Dr. Fred Travis nemzetközileg ismert agykutató, több mint hetven, szaklapban megjelentetett publikáció szerzője. Ő az igazgatója a Maharishi Nemzetközi Egyetemen található „Agy, tudat és megismerés” (Center for Brain, Consciousness and Cognition) központnak. Kutatásának területe a tudat és a tudat fejlesztése: EEG-berendezés segítségével vizsgálja a transzcendentális meditáció során létrejövő agyhullámok változásait, valamint az emberi csúcsteljesítmények agyfiziológiai alapjait. Az alábbi interjút 2014 őszén készítettem vele a Maharishi Management Egyetemen, Fairfieldben.
Tiszta éberség
– Mi történik az agyban a Transzcendentális Meditáció során?
– A TM segítségével túllépünk a gondolatokon, érzéseken, kategóriákon, szavakon, és megtapasztaljuk azt az éberséget, amely mindezek alapjául szolgál. Fiziológiailag ez azt jelenti, hogy az agy csak önmagának duruzsol. Az agy közepének mélyén a thalamuszt találjuk, ami az agytörzs tetején foglal helyet. Ha a karom – mutatja a kezét ökölbe szorítva Dr. Travis – az agytörzs, akkor az öklöm a thalamusz. A thalamusz sejtmagjai két fő típusba tartoznak. Az első mindig halmazt alkot, ezekbe fut be az érzékszervi tapasztalás, a látás, hallás, tapintás, ízlelés és szaglás, és innen megy tovább az agy különböző részeihez. Tőlük mindig valamilyen tartalmat kapunk.
Ám ahhoz, hogy ténylegesen tapasztaljunk valamit, az is szükséges, hogy ébren legyünk. Ebben játszanak szerepet az ún. mátrix sejtmagvak, amelyek szétszórtan helyezkednek el a thalamuszban. Ezekhez nem külső tartalom fut be, hanem a belülről jövő éberség, amely a thalamuszból az agykéregbe, még pontosabban a kéreg első rétegébe megy. Ezek szabályozzák, hogy mennyire éber és aktív a kéreg, ezáltal pedig azért felelősek, hogy mi magunk elég éberek legyünk, hogy feldolgozzuk a tartalmat.
– Mit jelent ez az agyhullámok változása tekintetében?
– Mi történik a Transzcendentális Meditációban? Fogjuk a tartalmat, és fokozatosan csökkentjük, amíg a tartalom megszűnik, ám az éberség megmarad. Ezt nevezhetjük a tiszta tudat csendjének, mely tartalom nélküli, mivel nincsen benne semmilyen elkülönült dolog. Ám azt is mondhatjuk, hogy a tartalom az éberség, az önmagában vett tiszta éberség. E tapasztalás során a thalamusz információt küld az agykéregnek. Körülbelül 50 ezredmásodpercbe telik, hogy ez elérje a kérget, és ugyanennyi időbe, hogy a kéreg visszaküldje az információt a thalamusznak. A kettő összesen száz milliszekundum körüli érték, mely így másodpercenként tíz ismétlést jelent. A másodpercenkénti 8-12 közötti frekvenciájú agyhullámok alfa-hullám néven ismertek. Az alfa-hullámok mutatják, hogy az elme nem végez feldolgozó tevékenységet, nem tervez, nem értékel, nem csinál semmit, egyszerűen csak ébren van.
Paradox-alfa és koherencia
– Az alfa agyhullámok megjelenését sokszor kapcsolják össze a relaxációval és az elalvás előtti ellazult állapottal. Mi a különbség az előbb említett tartalom nélküli csend, valamint a csukott szemmel való lazítás között?
– Ez egy jó kérdés! Két dolog: az egyik az a hely, ahol az alfa agyhullámok keletkeznek, a másik pedig az alfa agyhullámok tényleges frekvenciája. Először is, ha az alfa-hullámok az agy hátsó részéről jönnek, akkor azt általában a látóközpontok keltik. És a legtöbb embernél, már ha csak becsukja a szemét, agya hátsó részében megjelennek az alfa agyhullámok, mivel az agy hátsó része a tükörképe annak, hogy mi vetül a retinára. Ekkor az alfa agyhullámok megjelenésével együtt a véráramlás és az agykérgi anyagcsere is lassabb, mivel a vizuális rendszer pihen.
