Az utóbbi évtizedekben a nyugati világ is érdeklődve fordul a tiszta tudat és a különböző magasabb tudatállapotok felé, melyek ma már nem csupán néhány miszitkus vagy jógi számára hozzáférhetőek. Közülük is kiemelkednek azok az esetek, amikor e tapasztalatok a hétköznapi életben is megjelennek. A tudomány eszköztárának fejlődésével és a hozzáférhető alanyok számának növekedésével pedig még az is lehetséges, hogy műszeres bepillantást nyerjünk abba, mi megy végbe e személyek agyműködésében.

Cikkünk a magasabb tudatállapotok egy igen sajátos jellemzőjével foglalkozik, melyet „szemtanúságnak”, illetve „éberen alvásnak” szoktak nevezni. Ennek a jelenségnek semmi köze az úgynevezett „lucid álmokhoz”, azokhoz az erős éberséggel társuló álmokhoz, amikor az ember tudatában van annak, hogy álmodik, és sok esetben befolyásolni is képes álmait. E tapasztalás nem korlátozódik az álmok világára, sőt, még a hétköznapi ébrenlétnél is nagyobb fokú éberséget jelent. Tulajdonképpen két tudatállapot integrációjáról van szó, ám hogy megértsük, ez mit jelent, nagyon röviden ismerkedjünk meg a magasabb tudatállapotok Maharishi Mahesh Yogi által használt modelljének alapjaival, mely az upanisadok és a védánta tudatfilozófiájára építkezik.

Tiszta tudat, tiszta éberség - megvilágosodás és TM

A tudat négy alapvető állapota

E modell középpontjában a tiszta tudat áll, a tudatosság teljessége, amely minden tudatforma alapját képezi. A tiszta tudat tárgy nélküli, mivel nem valaminek a tudatossága, hanem magának a tudatosságnak a tiszta képessége; ha úgy vesszük, üres, ám üressége egyúttal kimeríthetetlen létteljességet is rejt, mely még nem aprózódott szét dolgokra és észleletekre. Mivel nincsen tartalma, részei sincsenek, így nincs benne semmi, ami megváltozhatna. Egy, oszthatatlan, önmagában teljes és önmagának elégséges, határtalan, örökkévaló. A tiszta tudat minden lét, forma és megnyilvánulás alapja, úgy a külső világegyetemnek, mint belső világunk kozmoszának. A védikus hagyományban ezt nevezik Önvalónak vagy Átmannak, amelyet azonosnak tartanak a mindenség esszenciájával, a Brahmannal.

A hétköznapok során megélt tudatállapotok – az ébrenlét, az álom és az álomtalan mélyalvás – e tiszta tudat módosulatai, még pontosabban a tiszta tudat horizontjára rávetülő állapotok. Ezek az abszolút állapothoz képest viszonylagosak, tőle függnek, mintegy rajta támaszkodnak.

Egymáshoz való viszonyukat legkönnyebben egy modern hasonlattal érthetjük meg. Képzeljünk el egy mozivásznat, amelyet csak akkor veszünk észre, ha képek vetülnek rá. Általában ilyen a tudatunk, csak akkor tartjuk „tudatosnak”, ha valamilyen dolognak a tudatában vagyunk. Ha a moziterem vetítőgépét kikapcsoljuk, a vászonból nem látunk semmit. Ez olyan, mint a mélyalvás. Ha a vászonra képeket vetítünk, akár a külső valóságból (ébrenlét), akár előre rögzített filmeket (álom), megtapasztaljuk a vásznat, de csak az általa hordozott tudati tartalom függvényében. Maga a vászon csupán akkor látható, ha a tudat fénye éber, de nem tölti meg tartalom. Mintha a bekapcsolt vetítőgép elé nem tennénk filmet. Amikor a Transzcendentális Meditáció segítségével transzcendálunk, azaz túllépünk a gondolatokon, akkor ezt a tárgy nélküli, tiszta tudatot tapasztaljuk. Amikor ez a tapasztalás stabillá és szilárddá válik a nap 24 órájában, és együtt létezik a hétköznapi tudatállapotokkal, azt nevezzük magasabb tudatállapotoknak. Ezek a megvilágosodás egyre jobban kibontakozó lépcsőfokai.

blue-sky

Álom és ébredés

Amikor a rendszeres meditáció eredményeként a tiszta tudat tapasztalása kezd megszilárdulni, ezt sokan úgy élik meg, hogy a meditációban tapasztalt csendes, tiszta boldogság mintegy átitatja a hétköznapi tudatállapotokat. Egy alapvető, megingathatatlan, belső szellemi Önmagára éber tudatosság jelenik meg, mely szinte páholyból szemléli a három relatív tudatállapot működésének jövés-menését.

