanatnyi ingeren és helyzeten túllépve emlékeinkre és jövőbeli terveinkre támaszkodva tudjunk mérlegelni.
Amikor ez az agy vezérigazgatójának is nevezett rész, jól kiépített kapcsolatban van az agy többi részével, meglátjuk a dolgok mélységét. Az ingereket ilyenkor tágabb kontextusban is el tudjuk helyezni. Ma már ismert az „erőszakos agy” fogalma. Kutatók erőszakos cselekményeket elkövető bűnözőket vizsgáltak, és azt találták, hogy náluk az agy elülső területeiben ún. „funkcionális lyukak” vannak. Ez nem azt jelenti, hogy az agyuk lyukas, mint az ementáli sajt, csupán frontális területei kevésbé aktívak. Cselekedeteikben ezek a területek egyáltalán nem, vagy kevésbé vesznek részt. Akik hosszú időn át stresszhatásnak vannak kitéve, azokban az agy elülső része, valamint az emlékezettel kapcsolatban álló rész, a hippocampus fizikailag is kisebbé válik, míg a „harcolj vagy menekülj” reakcióért felelős területek megerősödnek. Ezek az emberek leginkább az azonnali szükségleteikre fókuszálva élik életüket. A tartós stressz krónikus mértékben lekapcsolja az agy magasabb területeit, ennek következtében még kisebb stresszekre is hajlamosak lehetünk olyan hevességgel reagálni, mintha életveszéllyel fenyegetnék.
Neuroplaszticitás és TM: Felülírjuk a stresszeket
A neuroplaszticitás agyunk képlékenységére utal. Az agy folyamatosan újrateremti az idegpályákat, és ha egy olyan tapasztalást adunk neki, amely az agy elülső részeit aktiválja, képesek vagyunk „felülírni” a stressz okozta elváltozásokat. És ez történik a transzcendálás során. A TM, pontosabban az általa kiváltott transzcendencia-élmény neurológiai „kézjegye” az agy elülső területein létrejövő erőteljes koherencia. A koherencia összehangolt működést jelent, azt, hogy az agy részei között kommunikáció van. Ezt jelzi, hogy az agy elektromos mintázatai nagyfokú összhangot mutatnak egymással. Ilyenkor az agy nem sok, egymástól független modulként működik, hanem egységes egészként. A TM-gyakorlás során ez a koherencia a homloklebenyről kiterjed az agy egészére, ezt nevezik totális agyműködésnek – az agy egyetlen holisztikus egészként funkcionál. Amikor a tudósok műszereikkel ezt mérik, valami mélységesen személyes élmény zajlik az emberben: ekkor megéljük magasabb Önmagunkat, minden gondolatunk és érzésünk transzcendens forrását.
A neuroplaszticitás ad tehát magyarázatot a TM hatalmas megújító képességére: a transzcendálás élménye teljesen újfajta idegpályákat teremt, a rendszeres gyakorlás pedig megerősíti ezeket, szinte újrahuzalozza az agyat. Amikor meditálunk, az agy elülső, magasabb működésért felelős részeit gyakorlatoztatjuk és összekapcsoljuk őket az agy többi területével. A rendszeres gyakorlással ez a holisztikus működés átmegy az aktív életbe. A rendezettség és a nyugalom agyi jelei a mindennapok tevékenységeiben is megjelennek.
Agyunk megváltozásával a világunk is megváltozik
A világ, mondja Dr. Fred Travis, önmagában olyan, amilyen. Hogy mihez kezdünk vele, rajtunk múlik. Leginkább azon, hogy meg tudjuk-e élni képességeink teljességét minden körülmények közepette. Fizikai oldalról ez agyunk működésének függvénye. Amilyen tapasztalatokat adunk neki, olyanná formáljuk, és amilyenné tettük, mi magunk is oly módon fogjuk látni a világot. Ha agyunk megváltozik, világtapasztalásunk is megváltozik, így ki tudunk kecmeregni a régi kerékvágásból.
A Transzcendentális Meditáció kiváló eszköz arra, hogy pozitív módon vegyük hasznát a neuroplaszticitás jelenségének. A rendszeres meditációval felélesztjük az agyat, és megerősítsük a frontális területeket. Ennek hatására azokban a helyzetekben, amelyekben régen stresszesen, impulzívan reagáltunk, most képesek vagyunk nyugodtan, szeretettel, empátiával és toleranciával a másik ember felé fordulni. Mélységében átlátjuk a helyzetet és kreatív, előre vivő megoldásokat tudunk találni. Gyakran tényleg csak ennyin múlik egy élethelyzet, hogy milyen agyi pályák vannak bennünk bekapcsolva. Sokszor ennyi kell, hogy a sértettség, fájdalom, düh, harag, áldozat szerep programjából kijöjjön valaki, és egyszerűen „LETEGYE” ezt. Ezután pedig elkezdjen teljesen másként látni, tapasztalni, érezni és viselkedni. Ahogyan egyik tanítványom fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy zaklatott élete miként változott meg szinte egy csapásra a TM megtanulását követően: „És akkor ez az egész egyszerűen lement rólam.”
