Spirituális megújhodás söpör végig a világon. Egyre többen kezdik el tudatosan vagy az élet kényszere hatására keresni azt valamit, ami hiányzik a hétköznapok elszürkült világából ahhoz, hogy életük teljes legyen. Ám a szellemi útkeresők mind népesebb világában különös jelenségre figyelhetünk fel: e buzgó önkeresés túlnyomórészt női „műfaj”, a férfiak többsége csak jókora fáziskéséssel követi őket.

Nőies fordulat

Ennek miértjét kutatva két fő okot emelhetünk ki. Egyrészt, alkatuknál és szocializációjuknál fogva a nők inkább hajlanak az önmagukkal való törődésre, a testük-lelkük hangjaira való odafigyelésre. Természetes szenzitivitásuk fogékonyabbá teszi őket a nem-anyagi világ megannyi finom rezdülésével való kapcsolat megélésére, a szellemi energiák befogadására és tápláló, gyógyító átalakítására.

Másrészt, az utóbbi évtizedekben ismét éledezni kezdtek az emberiség kollektív tudatában azok a korábban századokon át elnyomott női energiák, amelyek egy sajátos, nőies spiritualitás fokozatos felemelkedését hozták magukkal. Nem csupán az istenség női és anyai aspektusának szélesebb körű tiszteletét sorolhatjuk ide, hanem az Isten iránti önátadásra, valamint a megnyílásra, a befogadásra és a spontaneitásra épülő spiritualitás elterjedését. Mindezeken túl a feminin energiák megerősödéseként értelmezhetjük azt is, hogy egyre többekben támad fel a szellemivel való közvetlen, bensőséges kapcsolat igénye. Ezzel párhuzamosan elérhetővé váltak azok a gyakorlati módszerek, amelyek által ez meg is tapasztalható. Mintha maguk az égi szférák nyíltak volna meg, hogy fokozatosan felfedjék eddig rejtettségben lévő birodalmukat.

A szellemi valóság ilyen feltárulkozása jócskán feje tetejére állította a spiritualitás korábban megmerevedett formáit. A világszerte sokáig domináns férfias spiritualitás az utóbbi évszázad derekára teljesen elerőtlenedett és kimerült. A tekintélyelvű, intézményesített, egyetlen igazságot elismerő és annak érvényesítéséért akár pusztítani is kész vallások eltávolodtak az emberektől, sokak számára puszta formalitássá, valós lelki élmény nélküli közösségi keretekké váltak, míg más vallások a merő babonaság kiszolgálásának mocsarába merültek. A spiritualitás gyakorlati oldala számára a szellem vagy elérhetetlen távlatokba veszett vagy egy roppant erőfeszítéssel kivívható céllá vált, amelynek elérésére csak a legkiválóbbak maréknyi csoportja képes. Ahogyan a maszkulin lelkiség bezárkózott saját kereteibe és elvágta kapcsolatát nőies oldalának tápláló energiájával, úgy veszítette el lendületét és hatékonyságát.

 

Férfias lehetőségek

A fordulat, amelyet most élünk, új lehetőségeket nyit meg – azok előtt is, akik esetleg a változás fájdalmas oldalát tapasztalják először. A feminin energiák erősödése a fogékonyabb női tábor mellett a korábbi keretek szétesésével némileg bizonytalanná vált férfiak számára éppúgy az önmagukra ébredés lehetőségét tartogatja.

Ahhoz, hogy ezzel éljenek, mindenek előtt eddigi magatartásuk és életvitelük átértékelésére van szükségük. A mai férfiak legnagyobb része ugyanis a külső világ csapdájában vergődik. Neveltetésük és kondicionáltságaik révén hajlamosak figyelmen kívül hagyni testük problémáit vagy belső világuk „zavaró fecsegését”, amely – gondolják – csupán hátráltatja őket a sikeres helytállásban. A fiúk, mint tudjuk, nem sírnak. Elnyomva a fájdalom, az éhség, a kimerültség szavát, csak az elejtendő mamutra, az ellenség legyőzésére vagy a világban való sikeres szereplésre koncentrálnak. Ugyanis a megszerezni, megalkotni, megismerni vágyott tárgyra irányított, hősies erőfeszítéstől függ túlélésük, társadalmi elfogadottságuk, férfias önmegvalósításuk, akár a hősies halál árán is – történjék az a csatamezőn vagy a munka és a családfenntartás oltárán.

