A média reakciója a Jógarepülésre és a globális Maharishi-hatás magyarázatára jelzi az emberek egyre növekvő vágyát és készségét arra, hogy mélyebb ismereteket szerezzenek a tudat lehetőségeiről. Ahogy egy kicsit később látni fogjuk, a Maharishi-féle Transzcendentális Meditáció és TM-Szidhi program világosan bizonyítja, hogy a tudat nem csak egy meghatározott idegrendszerhez társított, elszigetelt szubjektív jelenség formájában létezik, hanem úgy is, mint egy határtalan mező.

         A kutatás ezenkívül segít megoldani az agy, a tudat és a kvantummechanikai hatások közötti viszony hosszú ideje eldöntetlen kérdéseit, melyek átkerültek a tudatfejlődés vizsgálatának területére is. A tudósok feltételezték, hogy a magasabb tudatállapotokban az agynak nemcsak arra van meg a képessége, hogy ezt az alapvető, mindenek alapjául szolgáló mezőt észlelje, hanem arra is, hogy cselekvésre késztesse. Ebben az elméletben az agy a kvantummechanikai szinten kezd működni, ‘kvantum-aggyá’ lesz.

          A legkiválóbb fizikusok és agykutatók már a múltban is céloztak rá, hogy az agyműködés lényegében kvantummechanikai természetű. Niels Bohr, a kvantummechanika egyik megalapozója utalt arra, hogy a gondolkodás az agyban olyan kis energiákat foglal magában, hogy meglehet, kvantummechanikai jelenségek irányítják. Egy másik Nobel-díjas, a fizikus Wigner Jenő, a mérésről alkotott kvantummechanikai elméletében rámutatott a kvantummechanikai hullámműködés és az emberi tudat közötti rendkívül szoros és szükségszerű kapcsolatra.

Az évek során a kutatók számos modellt javasoltak az agyműködés és a kvantumjelenségek leírására. A memóriát és az információk újra felidézését például kvantummechanikai rendszerek segítségével írták le, és születtek modellek az idegi ingerület átvitelről a kvantummechanikai alagút jelenség keretei között is. A legutóbbi időkben a Nobel-díjas Sir John Eccles célzott arra, hogy kvantumjelenségek történhetnek a szinaptikus résnél, az egymással kommunikáló idegsejtek közötti parányi kis résnél. A szinaptikus résnél parányi kis cseppecskék lépnek ki. Ezek a cseppecskék szállítják azokat a neurotranszmitter anyagokat, amelyek az egyik idegről a másikra való információátvitelért felelősek. Sir Eccles számításai jelzik annak a lehetőségét, hogy a szinapszisból kilépő cseppecskék kibocsátását a mentális szándék befolyásolja, hasonlóan ahhoz, ahogy az elméletek szerint a mentális szándék módosítja a kvantumhullám működést a kvantum méréselméletben. Eccles így voltaképpen egy olyan elméletet vázol fel, melyben az elme hatással van a testre.

         A tudatos idegrendszer hidrogénatomja

         Dr. Lawrence Domash fizikus szerint a tudatot egy kvantummechanikai hullámfüggvény jelenségként lehet felfogni, és a tiszta tudat egy makroszkopikus kvantummechanikai hullámfüggvényhez vezető fázisváltást jelent. Modelljét kifejlesztve először is azt vizsgálta, hogy lehetséges-e olyasvalamire bukkanni, amit a fizikusok a tudatos idegrendszer ‘hidrogén atomjaként’, vagyis legegyszerűbb atomi struktúrájaként tekinthetnek. Kell lennie, mondja, egy olyan tudatállapotnak, amely kevésbé aktív, mint a mindennapos ébrenléti állapot, mégis, az éber vagy az álmodó tudatállapottól eltérően megőrzi a tudatos belső éberséget, a lehető legkisebb gondolati és fiziológiai aktivitással. Feltevése szerint a védikus hagyomány által leírt tiszta tudat ez az állapot.

         Magyarázatként Dr. Domash rámutat arra, hogy a tudatot sokkal inkább tekinthetjük úgy, mintha egy fényerő szabályozó, nem pedig egy ki-be kapcsoló vezérelné. A tudatosság képes csökkenni, mint azt az álmosságban vagy a mélyalvásban teszi, és képes növekedni (kitágulni), mint a tiszta tudat állapotában. Dr. Domash szerint az idegrendszer egy egész sorozatnyi fázisváltásra képes, melyek egymás után különböző tudatállapotokat keltenek. Azt is elmondja, hogy a tudat szintjét lehetséges kapcsolatba hozni az agy milliárdnyi idegsejtjének térbeli és időbeli elrendeződésével. A TM technikát, azaz az idegrendszer módszeres lenyugtatásának eszközét úgy képzelhetjük el, mint ami együtt jár a gyakorlás során a tudatos éberség elvesztése nélkül létrehozott alacsonyabb ‘mentális hőmérséklettel’. A tudat legnyugodtabb állapotának szintjén egy fázisváltás zajlik le az agyban, s az egy jól elkülöníthető és sokkal rendezettebb állapotot hoz létre, mely időben stabilizált és térbelileg nagyfokú összehangoltságot mutat, továbbá kiváltja a ‘tiszta’ tudat szubjektív tapasztalatát.

         Dr. Domash szerint az idegrendszerben a TM gyakorlása során történő fázisváltás egyfajta mikroszkopikus kvantumtevékenység közvetlen eredménye. Úgy véli, hogy ez hasonló a fémekben létrejövő szupravezetéshez, ahhoz a figyelemre méltó jelenséghez, amely akkor jön létre, ha a kör alakú ólom vagy cink rudat az abszolút nulla fokot (–273, 15 C) megközelítő hőmérsékletűre hűtünk.

         A kilencedik fejezetben részleteztük a szupravezetőkben fellépő Meissner-hatást, annak szemléltetésére, hogy miként jön létre a Maharishi-hatáson keresztül a legyőzhetetlen nemzeti tudat. A szupravezetők egy másik tulajdonsága, hogy nincs elektromos ellenállásuk, és a beléjük vezetett áram az örökkévalóságig a szupravezető gyűrűben kering. Az áram mindenféle ellenállás nélkül kering, hiszen az összes elektron tökéletes összhangban van a másikkal. A szupravezető ólomdarabka, annak ellenére, hogy a klasszikus fizika törvényei által leírható rendszer, felvette a kvantumvilág jellemzőit is. Egyes anyagokban a szupravezetés magasabb hőmérsékleten is megjelenik, ezek kutatása e terület új és izgalmas fejlesztésének ígérkezik.

         A kutatók már korábban feltételezték a biológiai szervezetekben magas hőmérsékleten megjelenő szupravezetés létét. Dr. Domash szerint az ilyen kvantumhatások kimutatására a legalkalmasabb helynek a szinapszisok ígérkeznek, és más kutatókkal egyetemben ezt a helyet javasolta Sir John Eccles is. Dr. Domash elmélete szerint a TM során szupravezetés készteti a neuronokat, hogy egymással összhangban kezdjenek működni.

         E modellben a tudat fiziológiája tökéletes egészet alkot az anyag fiziológiájával. Az idegrendszerben megjelenő makroszkopikus kvantum koherenciát úgy foghatjuk fel, mint azt az állapotot, amelyben a tiszta tudat határtalan, szubjektív jellemzői – kitágulás, tökéletes összhang és rendezettség – az anyag objektív fiziológiájában nyilvánulnak meg.

(Részlet Robert Keith Wallace „The Physiology of Consciousness [A tudat fiziológiája] című könyvéből. Folytatása következik.)