A csukott szemmel való pihenés közben a legjellemzőbb frekvencia a másodpercenkénti 10 és 12 ciklus között van. Ezt a sávot alfa 2-nek nevezik. Nézzük meg most a motorikus rendszert, amely az agy tetején található! Amikor valaki relaxál, alfa jelenik meg az agy tetején, a másodpercenként 9-11 Hz-es frekvenciával lüktető mü-ritmus. Ezzel együtt csökkent véráramlást és kérgi anyagcserét találunk, mivel a test pihen és elnyugszik. Ezt már vagy 60 éve ismeri a tudomány. Mindezek olyan esetek, amikor az alfa a tétlenséghez vagy a pihenéshez kapcsolódik, és jellemzően csökkenő vérellátás és agykérgi anyagcsere társul hozzá.
Az agy vezérigazgatója
Most viszont megyünk az agy elülső részéhez, a prefrontális kéreghez, melyet sokszor az agy „vezérigazgatójának” neveznek. Ez a terület helyezi a konkrét jelent a múlt és a jövő, a tervek, célok és értékek tágabb kontextusába, és játszik fontos szerepet többek között a kreatív problémamegoldásban, a döntésekben, az erkölcsi értékelésben és önmagunk észlelésében. Itt látjuk a legfőbb változásokat a Transzcendentális Meditáció során. Amikor valaki elkezdi a TM-et, az agy elülső részén is megjelenik az alfa-tevékenység, a korábban említetteknél alacsonyabb frekvenciával, a 8-10 Hz-es alfa 1 sávban.
Azt mondhatjuk, hogy a prefrontális kéregben megjelenő alfa 1 jelzi a gondolatokon való túllépést és a tiszta tudat tapasztalatát. Paradox-alfának is nevezik ezt, mivel alfa agyhullámokat látunk, amelyeket a pihenéssel, illetve a tétlenséggel társítanak, ám nagyobb kérgi anyagcsere kapcsolódik hozzá és megnövekedett véráramlás. Ez a sajátsága tehát a TM-ben megjelenő alfának: az agy elülső részéről jön, frekvenciája 8-10 Hz, és nagyobb agyi véráramlás és anyagcsere társul hozzá. Ez mutatja azt, hogy az agy pihenő éberséggel teli.
A TM során a legnagyobb változás az agy elülső részében található. Itt nem csupán megjelennek az alfa agyhullámok, hanem koherenciát mutatnak. A koherencia integrált működést jelent, azt, hogy az agy részei között kommunikáció van. Mivel a különböző agyterületek egymással összhangban működnek, az agy elektromos mintázatai is összhangot mutatnak egymással. Ilyenkor az agy nem sok, egymástól független modulként működik, hanem egységes egészként. A TM-gyakorlás során ez a koherencia kiterjed az agy egészére, ezt nevezik totális agyműködésnek – az egész agy, egyetlen holisztikus egészként funkcionál. Amikor műszereinkkel ezt mérjük, az emberben belül valami mélységesen személyes élmény zajlik: megélik magasabb Önmagukat, azt a transzcendentális forrást, ahonnan a gondolataik származnak.
A transzcendálás természetes
– Milyen további jellegzetességeket talált még a Transzcendentális Meditációval kapcsolatban?
– Egyik legfontosabb eredményem az volt, hogy az agyhullámok TM során mutatkozó mintázata a kezdő meditálók között is hasonló ahhoz, amit a hosszú idő óta meditálóknál találunk. Ez először nagyon meglepett, nem fért bele a paradigmámba. Azt gondoltam, hogy akik régóta meditálnak, azok „jobbak” a meditációjukban. Egyetemistákat vizsgáltam, akik egy része tíz évesen, másik csoportjuk pedig nem sokkal korábban, az egyetemre kerülve tanult meg meditálni.