A mai férfiakat nem tanították meg önismeretre, nincsenek spirituális támaszaik, nem estek át azokon a „beavatásokon”, amelyek megmutatnák nekik, hogy honnan merítsenek többletenergiát az élet küzdelmeihez. Legnagyobb részük vak önmagára. A törzs hős harcosa minden energiáját a külvilág csatáiban mozgósítja, eközben azonban tudatlan áldozatává válik a lelkében hordozott sorsformáló erők munkálkodásának. Kis, kiszolgáltatott egója, amely az „én megcsinálom”, valamint a „megvalósítom, megszerzem, birtoklom, legyőzöm” parancsainak engedelmeskedve küzd, hogy minél hatalmasabbá tegye magát, nem látja azokat a vak késztetéseket, amelyek bábként rángatják. A hagyományok által konzervált férfias-önlegyűrő, világról lemondó spirituális utak pedig nem vonzóak a mindennapok aktív embere számára, akinek az élet nehézségeivel szembenézve sokszor nem marad más, mint az érzéketlen tompaságba való menekülés.

A feminin szellemi energiák ébredésével azonban olyan eszközök jelentek meg a világban, amelyek révén a belső valóságról való tudatosság felélesztése az aktív életet élő ember számára is lehetségessé válik. Ezek a módszerek „a szellem meghódításának” és az „anyag legyűrésének” útja helyet a spontaneitásra, a könnyedségre, a természetességre, a megnyílásra és a befogadásra, a pillanatban rejlő örökkévalóság erőfeszítés nélküli felismerésére helyezik a hangsúlyt. A szellemi energia – az ind gondolkodásban mindig nőneműnek tartott sakti – áradatának támogatásával gyors és könnyű előrehaladást nyújtanak, mivel nem az egyéni erők összpontosítását kívánják meg, hanem a fejlődés sodrának való ellenállás elengedését, az önátadást és a szeretetteljes elfogadást.

E módszerek egy igen erőteljes belső átalakulást tesznek lehetővé, mely hozzásegít az eddig elhanyagolt szellemi értékek felismeréséhez és kiműveléséhez. E technikák közül talán a két legerősebb az ember szellemi tartományainak legmélyére vezető Transzcendentális Meditáció, illetve a TM-Szidhi program. Amikor pedig a figyelem már befelé is képes fordulni, az ember megérti, hogy önmaga megváltoztatása a kulcs a világ megváltoztatásához. Magyarán, ha önmagamat megismerem, képességeimnek nagyobb hányadát tudatosítom, használom, irányítom és uralom, akkor az életemnek is hatékonyabb ura és irányítója vagyok. Többet érek el, többet valósítok meg, több erőre, sikerre, dicsőségre tehetek szert. Törekvéseim pillanatnyi vágyaim szolgálatán túl összhangba kerülnek a fejlődés áramlásával, és az emberek tágabb közösségére is áldást hoznak. Céljaim egyetemes célokká lesznek, megvalósulásuk a természet egészének támogatását élvezi. A nőies szellemi energia így egészíti ki, erősíti meg és emeli magasabb szintre a férfias törekvéseket.

 

Sámánok és varázslók

A férfiak egy másik, kisebbségben lévő, de jól körülhatárolható csoportja az, amely már most nagyfokú szellemi fogékonysággal rendelkezik. Ők nem „a törzs harcosai”, sokkal inkább „sámánok” és „varázslók”. Gyakran introvertáltak, nehezen találják helyüket az erőfitogtató, teljesítményorientált világban. Sokan közülük – talán előző életeikből – egy erőteljes lemondó-aszketikus-befelé fókuszáló életprogramot hordoznak magukban, a maszkulin spiritualitás állhatatos művelésének hajlamát, amely most kiegészülhet a női erők termékenyítő hatalmával. Az ő számukra a mai szellemi ébredés a női és a férfi erők személyfeletti tartományokba emelő egyesítését, a teljes ember megteremtését kínálja.

A feminin sakti előretörésének ők lehetnek a legnagyobb nyertesei, amennyiben sikerrel oldják meg a külső és a belső valóság integrációjának kihívását. A világ arculcsapásai, melyekkel szembesülni kénytelenek, leckék és figyelmeztetések, hogy ideje a kemény munkával megszerzett belső gazdagságot kifelé fordítani, energiáik fáradságos összpontosítása helyett megismerkedni a spiritualitás másik arcával, a spontaneitással és az önátadással. Ők már tudják, de ha nem tudják, mindinkább felismerik: e kihívások lehetőségek, hogy begyógyítsák lelkük ősi sebeit, leginkább azokat a borzasztó mélyen gyökeredző félelmeket, amelyek a külvilágban való tehetetlenségként mutatkoznak meg. A spiritualitás többé már nem lehet indok a gyengeségre, a közönyre vagy a hanyagságra. A szellem túlcsorduló szeretetével magukhoz ölelve a világot megélhetik, hogy az anyag is csupán a szellem egyik aspektusa és hogy az élet világossága nem a világtól való elfordulásban, hanem a létezés önfeledt táncában, Siva és Sakti megvilágosító nászában, a határtalan szellemi csend és a határtalan éltető dinamizmus összeolvadásában találja meg teljességét.

(Az írás korábban az Elixír magazin hasábjain jelent meg.)