„Én úgy tartom, hogy az élet tiszta boldogság. Esszenciáját tekintve az élet nem küzdelem. Az ember nem arra született, hogy szenvedjen, hanem hogy örüljön. Tiszta boldogságból, tudatból, bölcsességből és kreativitásból született. Amikor az élet virága kinyílott az emberben, akkor a tudat, a bölcsesség és a kreativitás mindörökké jelen van benne. Amikor az élet belső vagy spirituális, illetve külső vagy anyagi nagyszerűsége tudatos harmóniába kerül, akkor az élet integrálttá válik, és ilyen életet érdemes igazán érdemes élni.
Mit értünk azon a kijelentésen, hogy az élet lényegét tekintve örömmel teli, hogy az élet tiszta boldogság? Meghökkentő dolognak tűnhet ilyet mondani, amikor az körülöttünk a világban mindenütt oly nyilvánvaló a szenvedés.
A narancs édes. Ez azt jelenti, hogy a narancs valódi lényege édes. A narancs külső héja azonban keserű. Ám keserű héja ellenére úgy gondolunk rá, hogy édes, mivel a belsejében levő nedv édes.
A narancshoz hasonlóan az életnek is két aspektusa van: a belső és a külső. A külső a mulandó, folyamatosan változó; a belső az állandó, soha nem változó aspektus. Az, hogy a belső, soha nem változó aspektus tiszta boldogsággal teli, egy megtapasztalható tény. Ezért mondom azt, hogy az élet tiszta boldogsággal teli, mivel a létezés végső valósága az édes és tiszta boldogsággal teli, nem pedig a keserű, folyton változó aspektus.
A boldogság, a bölcsesség és a kreativitás a Lét abszolút állapota, a tiszta tudat jellemzői. Ez az abszolút tiszta tudat az ember igazi forrása, és senki életében sem szükségszerű, hogy tompaság és közöny legyen jelen, mivel az ember bölcsességből született. Csupán amíg nincs tudatában a bölcsesség e forrásának, és így el van tőle választva, addig találja magát tudatlanságban és zavarodottságban. A tudatlanság egyes-egyedül annak köszönhető, hogy nem képes elérni a bölcsesség kútfőjét. A veranda hűvösében csak azért didereg valaki, mert nem a nappali melegét élvezi. Nincs ok arra, hogy valaki tompa legyen vagy híján legyen a kreativitásnak. Az emberben óriási teremtőerő van. Arra született, hogy örvendezzen, és nem arra, hogy szenvedjen.
Az ember mint ember, mire eljutott a homo sapiens fejlettségéig, olyannyira fejlett idegrendszerrel rendelkezik, hogy képes megtapasztalni az abszolút tiszta boldogságtudat állapotát. A teremtés alacsonyabb szintjeihez tartozó élőlények, a madarak és a különféle állatok idegrendszere nem képes az ilyen nagyfokú boldogság élvezetére, mert az idegrendszerük még nem elég fejlett. De az ember idegrendszere kellőképpen fejlett. Képes megtapasztalni az öröm és a tudat teljességének bőségét. Ezért merjük kijelenteni, hogy az élet tiszta boldogság, és hogy az ember arra született, hogy örüljön.”
(Az idézet forrása: Maharishi Mahesh Yogi: Meditation – With Questions and Answers. International SRM Publications, 1967. 2-4. oldal)