Három hónapig nézegettem az adatokat, azt mondtam magamnak, biztos valami hiba csúszott abba, ahogyan vizsgálom őket. Egyre kisebb időbeli szegmenseket elemeztem, ám továbbra sem volt különbség a csoportok között. Egy nap hazafelé sétálva azon töprengtem, hogy a TM-et olyan folyamatnak tartják, amely az elme természetes hajlamán alapszik. Egy természetes képességet semmilyen gyakorlás nem fog jobbá tenni. A gyakorlás azért szükséges, hogy automatikussá tegyük az egyéni reakciók sorozatát. Ha a transzcendálás, a gondolatokon való túllépés természetes folyamat, akkor abban igen gyorsan sikeressé kell válnunk, és az még hosszabb idő múltán sem válik „jobbá”.
Ez már elfogadhatónak tűnt, mégis dilemmában voltam, milyen magyarázattal támasszam alá. Szerencsém volt, mert hárompercnyi adatot rögzítettem abból az időből, amikor a fiatalok még nem kezdtek el meditálni. Csak azért vettem ezt fel, hogy az EEG stabil legyen, a diákok nyitott szemmel ültek és várták a vizsgálat kezdetét. És itt láttam meg a különbségeket! Azok, akik tízéves koruk óta meditáltak, a nyitott szemű, aktív időszakban is sokat mutattak azokból a mintákból, amelyek meditáció közben jelennek meg. Ez arra utal, hogy a határtalanság, a belső csend és a rezdíthetetlenség tapasztalata integrálódott azzal a képességgel, hogy gondolkodjanak és cselekedjenek.
Az út minden lépésénél megtapasztaljuk a célt
Egy másik kutatás során megnéztem a diákok EEG-jét, mielőtt még megtanultak meditálni és csak csukott szemmel pihentek, aztán a meditáció elsajátítása után két, hat és 12 hónappal. Hatalmas különbség volt a prefrontális kéregben megjelenő koherencia terén, különösen a csukott szemmel való ülés és a két hónappal későbbi meditáció között, míg a hat és 12 hónap múltán mért meditáció mintái között már nem volt szignifikáns különbség. Magyarán, a diákok már két hónap elmúltával is ugyanolyan rendszeresen és megbízhatóan voltak képesek transzcendálni, mint egy év gyakorlás után. A különbség abban mutatkozott meg, hogy ezt minként vitték bele a mindennapi cselekvésbe.
Egy következő kutatás során csukott szemmel ülő nem meditálókat, rövid ideje meditáló TM-gyakorlókat, és olyan, hosszú ideje meditáló személyeket hasonlítottunk össze, akik magasabb tudatállapotokról számoltak be. A különbség megint csak az aktivitás területén mutatkozott. Amikor ezt megláttam, borsódzni kezdett a hátam, hiszen rádöbbentett annak a valóságára, amit Maharishi mondott: „az út minden egyes lépésénél megtapasztaljuk a célt”. Ez azt jelenti, hogy nem számít, milyen háttérrel jössz, azon pillanatok során, amikor a TM-gyakorlás közben transzcendálsz, már kapsz egy képet arról, hogy milyen az élet a magasabb tudatállapotokban. A csend, a határtalanság, a teljesség, az elevenség, az igazság, az önmagadban való teljesség képét kapod. Aztán visszatérsz a cselekvésbe, és ez a pszichés tapasztalás, valamint a hozzá kapcsolódó agyi minta egyre jobban részévé válik a mindennapi életednek. Ez volt a legfontosabb eredményeim egyike.
(folytatása következik)
Dr. Fred Travis angol nyelvű honlapját, mely számos szakcikket, prezentációt és videót tartalmaz, az alábbi honlapon tudjuk felkeresni: http://www.drfredtravis.com/.
(Az írás megjelent az Elixír magazin 2015. januári számában.)
