Az ájurvéda fiatalító és élethossz növelő praktikái az elmúlt évtizedekben széles körben ismertté váltak. Az ájurvédikus masszázsok, illetve a pancsakarma méregtelenítő és harmonizáló eljárásai, a szervezet számára szupertáplálékot jelentő raszájanák, a testtípusra alapozott étrend és napi rutin, valamint a test-elme integrációt megteremtő jóga és meditáció a nyugati országokban is sokak életében megjelentek. Ezek segítségével az emberi szervezet oly mértékig megtisztítható és kifinomítható, valamint annyira erőssé és integrálttá tehető, hogy a jelenleginél jóval hosszabb életet élhet, töretlen egészségben. E módszerek igazi jelentősége azonban túlmutat a test karbantartásán. Megfelelő módon alkalmazva ugyanis a szellem birodalmának megismerésében is komoly segítséget nyújthatnak.
Különösen fontos, hogy ezek hatékonysága tulajdonképpen egyetlen végső elvre épül. Ha ezt megismerjük, megleljük a jó egészség, a fiatalos külső, a hosszú élet, a stabil derű, a kiapadhatatlan energiaszint és a tökéletes immunitás kulcsát, ezzel együtt pedig az anyagi test oldaláról is támogathatjuk spirituális előrehaladásunkat.
Az élet esszenciája
Az ájurvéda egyik kulcsfogalma az ódzsasz. Tulajdonképpen minden ájurvédikus elv és módszer célja, hogy a szervezetet hozzásegítse a lehető legtöbb ódzsasz termeléséhez, valamint a már meglévő ódzsasz megőrzéséhez.
Az ódszaszt az ájurvéda az élet esszenciájaként határozza meg, mely annak a hét lépésből álló folyamatnak a legutolsó lépéseként termelődik, amely a bevitt táplálékból testünk egyre kifinomultabb és egyre nagyobb intelligenciájú szöveteit (a dhátukat) hozza létre. A testszövetek az alábbi rendben alakulnak egymásba:
- vérplazma,
- vér,
- izom,
- zsír,
- csont,
- csontvelő és idegek, valamint
- a szaporító szövet és a hormonok.
Anyag és szellem határán
Az akár negyvenkét napig tartó szövetalkotó folyamat legvégső produktuma az ódzsasz, amely már nem dhátu, hanem az összes szövetet átható, az egész szervezet életműködését biztosító életesszencia. Mivel az ódzsaszt a szervezet átalakító mechanizmusai hozzák létre, termelésének előfeltétele a jó emésztőrendszer és a megfelelő táplálék.
A klasszikus szövegek olajos anyagként írják le az ódzsaszt, melynek fehér-arany színe a ghíre, íze a mézre, illata pedig a puffasztott rizsre emlékeztet. Ez a legkifinomultabb, legintelligensebb vegyület, amelyet az emberi szervezet termelni képes, és ez tartalmazza a legmagasabb szintű életenergiát. Tulajdonképpen már annyira finom, hogy nem is lehet teljes mértékben anyagnak nevezni. Az ódzsasz az élő szervezetnek az az aspektusa, amely által az fizikai test a szellemivel kapcsolódik össze, azzal a tiszta intelligenciával vagy belső tervrajzzal, amely annak információját tartalmazza, hogy a szervezet miként működik optimális egészségben. Az ódzsasz olyan, mint egy karmester, amely csendes jelenlétével az összes életfolyamat működését vezényli.
A képlet tehát az ájurvéda szemszögéből nézve nagyon egyszerű: ha elegendő mennyiségű ódzsaszt termelünk, akkor stabil egészségnek, kiváló immunrendszernek és nagy fizikai teljesítőképességnek örvendünk. Érzelmeink stabilak, elménk éles és éber, kedélyünk jó –egyszerűen van energiánk örülni. Mivel az ódzsasz ennyire közvetlenül befolyásolja testi és mentális működésünket, nem túlzás kijelenteni, hogy egész életminőségünk az ódzsasz mennyiségén és tisztaságán alapszik. Az ódzsasz komolyabb hiánya gyengeséghez, rossz kedélyhez vezet, hosszabb távon betegségeket szül, drasztikus lecsökkenése pedig az életet fenyegeti.
Az Önvaló temploma
Bár mai a Nyugat még mindig úgy tekint az indiai spirituálisra, mint amely aszketikus és „testtagadó”, számos klasszikus szöveg a szellemi előrehaladás folyamatában kifejezetten pozitív szerepet tulajdonít a testnek. Ezek a testet úgy írják le, mint egy csodálatos és végtelenül intelligens rendszert, egy megszentelt templomot, melynek uralkodó istensége maga az Önvaló. Hasonlóan az indiai szakrális építészet által emelt épületekhez, e hús-vér templom is az egész mindenséget leképező mikrokozmosz, melyben benne élnek az istenek, vagyis a világegyetemet átható és kormányzó természeti törvények.
A spirituálisan alvó ember fiziológiájában azonban ezek a kozmikus erők, s hierarchiájuk csúcsán maga az Önvaló, nem jutnak kifejezésre, csupán a lehetőség szintjén szunnyadnak. Ám testünk, mind durva anyagi formájában, mind szubtilisebb energetikai rendszerét tekintve képes odáig finomodni és tisztulni, hogy hordozójává váljon azoknak a magasabb tudatállapotoknak, amelyben az Önvaló a tudatos tapasztalás szintjére emelkedik.