Mit jelent ez? Önazonosság-tudatunk drámai váltását. Egy olyan kozmikus felébredést, amelynek még az alvás és az álom sem szab határt. Sokan ugyanis először éppen az alvás folyamán tapasztalják meg a tudatállapotok e sajátos integrációját. Alszanak, ám belül mégis éberek. Az abszolút tudat nem veszíti el Önmagát, bármely relatív tudatállapot legyen aktív a felszínen.  Így nem csupán az ébrenlét, de még az álom és a mélyalvás állapotában is éber saját természetére. Egy meditáló, aki már évtizedek óta gyakorolja a TM-et, például így írja le ezt az élményt: „Az egész folyamat természetes. Egyszerűen csak megtörténik. Nem kell és nem is lehet akarni, egyszerűen csak bekövetkezik. A Tudat még alvás közben is éber, nem vész el a tudatosság, mint mélyalvásban, amikor »se kép, se hang« állapotban mit sem tudunk magunkról. Tudom, hogy alszom, mert a Tudat éber, szinte tanúként figyeli a folyamatot.”

A szemtanú-állapot

Amikor ez a páholyból figyelő, „szemtanú-állapot” az ébrenlét során is megjelenik, az öntudat mintegy eltávolodik a cselekvéstől és annak szerveitől, de még a rá reflektáló tudati működéstől is. „Megyek az utcán, de nem én járok, végzem a jógagyakorlataimat, de közben nem én jógázom” – számol be tapasztalásáról egy másik meditáló. Ez óriási belső stabilitást és biztonságérzetet ad: „Tudom, hogy minden tökéletesen rendben van” – meséli előbbi alanyunk. Ekkor a cselekvésben a mély szemlélődés (a csendes Önvaló-tudat) és az ébrenlét aktivitása egy kiegyensúlyozott és harmonikus állapotban van jelen. Szellemi Önvalójuk tudatosságát megőrizve ezek az emberek a cselekvésben nagyfokú könnyedségről, természetességről és egyszerűségről, valamint az erőfeszítés teljes hiányáról számolnak be. 

Ez a sajátos tudatállapot még egzakt kísérletekkel is mérhető. Dr. Fred Travis, amerikai agykutató olyan emberek csoportját kutatta, akik hosszú ideje számolnak be az alvás és az ébrenlét során a „szemtanúság” élményéről. E személyek alvását vizsgálva a szokványos alvástól – és a lucid álmoktól is – jócskán eltérő agyhullám mintázatokat talált. Ezek a meditatív tudatállapotokra (alfa és théta agyhullámok erős jelenléte, a frontális lebeny koherens működése) és a mély alvásra jellemző sajátságok (delta hullámok) egyidejű jelenlétét tükrözték.

Hatékonyabb agyműködés

Egy szellemes kísérletben pedig, melynek során egyszerű feladatok megoldására kérte alanyait, az agy „készenléti reakcióját” vizsgálta. Ez az az agytevékenység, amely közvetlenül megelőzi egy mentális feladat végrehajtását. Első esetben az alanyoknak egy képi jelet mutattak, majd másfél másodperc múlva egy hang hallatán meg kellett nyomniuk egy gombot. Utóbb pedig egy számot láttak, majd egy másikat, végül pedig egy gomb megnyomásával jelezniük kellett, hogy melyik a nagyobb. Travis – végig mérve a résztvevők EEG-jét – azt találta, hogy a kontrollcsoportok tagjainak agya az inger láttán azonnal reagált, noha a hang vagy a második szám megjelenéséig még nem tudta pontosan, mikor és mit kell tennie.

A „tanúskodás” élményét tapasztalók agya viszont egészen sajátságos reakciót mutatott. Egyrészt aktivitás közben is megőrizte a nyugodt, szemlélődő állapotot, melyet jól jelzett a nagyon mély meditációra jellemző agyhullám mintázat. Másrészt pedig akkor és csakis akkor mozgósította erőforrásait, amikor annak ideje volt. Míg Travis szavaival a kontrollcsoport tagjait „elhomályosította a tapasztalás”, addig a „szemtanúk” szinte teljesen a tapasztalás fölé emelkedtek. Így ezek a személyek nem csak hatékonyabban cselekszenek, de időt és energiát is megspórolnak. Éberebbek, nem csak álmukban, de a hétköznapok világában is, melyet a bölcsek talán nem véletlenül neveznek álomvilágnak.

Az „éberen való alvás” és az ébrenlét során való „szemtanú állapot” e tapasztalatainak fényében talán érhetőbbé válnak a Bhagavad-gítá költői, ám sokak számára rejtélyesnek tűnő szavai is:

„Abban az állapotban, amely éjszaka az összes lény számára, ébren van az, aki önmagán uralkodik; az az állapot, amelyben az élőlények ébren vannak, éjszaka a látó bölcs számára.” (2.69.)

(A cikk egy korábbi változata az Elixír magazinban jelent meg.)