A tudat lámpása
Az egyes szentszövegek által nektárnak vagy az istenek italának is nevezett ódzsasz az, amely az anyagi oldalról lehetővé teszi az istenek ébredését a fiziológiában. Hatására a szellemi valóság – a tiszta tudat – beleáramlik a testbe, és kifejezi magát a fiziológiában, lehetővé téve az anyagi idegrendszer és a fiziológia számára a magasabb tudatállapotok huzamosabb ideig való megtapasztalását és fenntartását. Olyan, mint az „ajtóba tett lámpás”, amely kint és bent is világít: beragyogja és összekapcsolja a test és a tiszta tudat valóságát. Ha létezik a megvilágosodásnak és a spirituális felemelkedésnek anyagi alapja, akkor az ódzsasz az.
A test és a szellem párbeszédét lehetővé tevő ódzsasz ezért nem csupán a fiatalos, egészséges test és a rendkívül hosszú élet kialakításában, hanem a szellemi értelemben vett „halhatatlanság” elérésében is fontos szerepet játszik. Ezáltal az ájurvéda komoly szerepet tölthet be a szellemi úton járók életében, hiszen a test tisztává, erőssé és stabillá tételével fiziológiai alapot képez a szellemi út számára.
A mai szennyezett, stresszes világban nagyon sok olyan kereső van, aki éppen azért nem tud tovább lépni, mert a teste gyenge, beteges, szennyezett, és nincs benne elég ódzsasz ahhoz, hogy a szellem fényének erősebb ragyogását táplálja. Sokan vannak olyanok is, akik már szert tettek komolyabb tapasztalatokra, ám éppen az ódzsasz hiányában ezek a tapasztalatok szinte „megégették” őket – elméjükben olyan energiák szabadultak el, amelyeket nagyon nehéz kezelni vagy földelni. Számukra a stabilitás visszanyerésének kulcsa a fiziológiai működés finomítása és energiáik „földelése” – végső soron az ódzsasz mennyiségének növelése.
Hogyan növeljük az ódzsaszt?
A három legfontosabb elv soha nem ismételhető elégszer:
1) Elegendő mennyiségű és minőségű alvás (korán feküdjünk és korán keljünk, lehetőleg ébresztőóra nélkül). Amikor kialusszuk, és frissnek, boldognak érezzük magunkat, az ódszasz hatását tapasztaljuk.
2) Könnyen emészthető, tápláló, a testtípusunknak és az évszaknak megfelelő, frissen elkészített lakto-vegetáriánus ételek fogyasztása. (Ódszaszban különösen gazdagok az alábbiak: ghí, nyers biotej, hidegen pörgetett bioméz, friss, édes, leveses és lehetőleg biotermelésből származó gyümölcsök, teljes értékű gabonák, magvak, aszalt gyümölcsök – utóbbiakból különösen a mandula és a mazsola.) Mindig nyugodtan ülve, békés légkörben együnk! Ne fogyasszunk maradékokat és lehetőleg kerüljük a feldolgozott élelmiszereket!
3) Rendszeres meditáció. Különösen ajánlott a tiszta tudat tapasztalását lehetővé tevő Transzcendentális Meditáció, mely szinte ódzsaszban fürdeti meg a szervezetet.
Ezek mellett nagy hatással vannak a szervezet ódszasz termelésére az úgynevezett raszájanák, az ájurvéda gyógynövényeket és ásványi anyagokat tartalmazó „életelixírjei”, valamint mindazok az elvek, amelyek a test és a lélek harmonikus összhangját biztosítják. Ezeket a viselkedés elixírjeinek (ácsára-raszájanáknak) is nevezik. Közülük különösen az alábbiakat emelhetjük ki:
Tanuljunk meg örülni, olyan ártatlanul és tisztán, mint egy kisgyermek! Nevessünk, pihenjünk, élvezzük az életet!
Alakítsunk ki és tápláljunk szeretetteljes kapcsolatokat családtagjainkkal és barátainkkal!
A testi tisztaságra való ügyelés mellett teremtsük és őrizzük meg szívünk, gondolataink, szavaink és tetteink tisztaságát!
A mértékletes mennyiségű testmozgás erősíti az agnit, az emésztő erőt és így támogatja az ódzsasz termelését.
Használjuk ki a napi rutin erejét, tegyük életünket szervezetté!
Keressük a bölcsek és a szellemi életet élők társaságát!
Szervezetünk méregtelenítése tisztává teszi a test csatornáit, amelyek így több ódzsaszt képesek felvenni. Legyünk óvatosak azonban a túlzott böjtöléssel és koplalással, valamint a túl sok nyers és száraz ételt tartalmazó étrenddel, mert ezáltal esetleg magát az életet öljük ki önmagunkból!
Tartsuk tiszteletben a testünk és az elménk teljesítőképességének határait, ne merítsük és ne hajszoljuk túl magunkat, sem a munkában, sem az örömök keresésében.
(Az írás eredetileg az Elixír magazin hasábjain jelent meg.)
